Mécs Anna: Save game [Kapcsolati hiba]

ÉN

Életerő: 50, intelligencia: 90, varázserő: jelenleg 0, de remélem, hamarosan 100.

Anya az intenzíven van, rohamkocsival hozták be. Már korábban is fájlalta a hasát, sokat fogyott, sokat volt rosszul, de az idióta élettársa azt mondta, ő majd kezeli. Meg anyám amúgy is hasfájós típus volt. Az apámmal eltöltött negyven év nem tett jót a gyomrának. Az ő védekező mechanizmusa az volt, hogy befelé nyelt. Az enyém meg a számítógépezés. Persze apám nem egy szifonszemüveges, vézna fiút képzelt el, akinek az egyetlen szociális tevékenysége a havi szerepjátékklub, és aki legjobban akkor érzi magát, ha egyedül ülhet napi 16 órát az egyre fejlettebb számítógépe előtt. Apám javára írom, hogy végigfinanszírozta a hobbimat a Commodore 64-től a Pentium IV-ig, azóta magamnak kell megvennem a játékokat. Persze Gabi nem örül, hogy erre költök, de elég jól keresek ahhoz, hogy legalább emiatt ne legyen rossz érzésem.

GABI

Életerő: 70, intelligencia: 80, termékenység: 25, érzékenység: 100.

Egyetem alatt találkoztunk, egy informatikus-bölcsész buliban. Tizennyolc éve vagyunk együtt. Apám előtt ér be a kórházba. Megölel, hosszan, nem érzek benne számonkérést, hidegháború felfüggesztve. Problémamegoldó üzemmódba váltott már akkor, amikor hívtam: megjött a szövettan, anyának gyomorrákja van. Felment anyához, behozott ruhákat, gyógyszereket, olvasnivalót, az apjától megszerezte az ország legjobb onkológusainak telefonszámát, a kutyánkat elvitte a húgához – a gyerekek úgyis odavannak érte.

Hogy igazságos legyek, az érzékenységet módosítom problémamegoldásra, az érték marad.

Krízishelyzetben mindig megbizonyosodom róla, hogy nála jobb nő nem is ténfereghetett volna a karjaim közé azon a bulin. Mégis állandóan más nőkre gondolok. Profilokat készítek nekik, és megpróbálok rájönni, összeillünk-e. Elképzelem, hogyan alakult volna azzal a másik nővel az életem. Nem egy konkrét nőre gondolok, hanem rengetegre. Szembejön valaki, megpróbálom pár apró megfigyelés alapján megállapítani a vonzerőt, az intelligenciát, a stabilitást, és még pár paramétert. Kitalálom, mivel foglalkozhat. És elképzelem a közös életünket. Felvázolom, mi okozhat konfliktust közöttünk, és milyen kimenetellel járhatna a mi közös életünk. Szerencsére férfi vagyok, így magammal nem szúrok ki annyira ezzel az időhúzó fantáziálással. Még jó pár évig az én összértékem növekedni fog. Szegény Gabi nagyjából nyolc éve lehetett a csúcson.

APÁM

Életerő: 60, makacsság: 90, potencia: 100. Támadóerő: 110.

Apám és Szintia hosszasan smárolnak a folyosón, mielőtt loholást tettetve odaérnek hozzám. Érdekes taktika, hogy elhozta magával. Talán abban reménykedett, hogy a sokkhatás majd helyrerázza anyát. Vagy pont ellenkezőleg, kegyelemdöfésnek szánta. A játékban én is gyakran választom azt a taktikát, hogy kinyírom a csoportdinamikára rossz hatással lévő karaktereket. Vagy azokat, akiket annyit bántottam, hogy már nem bírom nézni a szenvedéseiket. Szintia zokogva a nyakamba borul. Az ő pontszámait inkább hagyjuk, még a végén rám támadnak a feministák. Van benne valami puhaság, annak ellenére, hogy egy gramm felesleg nincs rajta.

Apám azonnal parancsba adja, mit kell csinálnunk. Holnap műtsék meg anyámat, utána jöhet a kombinált gyógyszeres terápia. Szintia bólogat. Szegénykének a hajacskája majd kihullik, teszi hozzá, és közben a karomat simogatja. Más esetben csak röhögnék rajta, most jó gyereknek lenni, még ha Szintia tíz évvel fiatalabb is nálam. Legszívesebben rá is hagynám apámra a döntést, pedig neki már nem sok köze van anyához. Én sose tudtam elhatározni magam.

