80 éves korában elhunyt Tandori Dezső Kossuth-díjas költő, író, műfordító. A hírt L. Simon László tette közzé Facebook-oldalán. „Ma reggel meghalt a magyar irodalom óriása, Tandori Dezső Kossuth-díjas költő. Döbbenetes hír, hatalmas veszteség. Költészete, prózája, műfordításai kikezdhetetlen értéket képviselnek. Sosem felejtjük őt el”– írta.
Halálának híre mélyen megrendítette a magyar irodalmi életet. Költők, írók búcsúznak tőle a mai napon. Dragomán György fekete kötöttsapkás fotóra változtatta profilképét és ezt írta: „Nagyon sokat gondoltam Tandorira mostanában. Arra, hogy ül a szobájában és Beckettre gondol. Egyszer Géher István elmesélte, hogy keelboattal átvitték Tandorit a Dunán, attól kezdve mindig ha ha arra jártam, elképzeltem ezt a jelenetet, hogy Tandori kilép a hajóból, lassan felsétál a rakpart lépcsőin, visszanéz, búcsút int. Mostanában valahogy ez is sokszor eszembe jutott.”
Nyáry Krisztián Tandori Csak elhomályosítom című versével köszönt el, Peer Krisztián a Rossz című művel emlékezett. A Hévíz folyóirat pedig Kántor Péter versét idézte, amely a költő 80. születésnapjára íródott.
Krusovszky Dénes a Hommage című verset tette ki Facebook-oldalára:
A Hadik Irodalmi Szalon egy Tandori-grafikával búcsúzott:
Péterfy Gergely azt írta: „Egyre elviselhetetlenebbül sötétednek az idők. Most már Tandori sincs velünk.”
Szöllősi Mátyás egy fotóval köszönt el, amelyen Juhász Ferenc és Tandori Dezső szerepel: „Távoztatok mindketten - két zseni. Ég veletek, nyugodjatok békében!”
Tandori Dezső 1938. december 8-án született Budapesten. Az egyetem után rövid ideig nevelőtanárként, 1971-től pedig szabadfoglalkozású íróként és műfordítóként dolgozott. Felesége, Tandori Ágnes szintén író és műfordító.
Gyermekkorától ugyanabban a házban élt Budán, a Lánchíd közelében. Nagyon fiatalon bekerült gimnáziumi tanárának, Nemes Nagy Ágnesnek írói-baráti körébe (Mészöly Miklóssal, Ottlik Gézával, Mándy Ivánnal és másokkal volt szoros kapcsolatban) – ennek a körnek az irodalmi–művészeti–filozófiai tájékozódása, ízlése és erkölcsi tartása nagy hatással volt írói pályakezdésére.
Versei a hatvanas évek közepétől fogva jelentek meg rendszeresen, első kötete 1968-ban jelent meg Töredék Hamletnek címmel. Ez a kötet, valamint az 1973-ban kiadott Egy talált tárgy megtisztítása révén Tandori a korszak költészeti megújulásának központi szereplőjévé vált. A hetvenes évektől kezdődően folyamatosan és igen sokféle műfajban publikált: jelentős érdeklődést és visszhangot váltott ki kötetenként megújuló költészete, filozofikus esszéírása, sokoldalúan újító prózaírása, valamint képzőművészeti, grafikai tevékenysége.
1978-ban megkapta a József Attila-díjat. A hetvenes évek vége felé visszavonult az irodalmi élet nyilvánossága elől, és több mint tíz évig csak alkotásaival jelent meg a közönség előtt: életében ettől kezdve nagy szerepet töltöttek be madarai, verebei, akikkel együtt élt, akiknek ápolását és gondozását egyik legfontosabb feladatának tekintette, és akik ez időben keletkezett műveiben is rendkívül intenzív ihlető erővel hatottak.
A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától kezdve ismét kilépett a nyilvánosság elé: sokat utazott (műveinek kiinduló témái közt ekkortájt jelennek meg a külföldi utazások, és az utazások céljaként a lóversenyek is). Az első kötete óta eltelt négy évtized alatt rendkívül sokat és sokfélét publikált: önálló köteteinek száma eléri a nyolcvanat, műfordításainak mennyisége olyan hatalmas, hogy szinte beláthatatlan. Utolsó publikált munkája a 2017-es A szomszéd banánhal című tanulmánykötete volt.
1994-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai közé választotta. Hetvenötödik születésnapjának ünneplésén ő maga személyesen nem vett részt, de számtalan pályatársa köszöntötte – ITT írtunk róla.
Forrás: DIA
