Fotó: Valuska Gábor
A Margó Fesztivál harmadik napján is tovább árad a Duna, Budapest felett több helyen leszakad az ég, Térey János pedig 18 órakor mutatja be kilencedik, Moll című verseskötetét. Fél hat után még kevesen vannak az Ankertben, majd háromnegyed körül felbukkan Térey, és a zenével, színházzal jócskán megtűzdelt est végül kis csúszással, negyed hétkor kezdődik. A terem falára mázolt We must be together felirat alatt jó hangulatú beszélgetést alapoz meg a felvezetőnek is tökéletes, egyébként teljesen spontán jelenet: a közönség „megszavazhatja”, legyen vagy ne legyen plusz szivacs azon az ülőalkalmatosságon, ahol a költő és beszélgetőtársa, Winkler Nóra helyet foglalnak. Mivel természetesen nem csak hallani, de látni is szeretnénk, a magasított megoldás mellett döntünk.
Az ülőhelyek rendben, a beszélgetés előtt még Simkó-Várnagy Mihály csellóművész zenél, majd Winkler Nóra egy találós kérdéssel indít. Dunajcsik Mátyást, a kötet szerkesztőjét idézi, aki Térey jövőre vonatkozó terveivel kapcsolatban tesz egy kedvesen ironikus megjegyzést. Az idézett szerkesztőre a költő azonnal ráhibázik, majd röviden kitér arra, hogy második gyermekük érkezését várva stabil hátteret igyekszik biztosítani, s így valóban elég sok terve, már elkezdett/elkészült ötlete van. Majd szó esik a gyakran emlegetett lágyságról, melankolikusságról, melyre a cím zenei kifejezése utal, s Térey közismert lírai nyerseségét ismerve talán valamiféle paradigmaváltás lehetőségét is felvethetné. Erről azonban szó sincs, túl rózsaszín horizontok továbbra sem látszanak, a kötet a korábbiakhoz hasonlóan kemény, zaklatott, a kötött forma háttérbe szorul benne. Winkler ezek után kissé bulvárosabbra vált, mikor a kedvenc ruhaviseletként aposztrofált öltönyről és Térey régi álmáról (építészmérnök szeretett volna lenni) kérdez, Brad Pittet is bevonva a diskurzusba. Megtudjuk továbbá, hogy a szerzőben lakozó szentimentális szláv lírikus és a poroszos mérnöki lélek közötti konfliktus feloldódni látszik, mégpedig abban a káoszban, mely egy kisgyermek érkezésével együtt jár. (Szinte ezzel egy időben bukkan fel a teremnél a költő felesége, egy gyermekkel a karján, egy másikkal a pocakjában).
A konkrét kötetre koncentrálva Térey elmondja, hogy nem szeretett volna elkényelmesedni egy korán kiépített versvilágban, és határozott szándéka minden kötet után elszakadni a korábbi hangvételétől, annak tipikus eljárásaitól. Kiderül, hogy a Moll hét év verseit fogja egybe, s bár korábban (például a Paulus megírásakor) nagyobb napi penzumokban dolgozott, erre ma már nincs módja, ideje, lassabban és kevesebbet halad. Térey esetében kihagyhatatlan, és most is szóba kerül a saját szövegekbe való belenyúlás, az átírás, az utólagos változtatás igénye, ennek okairól és lehetőségeiről is viszonylag hosszasan beszélnek, többször szóba hozva Szabó Lőrincet. Winkler ezek után Térey egy (nyilvánvalóan ironikusnak szánt) megjegyzését idézi, melyben azt tanácsolja a fiataloknak, hogy ne legyenek művészek. Ezt a beszélgetésen a biztos egzisztencia hiányával, és azzal magyarázza, hogy a művészeknek, a költőknek a hagyományos hivatásokkal szemben nincs egy ívük, a bejárt pálya kiszámíthatatlan, szeszélyeken, ízléseken múlik, olyan dolgokon, melyeket nem igazán lehet befolyásolni. Valamint, teszi hozzá nevetve, ez egy olyan hivatás, melynek értelmét, létjogosultságát nehéz megmagyarázni. Téreyt elnézve valahogy mégis biztos vagyok abban, ha újrakezdené, akkor sem döntene másképp. Egyszerűen nem lenne lehetősége rá, vagyis ahogyan a Paulus mottójának Luther-idézete fogalmaz: „Itt állok és nem tehetek mást.”
