Mécs Anna: Ha Anyukát is felokosíthatnám [Kapcsolati hiba]

Anyuka lassan húzta be maga mögött az ajtót. Nem értette, Feri miért az ölében tartja a számítógépet, hát hányszor kell még elküldenie neki azt a cikket a kis fickókat belassító sugarakról. Persze Anyuka kicsit örült is ennek a belassulásak, így legalább Feri távozása is belassul a családi fészekből. Ennél sokkal jobban aggasztotta, hogy Feri mindenhova kütyüket szerelt. Itt van ez az új mániája, hogy a mosógépet is felokosítja, hát teljesen megbolondult. Mosni mos, mit kell ennél többet tudnia? Miért kell még ezt is elvenni Anyukától? Már az apja, a nagy Feri is mindig ilyen volt, matatott, elvolt magában. Mindenre kitalált valamit, ami megcsinálja helyettük a munkát. Aztán ez lett a Feri veszte is, mármint a nagy Ferié. Az áram jól agyonverte szerencsétlent a nagy bütykölésben. Szegény Feri, mármint a kis Feri, ő találta meg tizenhárom évesen.

Anyuka lassan becsoszogott a fürdőszobába, a kislámpa felé nyúlt megszokásból, de a mozgásérzékelő hatására fényárban úszott a fürdő. Pedig nem szerette látni magát a tükörben, ami ráadásul új szokása szerint vissza is szólt neki. Anyuka, nem megfelelő szénhidrátbevitel! Anyuka, D-vitamin-hiány! Anyuka belefejelt a tükörbe. Pedig Feri azt hitte, értékelni fogja, hogy figyel az egészségére.

Anyuka elsétált Feri szobája előtt, sötétkéken égett a lámpa, jelezve, Feri alszik, biztos izgatott már a holnapi utazás miatt. Végigsimította az ajtót, majd gyorsan elkapta a kezét. Az ajtó mellett penészedett, akárcsak az egész ház. És tele volt cuccokkal, amik még Feritől, a nagy Feritől maradtak; félbehagyott polcok, leértékelt kacatok. Anyuka semmit sem engedett elmozdítani a helyéről. Ezért is szerelt Feri mindenre kis okosító korongokat, hogy valahogy itt is teljen az idő. Meg persze, hogy vigyázzon Anyukára.

– Az istenit neki.

Anyuka elbotlott a kábelben, ami az ő szobájába vezetett a nagy Feri szerszámosládája fölött. Egy igazi csapda volt. Anyuka nem volt hajlandó wifire kapcsolódni, még hogy besugározódjon az agya. Hasra esett, arccal éppen a router elé. A jobb pofája kilapulva, bal szemével vizslatta a pislákoló kék és sárgászöld fényeket. Gyűlölte a routert. Nem véletlenül hívják rútnak, mert tényleg rettentő csúnya egy masina, mondogatta Ferinek. Meggyőződése volt, hogy abból sugárzik minden baj. Nyilvánvalóan a router miatt nem tudott aludni éjjelente, mert a vibráló hullámok felizgatták, és a router csinálta azt a csúnya talpi fekélyt is, ami miatt állandóan elbotlik. Persze az a szemtelen mérleg mindig szól neki, hogy fogynia kéne, és a hűtő is óbégat, hogy ne egyen édességet a magas cukrával, de azokat is ez a gonosz router irányítja. És a router tehet arról is, hogy Feri, a kicsi, összeismerkedett az interneten azzal a lánnyal, akihez holnap el akar utazni, hogy megismerje. Rögtön egy hétre, micsoda felelőtlenség, de már mindjárt negyven leszek, Anyuka, de akkor is. Nem akarja, hogy Ferit elvigye az internet.

Anyuka próbált feltápászkodni, újra és újra belegabalyodott a kábelbe. Felállt, köpött egyet. Erre a router is köpött, rá Anyuka fekélyes lábfejére.

– Mit képzelsz, te semmirekellő?

– Anyuka a semmirekellő!

Anyuka nagyot szívott mellre, letépte a falról a routert. Kitépte belőle a kábelt, odanyúlt Feri szerszámosládájába, a nagy Feriébe, és kalapáccsal szétverte. A házon áramütésszerű rázkódás futott végig.

Anyuka már fél ötkor talpon volt, még mindig hallotta a fejében a kakasokat, akik gyerekkorában ébresztették. Feltette a teafőzőt a tűzhelyre, nem szerette azt a felokosított vízforralót, biztos volt benne, hogy telelövi a vizet halálsugarakkal. A hűtőhöz lépett, ki akarta nyitni, de a hűtő nem nyílt. Rángatta a fogóját, leszakadt. Majd a konyhakést a gumiréteg alá ékelte, és nagy nehezen kipattintotta az ajtót. Nyúlt volna a halért, amikor a hűtő hirtelen rácsapódott. Anyuka ordított, szorította a hűtő a csuklóját, majd egy kis szúró fájdalmat érzett, a nyitott szardíniakonzerv végighasította az ujjait.

Anyuka a fürdőbe sántikált, hogy bekötözze. A tükör mögött tárolta a kötszereket. A-nyu-ka, a-la-csony vér-cu-kor-szint, fogadta a tükör, de olyan szakadozott, mély volt a hangja, mint amikor lemerül az elem. Anyuka nem értette, miért beszél a tükör, miért élnek a tárgyak, amikor ő már a routert jól hatástalanította.

– Pofa be!

Kiáltotta Anyuka félájultan a tükörnek, mire a tükör elkezdte anyukát a benne lévő holmikkal dobálni, repült minden, az elektromos fogkefe, az éjszakai protézis, majd jöttek az előre csomagolt borotvák.

Kimenekült a fürdőből, amikor feltűnt neki, hogy nem zörög a mosógép, pedig Feri mosást programozott be hajnalra, hogy az utazásra meg is szárítsa a gép az alsóit. Mi lesz így Ferivel. Lebotorkált a mosókonyhába, bepakolta Feri fehér alsóit, kicsit véresek lettek a sebétől. A mosógép fedele hirtelen becsapódott, és Anyukát is belökte a dobba. Centrifugára tekerte magát a gép. Anyuka nem hallott mást, csak egy éles, sípoló hangot.

– Anyuka, az isten szerelmére, mit csináltál?!

Feri dühösen rontott be a konyhába, késésben volt, és a házban minden olyan régi lett megint, mint Anyuka; az ébresztő nem ébresztett, a mosógép nem indult be, és az alkalmazás a taxit sem hívta neki, pedig ki kellett jutnia a reptérre. És ide, a világ végére egy fél óra, mire kiér a kocsi. A teafőző éktelenül sípolt, Feri odalépett anyukához, aki az asztalra dőlve, félálomban motyogott valamit.

– Anyuka!

Zavartan felriadt, falfehér volt az arca, kiszáradt a szája. Feri azonnal hozott neki szőlőcukrot, és a szájába adta. Ránézett az inzulinadagolóra Anyuka hasán, se kép, se hang. Benézett a hűtőbe, a pótvacsorát, amit tegnap készített be neki, nem ette meg Anyuka, mert a szétvert router miatt nem kapott emlékeztetőt a telefonjára. Biztos nagyon leesett a cukorszintje, és megint mindenfélét hallucinál a házról. Feri még pár falatot a szájába nyomott, és hívta a mentőket, majd elindult, hogy összecsomagolja Anyuka holmiját, lehet, hogy több napig tart majd a kivizsgálása.