A Kistehénből ismert Kollár-Klemencz László első kötete Miért távolodnak a dolgok? címmel jelenik meg a Magvetőnél, aminek a döbbenetes/bevállalós/természetes/önironikus borítójától mi magunk sem jutunk szóhoz, Eni szerkesztő szerint olyan a borító, mint egy életre kelt Bukta Imre festmény. És tényleg. A borítófotó Révai Sára munkája.
Ne felejtsük el, hogy a Kistehén annak idején a fa tetején ült, sok évvel később Kollár pedig már csak farönkökön! Az ember és természet közötti évszázadok óta problémás viszonyt soha nem ábrázolták ilyen pőrén, szomorúan és lehangolóan.
Az egyébként elég izgalmasnak látszó könyvből már olvastunk novellákat, így azt elmondhatjuk, hogy a borító ügyesen játszik rá a szövegekben megjelenő természet-ember tematikára, de ettől függetlenül még mindig nem jutunk szóhoz! Az is elég bátor döntés, hogy a színpadon mindig kirobbanó, energikus frontembert esendőnek és talán szerencsétlennek ábrázolják. A könyvet május 21-én mutajták be.
Grecsó Krisztián a következőt írta könyvajánlóként:
"Talán ilyen szelíd és töprengő ember lett volna Szindbád, ha érett férfikorba ér. Ilyen, mint ennek a szinte regénnyé összeálló novellaciklusnak a hőse, Toszka. Aki csak figyel, él, szeret, próbál egyenes és tisztességes lenni, hagyja, hogy megtörténjenek a dolgok, mégis ellenállhatatlan derű és pimaszság árad belőle. Olyan sok odaadás és életigenlés van benne, hogy muszáj vele menni. Úgy kell látni a világot, ahogy ő. Az eddig dalszerzőként, frontemberként és filmesként ismert Kollár-Klemencz László lírai alteregója.
Vérbő mégis alázatos, dallamos mégis pontos próza ez. Talán azért férnek meg benne egymás mellett a dolgok, mert a főhős tanyán él, a természet közelében, tudja, hogy a halál az élet része, látja, milyen egyszerűen szép dolog a vágy, az elmúlás, a hűség. És Toszka mindenre rácsodálkozik, gyönyörködik a létben, hogy milyen sokfélék vagyunk és mennyi mindent tudunk akarni.
Toszka különös figurákkal találkozik, nehéz, mai sorsokat lát, elmúló dicsőségeket, megtörhetetlennek látszó, mégis pálcikaként elroppanó életutakat. És mégsem omlik össze, nem sajnálja magát. Érzékeny és őszinte, miközben tele van megnyugvással, jókedvvel. Minden novellában ott van a hétköznapok gyönyöre, az egészen egyszerű történések mögötti varázslat. Bölcs első kötet ez, mert nem bölcselkedik fölöslegesen. Kollár-Klemencz Lászlónál a történés maga a tanulság, és ez igazán szórakoztató tud lenni. Vagy ahogy ő írja rólunk, „Mindenki szép.”
Grecsó Krisztián "
