Ha már fuldokolni kezdünk a karácsonyi bejglitengerben, a kötelező szeretetszirupban és a habos-babos tévéműsorok andalító giccsözönében, jólesik csípősebb, hidegebb világokban megmártózni. Rejtélyes gyilkosságok, ördögi praktikák, vöröslő vérpatak és sok-sok lelki nyomorék árnyékolhatja be a szeretet ünnepének atmoszféráját – mindenki örömére. Vegyünk krimit ajándékba, hogy – kivételesen jótékony - keserű pirulákként hatékonyan orvosolhassák a néha mértéktelenül túlcukrozott karácsonyi hangulat/ételek okozta gyomorrontást az ünnepek után!
Karin Fossum: Aki fél a farkastól. Scolar Kiadó, 2010, 317 oldal, 2950 Ft, fordította: Szöllősi Adrienne
Aki egy krimitől nem csak annyit vár, hogy az izgalomtól tövig rágja a körmét, és a megadetektív nagy leleplezésén túl a könyv egyéb szegmenseit is fontosnak gondolja, annak valók a norvég Karin Fossum regényei. Igazi sorsokat, apró tragédiákat és hús-vér embereket rejtő könyvet tehetünk a karácsonyfa alá, ha őt választjuk: az írónő művei hidegek, mint az északi szél, hétköznapiak, mint egy falusi vasárnap délután, és csendesen szomorúk, akár egyedülállóknak a karácsony. Igazi élménnyel leszel gazdagabb, és a körmöd is ép marad.
Részlet a regényből itt
A Ponyva királyai: Rejtő Jenő és Agatha Christie művei - sorozat
Az Alexandra Kiadó és a Népszabadság október végétől kezdte kiadni a ponyva két királyának híres regényeit filléres papírkötésben. A vállalkozás bőven belenyúlik a jövő évbe is: karácsony előtt, december 22-én Rejtő A Nevada szelleme című remekművéhez juthatunk hozzá, 15- én pedig a Találkozás a halállal című Christie-regényt szerezhetjük be bármelyik újságárusnál. Nem biztos, hogy mindenki hallott a környezetedben a kreatív és szellemes vállalkozásról, így elképzelhető, hogy ez a karácsonyi meglepetés a papírkötéses Rejtő-és Christie-művek szenvedélyes felvásárlását váltja ki a megajándékozottból.
Sokan nem tudják azt sem, hogy Rejtő remek bohózatokat írt. Íme egy híres darabja, old-school stilben, népszerű magyar színészekkel. A sorozatról még részletesebben itt ovashatsz.
Jared Cade: Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap, Európa Könyvkiadó, 336 oldal, 3500 ft, fordította: Sipos Katalin
1926-ban Agatha Christie nyomtalanul eltűnt. Példátlan méretű hajtóvadászatot indítottak utána, és csak tizenegy nappal később akadtak rá egy szállodában, ahol az írónő azt állította, hogy amnéziás állapotba kerülve sokáig nem tudta magáról, kicsoda valójában. Többen is kétségbe vonták magyarázata hitelességét, és rendületlenül faggatták az igazi okokról, Agatha azonban csökönyösen kitartott egyre átlátszóbbá váló meséje mellett.
Úgy tűnik, Cade megfejtette a titkot, s bár értékéből egy hangyabokányit levon, hogy oknyomozása nélkül is ez a verzió látszott a legvalószínűbbnek, az igazság mindenkié. Vedd meg a könyvet egy bibliofóbiában szenvedő, távoli nagybácsidnak, aztán gyorsan orozd el tőle, hogy a birtokába juss. További részleteket a kötetről itt találsz.
Ez pedig egy kevésbé ismert kép az írónőről:
Ferdinand von Schirach: Bűnös? – 11 meglepő bűnügyi eset, Partvonal Kiadó, 2010, 170 oldal, 2990 ft, fordította: Várnai Péter
A gyilkossági ügyekre specializálódott német Petrocelli könyve sem fikciós: tizenegy (úgy látszik, ez egy misztikus szám) megtörtént bűnügyről tudósít, melyekkel ügyvédi praxisa során találkozott, és amelyeket valamiért szokatlanabbnak, nyugtalanítóbbnak ítél a megszokottnál. Olvashatunk öregemberről, akinél negyven év házasság után telik be a pohár, a messziről jött, személyazonosság nélküli gyilkológépről, az egymást menteni igyekvő túlbuzgó szerelmespárról, vagy az önmagát félkegyelműnek mímelő csodagyerek bírósági szemfényvesztéséről – akár a Kékfény karácsonyi kiadása, melybe egy lelkes szerkesztő az évtized legmeghökkentőbb anyagait válogatta.
Elizabeth George: A nagy szabadítás, Ulpius Kiadó, 2010, 502 oldal, 3499 ft, fordította: Botos Zsuzsa
A körberajongott amerikai származású szerző művében az össze nem illő zsarupáros kisvárosi nyomozása egyrészt az analitikus krimik nyomvonalán halad, másrészt út a főszereplők múltjának és személyiségének legmélyére. Semmiképp se vegyük túlérzékeny, az élet árnyékos oldalától irtózó rokonnak, kiskorúnak vagy poszttraumás stressz zavarban szenvedőnek: a sötét titok kipattanását és hosszas részletezését valóban csak erős idegzetűek bírják. Ne feltétlenül fűrészes-darabolós horrorra tessenek gondolni: A nagy szabadítást azoknak érdemes megvenni, akik kellően fel vannak vértezve a testi-lelki bántalmazás módozatainak aprólékos és sokkoló taglalása ellen.
Baráth Katalin: A fekete zongora, Agave Kiadó, 2010, 304 oldal, 2980 ft
Ady Endre nagy felháborodást kiváltó versének címét viseli Baráth Katalin cseppet sem botrányszagú regénye: a huszadik század elején játszódó mű kellemes olvasmány a fenyőfás, forraltboros, bejglis napok szusszanásnyi emésztésszüneteiben. Agatha-híveknek nagyon ajánlott, a kurrens, Kondor Vilmos-féle hard-boiled krimi rajongóinak kevésbé. Kedvcsinálónak olvassunk bele a hősnő, Dávid Veron blogjába és fussuk át a Könyvesblog recenzióját is a kötetről.