Save game. Amikor kiskamaszként ráfüggtem a számítógépes szerepjátékokra, akkor mindig a save game miatt nem roppantam össze a játékban hozott döntések miatt. Elmentettem az adott állást, és utána szabadon garázdálkodhattam. Ha valamilyen szörnyű hibát követtem el, rossz döntést hoztam, vagy csak simán balszerencsém volt, akkor visszaléptem a mentett álláshoz, és elölről kezdhettem azt a részt. Ha a játékban döntést hozok, tudom, nincs végleges következménye. Tudom, hogy az alternatív jövőlehetőségek még mindig ott lebegnek körülöttem, hogy a döntéssel nem zárok ki semmit. De az életben nincsen save game, az életben nem tudok visszalépni a mentett álláshoz. Nem házasodhatok össze Gabival és csinálhatok vele gyerekeket, mondván, majd visszaugrom a házasság előtti szakaszhoz, meg nem történtté téve az addigi éveket. Nem dönthetem el, hogy anyát műtsék meg, mondván, majd eltüntetjük a hasáról a vágást, és kipróbálunk valami mást, ha nem sikerült. Ezért inkább nem döntök sehogy, csak stoppolom az életemet, lefagyasztok egy-egy állapotot, és próbálok nem tudomást venni az idő múlásáról. Nem belegondolni, hogy Gabinak egyre kevesebb használható petesejtje lesz. Vagy nem tudomást venni arról, hogy anya testében a rákos sejtek buzgón szaporodnak.

Megjelenik Ananta is. Anyám szellemi vezetője.

ANANTA

Intelligencia: 10, életerő: 90 – szerintem anyámtól szívja el az erőt, törvénytisztelet: 0.

Ő a soha véget nem érő boldogság, legalábbis már első alkalommal ezzel magyarázta, hogy miért szólítsam Anantának a Béla helyett. Hiszen ő azért szolgálja a világot, hogy örömet hozzon az életünkbe, és anyámhoz is azért küldte őt a gondviselés, hogy segítsen megnyitni a belső energiáit. Mondtam már, hogy anyámnak 10-es a szerencséje? 100-ból. Ananta összeérinti két tenyerét, mintha imádkozna, meghajol, majd azonnal berohan a terembe, úgy összeérinteném az öklömet azzal a tenyérbemászó arcával. Megtorpan az ajtóban, egy ideig téblábol, mire megtalálja anyát. Odasiet, egy határozott mozdulattal kihúzza az infúziót anyám karjából, kiszabadítja a csövek közül, amelyek indaszerűen körbefonják, és a karjába fogva elindul kifelé. Akkor már mi is a teremben álltunk.

Néha irigylem az ilyen embereket, mint Ananta és az apám. Olyan magabiztosan hisznek a saját igazukban, hogy valóban képesek egyről a kettőre jutni. A sikerhez kell valami beszűkültség is. Hogy ne hallják meg az ellenérveket. Hogy ne tudják, hogy van még harmincféle másik út. Én lehetséges kimeneteleken töprengek, képzeletben szimulációkat futtatok végig, hogy eldöntsem, melyik terápiát válasszam anyámnak, erre jön ez a két férfi, akik azt hiszik, rendelkezhetnek felette, és jogukban áll dönteni. Jogilag apám dönthet – habár tizenkét éve külön élnek, még nem váltak el. Spirituálisan Ananta uralja anyámat. Közben mégis, nekem van hozzá a legtöbb közöm. Én vagyok érte felelős.

Már a folyosón ülök, és egy lapra firkálgatok, anyám kórlapja az, és alig veszem észre, hogy közben apám rángatja Anantát, aki próbál kijutni a teremből. Szintia közéjük áll, apám dühösen ellöki, a földre esik, majd nekitámad Anantának, aki megdermed, mélyeket lélegezve állja apám ütéseit, és közben valami keleti imát mormol. Felállok, megszédülök, másodpercekig alig látok valamit, nyitva a szemem, de sötét van, csak csillagok villóznak a szemem előtt. Ahogy kinyitom a szememet, olyan, mintha a játékban mozognék. Képes vagyok irányítani a szereplőket. Látom a fejük felett az értékeket, és tudom, hogyan hassak rájuk. Gabit elküldöm anya kezelőorvosáért. Felsegítem Szintiát, és megkérem, hívjon ide egy biztonsági őrt – meglep, hogy eddig senkit sem küldtek ide a dulakodás ellenére. Ananta közelébe lopózom, és a fülébe súgom, hogy adóhatóság – szerencsére anya mesélt Ananta rekreációs központjának „kreatív könyveléséről”. Ananta támadó- és védekezőereje lecsökken, visszaviszi anya ernyedt testét, a negyvenkilós testet az ágyra fekteti. Közben megérkezik a biztonsági őr, és közli apámmal, hogy ha tovább randalírozik, kitiltják a kórházból. Apám elköszön, és lelép Szintiával. A terem ajtajához egyszerre érnek Anantával, egyik se engedi előre a másikat, hanem egyszerre akarnak kijutni. A válluk az ajtófélfának feszül. A biztonsági őr még az ajtó előtt áll, határozottan elindul feléjük. Ananta meghátrál, kiengedi apámat.

Gabi megjön a kezelőorvossal. Megmondom neki, hogy műtétet szeretnék, de utána az enyhébb terápiát.

Felmetszik anya hasfalát, és csak a feltáráskor látják, hogy a daganat már áttétet képzett a májban és a hashártyán. Ez a parazita átszőtte anya szerveit. Talán, hónapokkal ezelőtt, az első jeleknél még meg lehetett volna állítani. Most képtelenség eltávolítani. Már csak a fájdalmait enyhítik.

ANYA

Életerő: 10-9-8-7-6-5-4-3-2-1-0-0-0.

Gabi fogja a kezemet, erősen szorítom.