A napi céges robot miatt megint az utolsó napokra hagytad az ajándékvásárlást? Az unokatesód csak most szólt, hogy 26-án átugrana karácsonyozni az új csajával? Ajándékot kaptál az egyik kollégádtól és most adni kéne neki valamit viszonzásul? Vegyél nekik képregényt: Kázmért, Hubát és a Rejtő-hősöket mindenk iszereti, de egy Lencsilány vagy Sandman kötettel sem nagyon lehet mellé lőni.
Karácsonyi képregényajánló & Best Of 2010 toplista, kettő az egyben akcióban csak itt, a Könyvesblogon!
5. hely: Kázmér és Huba 7-8. kötet
A B-kategóriás horrorfilmeket idéző Vérszomjas hómutánsok támadása egyértelműen a legjobb képregénycím az idei magyar megjelenések között. A Vad Virágok Kázmér és Huba sorozatának 7. kötetében a korábbiakhoz képest a plüsstigrisével egy morálfilozófus modorában társalgó Kázmér jóval ritkábban változik át Spiff kapitánnyá, Supermanussá vagy Tyrannosaurusszá. Az elmaradhatatlan családi sátorozásról és bébiszitter-nyúzásról már szó sem esik, bőven kapunk viszont karácsonyi hangulatot árasztó havas poént. ezek közé tartoznak a címbéli vérszomjas hómutánsok képsorai is: a régi horrorfilmeknek emléket állító epizódokban Kázmér egy viccnek szánt sátáni szertartással véletlenül feléleszt egy Frankenstein-szindrómás hódémont, aki aztán egy torz hószörny-hadsereget épít, hogy végezhessen a teremtőjével. Hasonlóan ötletesek Lenem Kopó, a film noirokból szökött, whiskyfüggő magánhekus kalandjai is: a .45-ösével igazságot osztó, ballonkabátos fickó macsóbb monológogban beszél, mint Philip Marlowe és a Sin City keményfiúi együttvéve.
A szerző, Bill Watterson természetesen a rekeszizomgyilkos poénáradat közepette sem feledkezik meg a társadalomkritikáról: a hiperaktív Kázmérkával nem tud mit kezdeni az állami iskola, így a szerencsétleny kissrác álomvilágba meneküléssel és hülye történetekkel kompenzálja az órán begyűjtött egyeseket és a szünetben kapott veréseket. És persze az amerikai egygyermekes családmodell is torz Watterson szerint: Kázmérék hatalmas házban laknak, aminek a nagy rezsije miatt a fater éjjel-nappal melózik az irodában, az anyuka viszont nem vállal munkát, csak otthon mos, főz, takarít és néha írógépen pötyög valamit. A gyerekre viszont egyiküknek sincs ideje, így az a képzelt barátjával kénytelen játszani. A rajongóknak jó hír, hogy a Vad Virágok idén a decemberi Hungarocomixra Annyi a tennivaló címmel kihozta a Kázmér és Huba #8-at, de ez egyben rossz hír is, mivel így a 2011-re beharangozott újabb két kötettel jövőre már a kultsorozat végére érünk.
4. hely: Sin City - Családi értékek
Basin Cityben, a bűn városában is kitört a tél: a sorozat ötödik kötetében eső helyett hó mossa le a sikátorok macskakövére száradt vért. Az Ölni tudnál érte és a Nagy mészárlás című történetek főmacsója, az óvárosi kurvákat védelmező Dwight McCarthy ezúttal a Sacred Oaks-i villanegyedben tanácskozó maffiafőnökön akar bosszút állni, miközben őrangyala, a Miho nevű, néma görkoris nindzsalány (akinek a kardjánál csak a horogkereszt alakú dobócsillaga halálosabb) egymaga lemészárolja a fél alvilágot.
Frank Miller természetesen most is megbízhatóan szállítja a Sin City-hangulatot. A szemkápráztató fekete-fehér technikával festett oldalak néha már majdnem olyanok, mint Victor Vasarely sakktáblái, a feszes seggű japán testőrcsajnak pedig brutálisabb ágaskodó mellbimbókat rajzol, mint a téma nagymesterei a legendás Ludas Matyi karikatúrákon. Az egyes szám első személyben írt monológjai pedig annyira beleégtek az agyamba, hogy akaratlanul is ugyanilyen stílusban írtam meg a csöcsökben és fegyverekben tobzódó, magyar Mad Max-képregényemet.
3. hely: Az elátkozott part - újranyomás
Annyian imádják a Fülesben megjelent Rejtő-Korcsmáros képregényeket, hogy az Elátkozott part keményborítós, felújított albumváltozata évek óta hiánycikk a piacon. A Képes Kiadó jó érzékkel még a karácsonyi őrület előtt, novemberben kihozta a klasszikus történet második kiadását, amiből ezúttal szerencsére egyetlen lap sem hiányzik.