A beszélgetést a rövid zenei betétek mellett Rába Roland színművészetis növendékeinek előadása szakítja meg többször, ők a Nibelung-lakóparkból dolgoznak fel és adnak elő szemelvényeket. Ezek a részletek viszonylag hosszúra nyúlnak, de a szerzőnek láthatóan tetszik a feldolgozás módja, főleg az utolsó részleteknél, kifejezetten élvezi. Szóba kerül még – és ez is kézenfekvő problémafelvetés – a napi jellegű, közéleti ügyekre reflektáló költészet, ahol Térey szerint arra kell törekedni, hogy ne szaladjon ki a versek alól a talaj, és húsz-harminc év múlva is érthetőek legyenek a konkrét háttér, referencia ismerete nélkül is. Ezek után kiderülnek még olyan apróságok, hogy a Moll szerzője minden nap úszik, valamint az is, hogy írói Facebook-profilját nem ő, hanem kiadójának, a Librinek egyik munkatársa szerkeszti. Winkler Nóra rendkívül magabiztos kérdező, aki jól egyensúlyoz az irodalmi és a poétikai, költészeti szempontból irreleváns, mégis érdekes kérdések arányaival, sorrendjével. Nincs különösebben nehéz dolga, Térey sallangmentes, természetes, halk szavú beszélgetőtárs. Ilyennek tűnt mindig is – felolvasóestjei alapján legalábbis –, a kortárs magyar irodalom egyik legkellemesebb és legszimpatikusabb szereplője.
Mai programok a Margón:
14:00 Irodalmi Szotty. Cserna-Szabó András a Castro Bistróban rendezett irodalmi főzésen mutatja meg nekünk a lecsó öt különböző arcát, és hozzá történeteket olvas az ebédasztal mellett. A belépéshez az ebéd ára 2500 forint. Facebook-esemény itt>>
17:00 A másik Barnás. Négy kultikussá vált regény szerzője, az idei Aegon Művészeti Díj nyertese, de nevét és arcát még mindig nem ismerik elegen. Kicsoda Barnás Ferenc? Ma 17 órától a Petőfi Irodalmi Múzeumban talán még erre is választ kaphatunk. Facebook-esemény itt>>
19:00 Színésznőt szerettem. Hat író. Hat színésznő. Hat szerelem. Miért szeretett bele annyi írónk éppen színésznőbe? A vetítéssel kísért felolvasóesten másfél évszázad nagy szerelmeit meséli el Nyáry Krisztián és színész barátai. Facebook-esemény itt>>
20:00 Rájátszás a Vörösmarty téren. Három kortárs költő és zenész írja és játssza újra egymás műveit. A játékban a költők új szövegeket írnak a zenészek ismert dalaihoz, a zenészek pedig megzenésítik a költők egy-egy versét. Facebook-esemény itt>>
Az utolsó kérdés a jövőbeni tervekre, munkákra vonatkozik. Kiderül, hogy karácsony táján várható egy Verlaine-fordításkötet, valamint tárcanovellák az ÉS hasábjain, és megemlíti, hogy valamikor szeretne folytatást írni a Protokollhoz. Újra a színészeké a színpad, majd zárásként elhangzik még a Moves like Jagger izgalmas cselló-feldolgozása. Az eső közben elállt, a Margó folytatódik.
Szerző: Kolozsi Orsolya
