Mécs Anna: Mirabella megállítja Brüsszelt [Kapcsolati hiba]

- Hol tartózkodik most az édesanyja? – kérdezte a nyomozó, és igyekezett Dorina szemébe nézni.

A 16 éves lány mélyen dekoltált pólóban ült, fekete szemfestéke elmosódott. Nem válaszolt, csak kinézett az ablakon. Jobbra, a perifériáján még látta, hogy ott áll az anyja, Mirabella gömbje, leszórva azzal a fehér porszerű dologgal, kirajzolva az összes ujjlenyomatot. Vagy ezer lehetett rajta. Ezer gyanútlan kéz.

- Dorina, kérem, válaszoljon, az információ visszatartásával hátráltatja a nyomozást.

Rohadt meleg volt, Dorina utálta a központi fűtést, meg úgy egyáltalán ezt az egész panelrengeteget. Nem akart visszaköltözni Prágából, de már megszokta, hogy másfél évenként menniük kell.

- Fogalmam sincs. Az elmúlt fél évben alig voltam itthon.

Dorina pontosan kilenc emelettel feljebb élt, összebarátkozott az egyik szomszéddal, és odamenekült. Mintha egy másik világ nyílt volna ki előtte, onnan, a tizedikről, a Dunára. Az ő első emeleti lakásuk sötét volt, és csak a szomszéd tömbig lehetett ellátni, persze többre nem futotta. Amit megkeresett Mirabella egy-egy városban, azt a menekülésszerű költözés felemésztette. Londonból Görögországba mentek, miután Cameron bejelentette, hogy népszavazás lesz az EU-ban maradásról, Athénból a válság utáni jelentős kínai beruházások után kellett lelécelniük Prágába, ahonnan a gyanús cseh energiaügyek után jöttek most vissza Budapestre. Dorina ebből persze csak annyit érzékelt, hogy egyik napról a másikra szedik a sátorfájukat, és új országba költöznek.

- De valamit csak tud. Mit szokott ilyenkor csinálni az anyja?

A nyomozó már kissé türelmetlen volt. A nemzetbiztonságtól küldték, erre egy panelben kell szaglásznia egy zakkant jósnő és a frusztrált tinilánya körül.

Dorinának tényleg fogalma sem volt, hol lehet Mirabella. Ha krízishelyzet állt elő, az anyja nyom nélkül fel tudott szívódni. Ügyelt rá, hogy ne hagyjon semmilyen online vagy offline nyomot maga után.

Mirabella annyi idős volt, mint most Dorina, és még Margitnak hívták, amikor bezárult előtte minden. Március 15-e volt, 1986, a Petőfi-szoborhoz tartottak. Mirabella anyja az ellenállás központi figurája volt, szamizdatokat rejtegetett, egyeztetésekre járt, menekült, rejtjelezett, valaki mindig követte és lehallgatta őt. Mirabella persze nem tudta pontosan, mit is csinál az anyja, és hogy annak milyen következményei lehetnek. Épp elindultak a Petőfi-szobortól, amikor egy bőrkabátos férfi leteperte az anyját a földre. Odalépett egy másik is, és ketten berángatták egy autóba. Mirabella anyja feje vérzett, egy kőbe verte. A teste erőtlen volt, a tagjai alig mozdultak. Mirabella akkor látta őt utoljára. A véres követ a zsebébe rejtette.

Ettől a naptól kezdve nem nyílt meg előtte a jövő, hanem egy szűk vergődéssé vált az élet, egyik napból a másikba. Képtelen horgonyokat előredobni az időben, és odavontatni magát, nem egy nagy folyam az idő, ahol a napok tartanak valahova, hanem egy tömött tér, ahol váj magának egy kis lyukat, és amint egy centit előrelép, ugyanolyan sötét lesz körülötte minden, előtte is, mögötte is.

Ekkor vált rögeszméjévé, hogy ő látja a jövőt. Látni akarta, nem akarta kiengedni a keze közül, és nem akarta, hogy ő függjön a mindenkori hatalomtól, hanem hogy a hatalom függjön tőle. Felkereste az anyja régi barátait, és azt mondta nekik, hogy ő látta, mi fog történni. Azt kérte, ezentúl szólítsák Mirabellának. Először együttérzésből engedték közel magukhoz a kamasz Mirabellát, de egy idő után egyre többen keresték fel. Tudni akarták, hogy hova vezet, amit csinálnak, hogy jön-e változás. Így Mirabella első ügyfélköre az ellenzéki, rejtőzködő mozgalmárokból állt, a titkosrendőrök jelentéseit ügyesen megszerezve Mirabella a rendszerváltás, majd a hazai privatizációs folyamatok fontos mozgatórugója lett. Ekkor kellett először elhagynia Budapestet, és kezdődött meg a külföldi Odüsszeiája.

Az amatőr hírszerzési módszereit egy ártalmatlannak tűnő kínai varázsgömb emelte új szintre. Súgja meg a jövőt szeretteinek, segítsen nekik a technológia és az univerzum energiájának erejével, legyen mások életének vezércsillaga.

- És arról sincs fogalma, hogy az anyja a kínai érdekeket szolgált?

