B
F. Tóth Benedek: Mellékhatás
Graal Kiadó, 2007, 264 oldal, 2180 Ft.
F. Tóth Benedek, a Mellékhatás című fantasztikus novelláskötet szerzője nem ismeretlen az újságolvasó honpolgárok előtt. A Magyar Hírlap egykori kulturális rovatvezetője, a 168 Óra és a Világgazdaság munkatársa most jelentkezett először önálló kötettel, de ez nem érződik kilenc novellát és egy kisregényt tartalmazó művön.
A profin megírt történetek a klasszikus scifi és a groteszk, abszurd fantázia egzotikus keverékei, és a szerző biztos kézzel kalauzolja el az olvasókat egy nagyon különös világba.
Ez a világ egy újságíró tényszerű és tárgyilagos szemléletmódjától nagyon messze eső, sőt, annak mellékhatásaként létrejött univerzum, ahol a világ legkövérebb emberének csodálatos, négymázsás fogyása (egy óra alatt, ez ám az igazi Norbi!), a falut elpusztító földön kívüli valóságshow története, vagy akár egy félig túlélt autóbaleset is valóságnak tűnik.
A kötetben helyet kapott a Dimand című kisregény is, amely egy földi kolónia zsarnoki uralmát és az azzal szembeszállók történetét meséli el.
A szerző azonban nem csak mesélni szeret, hanem meg is akarja hökkenteni az olvasókat. Mindenki megtapasztalta már, milyen érzés rajzszögbe, üvegszilánkba lépni ott, ahol nem is számítanánk rá (mindamellett a hegyes, kemény tárgyra lépés akkor sem kellemes, ha előre sejtjük), ez az érzés a novellák végén is előveszi az olvasót. A csattanók jól felépítettek, és zavarbaejtőek, az utolsó bekezdésektől gyakran az az érzésünk támad, hogy a történetek nem is arról szólnak, mint ami addig megfogalmazódott bennünk.
Ez a hatás nem véletlen. Minden novella előtt egy rövid előszót olvashatunk, amely felvezeti a következő történetet, magyarázatot ad születésére, és előkészíti a novella csattanóját. Személy szerint nem kedvelem ezt a megoldást, de a Mellékhatásnak nem vált kárára, sőt, a személyes kiszólásokkal, célzott gondolatokkal megírt bevezetők hozzájárultak a kötet hangulatához, és egyszerűen megkedveltették velem az írót.
A novelláskötetek nagy előnye, hogy átlagolva ítélhetjük meg őket. A Mellékhatás korántsem hibátlan mű, a Dimand című kisregény például számos hibát és logikai bakit tartalmaz, de ezekért a kellemetlen pillanatokért bőségesen kárpótolnak a kisebb terjedelmű írások, és összességében örömmel teszem fel a polcomra a kötetet. Remélem, hogy F. Tóth Benedekkel többször találkozhatunk majd az újságlapokon kívül is, mert a magyar scifi irodalomnak szüksége van az erősítésre.