A
Iain M. Banks: Holtpont, Agave, Bp., 2007.
A komplettuniverzum-teremtős sci-fikben az az egyik jó, vagyis inkább szédítő dolog, hogy párhuzamosan lehet figyelni pár darab 1-12 arasz magasságú főhős mozgását sokszázmilliárdos lélekszámú humanoid-csápos-zselés kultúrák emelkedésével és megsemmisülésével. Na de még ennél is mennyivel jobb lehet kihagyni az embereket a buliból, és már csak a szó szerint is nagy dolgokról mesélni. Iain Banks, úgyis mint a jelenkor legjobban író sci-fi mestere, aki párhuzamos szépírói univerzumában összehozta minden idők egyik legpompásabban megírt regényét, a Darázsgyárat, most levonta a logikus következtetést.
Miszerint megírta azt a regényt, amiben már alig szerepelnek emberek.
A lényegi dolgok a sok tucat kilométer hosszú, elképesztően fejlett saját intelligenciával bíró rendszerközi űrhajókban és között zajlanak. Embernek emberinél fejlettebb elmékről írni hasonló feladat Baja Ferenc fejszőrzetének megzabolázásához, mondhatni lehetetlen, Banks mesternek mégis sikerül, méghozzá azzal az ósdi, de kedves trükkel, hogy a túlfejlett mesterséges elméket annyira esendően emberivé teszi, amit már mi is el tudunk képzelni. A könyv egyik alapkérdése amúgy az, hogy a parasztság legyőzheti-e a liberális gyökerű hedonista élménydrogozást + felszabadult tömegszexet. A választ nyilván nem árulom el, azt viszont igen, hogy aki még sosem olvasott Banks-et és nem ismeri a Mester Kultúra-sorozatát, az inkább ne ezzel a könyvvel kezdje, hanem vegye meg a Játékmestert vagy az Emlékezz Phlesbará-t. A Kultúra egyébként egy olyan civilizáció, ahol mindenkinek vannak akaratlagosan irányított, módosított drogmirigyei, bármikor válthatunk nemet, szexelhetünk a húgunkkkal, a szerves lények és a gépek egyenrangúak, viszont nincs pénz. Csak hogy némileg ellensúlyozzuk a gépek elvont párbeszédeit.