Dorina felpattant, kitépte az ablakot, a nyomozó odaugrott, és a derekánál fogva visszarántotta. Nem mintha az első emeletről olyan veszélyes lenne kiugrani. Dorina pólója rövid volt, a hasa szabadon, a nyomozó széles, meleg tenyere szinte körbeérte a vékony lányt.

- Nyugi már.

Dorina rühellte a nemzetbiztonságiakat. Ezt az anyjától megtanulta, szaglásznak, beavatkoznak, és eltüntetik az ember anyját. De Dorina kíváncsi is volt, fogalma sem volt, az anyja mit csinál, és tudni akarta. Ezért leült, és a nyomozóra figyelt.

A nyomozó kifejtette, hogy a kínaiak mesterséges intelligenciát használó rendszerrel próbálják manipulálni az európaiakat, kiváltképp az európai vezetőket. Erre a gömbre csak ráteszik a kezüket, és a hüvelykujjuk lenyomatát megszerezve a kínaiak a vendég telefonjának minden adatához hozzáférnek, ami alapján könnyen tudnak predikciókat készíteni, és azok közül azt mondatják a jósnővel, ami a kínaiaknak leginkább kedvez.

- Maga szerint kinek az ötlete volt a Brexit? – kérdezte vigyorogva a nyomozó, majd megmutatta David Cameron egyik tanácsadójának képét. – Ismerős?

Dorinának rögtön beugrott, Londonban járt hozzájuk ez a férfi. A nyomozó elmagyarázta neki, hogy a tanácsadó levelezéséhez és telefonbeszélgetéseihez is hozzáférhetett a gömbnek köszönhetően a kínai mesterséges intelligencia, és láthatta, hogy felmerült a Brexit-népszavazás ígéretének lehetősége. És azt is látta, hogy ez a tanácsadó szeretne valami igazán fontosat létrehozni, az édesanyjával és a párjával folytatott beszélgetések során használt kifejezések alapján kikövetkeztethető volt, hogy a nők elismerésére vágyik, ki akar törni a szürke eminenciás szerepkörből. Sőt, egy Facebookon megosztott kiskori kép alapján ez a tanácsadó mindig is a bátyja árnyékában élt. Így összeállt a jóslat, és Mirabellának könnyű dolga volt, csak azt kellett mondania, hogy egy bátor férfit lát, aki egy fontos javaslattal Cameront a miniszterelnöki székben tudja tartani, és akinek köszönhetően az Egyesült Királyság újra független és virágzó lesz.

- Így már nem is olyan meglepő, hogy szerepelt a népszavazás Cameron választási ígéretei között, nemde? Csak a jó embert kellett ennek sikeréről meggyőzni.

- De anyám miért tenne ilyet?

- Gondolom, nem egészen tudta, mit tesz. Meg biztos élvezte, hogy ilyen nagy embereket irányíthat.

Vállalatvezetők jártak hozzá, miniszterek, politikai tanácsadók – jól célzott, személyre szabott üzenetekkel meglepően könnyen rá lehetett őket venni, hogy felkeressék a jósnőt. És hallgattak Mirabellára, vagyis a gömbre, mert nem akartak döntést hozni, mert annyi az adat és annyi a szempont, az érdek, amit nem lehet ép ésszel felfogni. Kell valaki, aki megmondja, hogy lesz. Valaki, aki zavarba ejtően sokat tud az életükről. De nem sejtették, hogy minden egyes, Mirabella által felvázolt jövőkép követésével kínai érdekeket szolgáltak.

Dorina feje elnehezedett. Hányingere volt. Eddig csak egy szerencsétlen, ezoterikus kisembernek tartotta az anyját. Most nem tudta eldönteni, hogy az anyja irányítja a vezetőket, vagy még nagyobb vezetők irányítják az anyját. Hirtelen az összes menekülésszerű költözésük, a világpolitika nagy eseményei új fényben tűntek fel előtte. Nem tudta, kire legyen mérges, csak azt tudta, hogy előtte is bezárult valami, hogy az anyja most eltűnt, de nélküle. Magára maradt, neki is ilyen fiatalon kell felnőnie. Szédülve felállt, odalépett a gömbhöz, és a földhöz vágta. Apró darabokra tört. Egy ilyen darabot felkapott, és a zsebébe tette. A nyomozó dühöt színlelt, de éppen az volt a célja a látogatással, hogy Dorina megsemmisítse a gömböt.

Mirabella közben a brüsszeli repülőtérre érkezett egy, a gömbnél már sokkal biztonságosabb és fejlettebb eszközzel. Épp itt volt az ideje, hogy Juncker végre felhagyjon ezzel a kicsinyes Kína-ellenes politizálással. Persze a nyomozó mindezt nagyon jól tudta, ők küldték oda Mirabellát – persze Mirabellának fogalma se lehetett erről, ő pusztán az univerzum üzenetét követte. A sajtó felé pedig megvan a jó sztorijuk: a nyomozósdi és a dühös kamaszlány eltereli az emberek figyelmét, az összetört gömbnek köszönhetően pedig senkinek sem fog kiderülni, hogy a nemzetbiztonság milyen szerepet is játszott ebben.