B−
Juki Kaori: Angyalok menedéke 1. Delta Vision, 2008, 250 oldal, 1990 Ft.
Álomba merült Isten, felbolydult égbolt, bukott angyalok és egyéb különös lények, magánéleti és iskolai problémákkal küzdő gyerekek, incesztus veszélye, sorozatos és titokzatos gyilkosságok, melyek egy számítógépes játékhoz köthetők. Sok ez így egyszerre, de az Elektronikus angyal, az Angyalok menedéke (Tenshi Kinryouku; Angel Sanctuary) című manga első kötete. Lesz még tizenkilenc, majd szépen letisztul minden. Adott egy tizenhat éves fiú, Mudó Szecuna, akit rendszeresen eltángálnak egyes iskolatársai, és csak egy haverja van, aki megvédi. A szülei elváltak, ő apjával él, a húga, Szara pedig az anyjukkal. Szara helyes, temperamentumos és érzékeny kislány, sokaknak megakad rajta a szeme – a bátyjának is. Sőt mi több, szerelmes a húgába, emiatt szörnyetegnek érzi magát, azt pedig még nem is tudja, hogy ő az egyik leghatalmasabb (bukott) angyal, Alexiel (sokadik) reinkarnációja. Sok manga (és anime, de más műfajoknál is előfordulhat) kiindulópontja az, hogy egy átlagemberről, többnyire kamaszról kiderül, nem az, akinek hiszi magát, természetfeletti erő lakozik benne, küldetése van, megszokott, hétköznapi világába furcsa jelenségek szivárognak be, eleinte küzd ez ellen, majd elfogadja, és sikerrel véghezviszi feladatát.
Az Angyalok menedéke Szecunája viszont már a történet elején kilóg a sorból. A diákok kiközösítik, származása révén is más, mint a többi gyerek (a nagyapja angol, ez rajta és a testvérén is látszik). A földi életben, az „anyagi világban” sem találja a helyét. Nem véletlen egyébként, hogy tizenéves diákok a hasonló cselekményvázra épülő történetek főhősei. A serdülőkor az egyik legérzékenyebb periódus, sokszor említik, a kamasz úgy érzi, mindenki más hülye, csak neki van igaza. Az átlagnebulóból szuperhőssé avanzsált figurák kálváriája így a pubertáskori érzelmi zűrzavar metaforája lehet.
A mangának gondosan felépített világrendszere van; elsősorban a zsidó-keresztény hitvilágból merít (az angyalok), de a keleti vallások egyes jellemzői is észrevehetők (például a reinkarnáció), valamint – majd a későbbi kötetekben láthatunk példát ezekre – a skandináv, illetve a görög mitológiából is kölcsönzött bizonyos elemeket. Nemcsak az egyes népek mitológiáját, vallását vegyíti a manga, hanem az egyes vallásokon, mítoszokon belüli alakokat is szabadon kezeli, új, egyedi vonásokkal ruházza fel.
A történet másik érdekessége a morális kategóriák viszonylagosságának ábrázolása. A lázadó, nagyon is emberi vonásokkal megrajzolt – szerelmes, gyűlölködő, hatalomra törő – angyalok szerepeltetése is utalhat erre. Az édestestvérek közti szerelem meg sokaknál kiverheti a biztosítékot. Csakhogy nem velejéig romlott emberekről van szó, éppen ezért szenvednek, küzdenek az érzéseik ellen, sötétebbnek látják magukat, mint amilyenek. Legalábbis Szecuna biztosan, mert Szara, úgy tűnik, egyelőre nem fogja fel, mibe keveredtek, meddig mehetnek el. Az egyes szereplők neme minimum kérdéses (hajjaj, kapkodtam a fejem eleget: férfi test, női lélek és fordítva). Elég kényes témákat feszeget ez a manga, nem csoda, hogy tizennyolc éven felülieknek ajánlják: a történet megértéséhez, feldolgozásához nem árt némi érettség, fejlettebb erkölcsi érzék és a vallások, a mitológia ismerete. Bocs a spoilerért, később szerepelni fognak a Bibliából ismert angyalok, például Gabriel, Michael, valamint − más neveken – a szépirodalomnak is „kedvelt” alakja, Lucifer; de Alexiel és Rosiel kitaláltak − én legalábbis sehol sem bukkantam a nyomukra.
Ami a rajzstílust illeti, két dologra figyeltem fel: egyrészt a számos közelire, az arcokra koncentráló képkivágásra (az erkölcsi-érzelmi vívódás tükrözésére szolgálhat); a másikat meg gyakran felhozzák az Angyalok menedékével kapcsolatban: a rengeteg bishounen (szépfiú) karakter. Talán túlságosan is sok, bár itt indokolt (mondom, egy idő után nem tudtam követni, ki fiú, ki lány, ki mindkettő, ki egyik sem, meg amúgy is, ki kicsoda valójában). Na meg a női olvasók számát is növelheti.
Elgondolkodtató, érdekes történet, bár tömény és egyelőre zavaros is. Nagy fába vágta a fejszéjét a szerző, meglátjuk a további kötetekben, mennyire sikerül megbirkóznia a hatalmas anyaggal és a bukott angyal (pl. Milton: Elveszett paradicsom) vagy a vérfertőző szerelem (pl. Thomas Mann: A kiválasztott) témáját körbejáró szépirodalmi elődeivel (mert ezek is eszünkbe juthatnak a manga olvasása közben); lehet, hogy a vallások, mítoszok figyelemreméltó interpretációja kerekedik ki belőle, de az is, hogy csupán a szárnyakkal ellátott bájgúnárok homályos okokból való összecsapásait követhetjük nyomon.