A zseniális történetet gondolom senkinek sem kell bemutatni: a három rovott múltú, de aranyszívű alvilági hős, Senki Alfonz, Tuskó Hopkins, Csülök, valamint állandó tettestársuk, a kavarásban Piszkos Fredet is leiskolázó Török Szultán ezúttal egy védtelen szőke nő kérésére segítenek megoldani az ártatlanul halálra ítélt Laméter kapitány gyarmati konfliktusát, és nem mellékesen felgöngyölítik a szenegáli gyémántbánya ügyét is, kiérdemelve a francia Becsületrendet.
Korcsmáros Pál a XX. század zsenije, hiszen képes volt egy látványos stílusba átültetni Rejtő megfilmesíthetetlen humorát. Garisa H. Zsolt pedig elképesztő szorgalommal tanulta el a mester stílusát, hogy kockáról kockára javíthassa fel a borzasztó állapotban megmaradt eredeti, fekete-fehér oldalak összes balettlépésben verekedő légiósát és a pofonoktól 10 métert repülő gengsztereket. Összehasonlításképp előtúrtuk képregénygyűjteményünk legféltettebb kincseit, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat keresztrejtvényekkel összerondított Rejtő-füzeteit, amiknek a bélyegképeit Garisa Zsolt egy éves munkával nagyította fel A4-es méretű festméyekké, és olyan ügyesen szúrt be új oldalakat Korcsmáros stílusát imitálva, hogy nekünk is csak akkor tűnt föl a turpisság, mikor egymás mellé raktuk a régi és az új verziót:
2. hely: Sandman, az Álmok Fejedelme 2-3. kötet
20 év késéssel végre mi is olvashatjuk az angolszász képregényipar egyik legjobb urban fantasy sorozatát, Neil Gaiman Sandmanjét. A Cartaphilus idén a második és harmadik gyűjteményes kötetet hozta ki magyarul, így lassan már tényleg kénytelenek leszünk elhinni, hogy komoly szándékaik vannak végigvinni a teljes sorozatot.
A World Fantasy-díjas Sandman a képregények világától eddig berzenkedőknek is kiváló ajándék, mivel Neil Gaiman a tündérmesék Quentin Tarantinója: gátlástalanul lop mindenhonnan, két pofára zabálja a mitológiai történeteket, Shakespeare-t, a kortárs horrort, a képregényeket, a sci-fit meg a klasszikus fantasyt, mindent megemészt, aztán kéjesen visszaböfögi. A végeredmény viszont soha nem egy hommage-ektől és kikacsintásoktól roskadozó, műfaji katyvasz lesz, hanem egy magasabb szintre emelt, végletekig letisztult, tolkieni igényességgel kidolgozott dark fantasy világ. Tlis-tele olyan fura karakterekkel, mint az Álomföldek ura, Morpheus és az isteni hatalmú testvérei (Halál, Végzet, Pusztítás, Kétségbeesés, Kéj és Delirium), a feltörekvő írók által elrabolt és kihasznált Kalliopé múzsa, a Szentivánéji álmot Shakespeare színházában végignéző tündérkirály, egy kényszernyugdíjazott, halhatatlan szuperhős, vagy épp a geektalálkozót szervező sorozatgyilkosok, aki csak kurvák feldarabolásával tudnak kielégülni, és a nemváltoztató műtétre váró transszexuálisok halálsikolyára gerjednek. (A második kötetről itt, a harmadikról itt írtunk bővebben.)
1. hely: Lakatos István: Lencsilány
2010 legjobb k
épregényét nem volt nehéz kiválasztani, már most komoly pénzösszeget tennénk fel arra, hogy jövőre (ismét) Lakatos István zsebeli majd be az Alfabéta-díjat, ezúttal a Lencsilány című, kellemesen gótikus meséjével.
Lakatost itthon előszeretettel emlegeti a mainstream és az underground média is "a magyar Tim Burton"-ként. Kétségtelen, hogy mindkettőjük képi világa tobzódik a denevérszárny végű köpenyekben, a romos kunyhókban, a kicsavart törzsű fákban, a pókháló-függönyökben, a halott menyasszonyokban, és a többi kötelező dark kellékekben, mégis nagy különbség van kettejük történetszövési technikája között.
Tim Burtonnél bármennyi koponya és halott bukkan fel, a mese vége mindig jól végződik, és az utolsó jelenet rendszerint hóeséssel (a Csokigyár esetében porcukros műhóeséssel) zárul. Lakatosnál viszont mindig ott van még egy újabb oldal a happy end után, ahol a szinte arcul csapja az olvasót a szomorúság. Lakatos az agyonkoptatott "És boldogan éltek, amíg meg nem haltak."-befejezésből bizony a halált is megmutatja, és pont ettől lesz minden burtoni ihletésű munkája zseniálisabb, mint az egyre inkább kommerszé váló stop motion-filmes teljes életműve.
