BDK:
A diskurzus kínos döcögéssel, nyögvenyelősen indult, nem volt sem medre, sem íve. Értelme sem túl sok. A résztvevők közül néhányan (velem az élen) nem igazán értettük, hol és miben lehet kapcsolódásunk a beszélgetés fősodorjához, tudniillik a Könyvesblog-vitához. (Amely egyébként szerintem egy túlfújt, de szétpattanás helyett inkább félig már leszállt lufi.) Bár én, nagyjából figyelmen kívül hagyva a nehezen feltett kérdéseket, igyekeztem elmondani a saját blogom és az internethez való viszonyom néhány jellemzőjét, mégis végig az volt az érzésem, hogy a mikrofont a beszélgetés nagy részében uraló Valuska László és főleg Dunajcsik Mátyás észosztásának vagyok, vagyunk a mellékszereplői. A Könyvesblog mennybemenetelét csupán a hallgatóság soraiból megfogalmazott néhány okos ellenvetés (Károlyi Csaba) ellensúlyozta. TOVÁBB>>PRAE:
Valuska szerepe valahogy nem egyértelmű. Míg Rácz I. Péter a litera.hu viszonylagos monopolhelyzetét elismerve azt is hangsúlyozza, hogy a portál valójában nem nyelvileg akar újításokat eszközölni, hanem a grafikai felület adta lehetőségeket használja ki a videók, fótósorozatok, helyszíni beszámolók (a prae.hu és a terasz mellett) segítségével, illetve a gyors megjelenés-reakció az az ütőkártya, ami vonzóbbá teheti őket a nyomtatott folyóiratokkal szemben, Valuska László, a könyvesblog alapítója ezzel szemben viszonylag könnyen keveredik ellentmondásokba a könyvesblog jelentőségét illetően: el kell ismernie, hogy a magát függetlennek, objektívnak hirdető blog valójában az indexnek és a literának köszönheti az olvasótáborát, valamint azt, hogy az irodalmi közeg váratlanul hevesen reagált a (gyakran vulgárisnak, agresszívnek bélyegezett) könyvesblog megjelenésére, pedig nem is ezt a réteget célozza a szándékosan nem a kortárs magyar irodalmat tematizáló oldal. Hogy valójában melyik más „réteg” reagálhatott volna, ahogy azt az isoldeolvas.freeblog.hu bloggere kérdezi, arra nem kapunk választ. TOVÁBB>>Népszabadság:
A többség szerint azért fontosak a blogok, mert az olvasóközönség véleményét tükrözik, amire eddig alig nyílt lehetőség. Igaz, szakkritikusok is megszólalnak a neten, nem várva be, míg elmélyültebb írásaikat hónapok múlva kinyomtatják valamelyik folyóiratban. Az irodalmi blog gyorsan és nem ritkán szabadszájúan reagál a műre, az első benyomást rögzíti. Azonnal választ kaphat, vitát kelthet. Többen rámutattak a blogírás virtuális közösségalkotó szerepére, annak ellenére, hogy a "nick"-ek (becenevek) mögött elbújik a szerző. A rendszeres blogozás során kialakulnak tekintélyes, a többiek által mérvadónak tekintett "nick"-ek. A blogírók sajátos véleményformáló csoportot képeznek, egy részük nem is olvas profi kritikát - hangzott el.TOVÁBB>>Litera:
Felmerült az is, összemossa-e a kritika különböző formáit, illetve a kultúra különböző szintjeit az internet? A válaszokban senki nem vitatta a kultúra különböző szintjeinek meglétét, az internet mint tudástárat, jó információs forrást, adattárat írták le, melynek megbízhatóságáról megoszlottak a vélemények. Abban nagyjából megegyeztek a résztvevők, hogy a nyomtatott folyóiratok sem vesztetnének a netre kerülésükkel, hiszen azt egyszerre jellemzi a gyorsaság és az is, hogy minden megmarad rajta, de ehhez természetesen megfelelő archiválási metódussal kell rendelkeznie az adott portálnak vagy honlapnak. TOVÁBB>>
Úrilány:
Hanem ahogy újra és újra érintették a vélemények azt a pontot, hogy hát igen, a blogok azok valamiféle újfajta beszédmódot hoznak be az irodalmi (vagy pontosabban a kritikai) gondolkozásba, hogy más szemszögből szemlélik az irodalmat, az irodalmi alkotásokat, hogy igen, hasznos dolog, jó dolog, örvendetes dolog egy ilyesfajta diskurzus is, egyre zavaróbb lett az a tény, hogy és ennek példájaként említődött meg a könyvesblog. TOVÁBB>>>Isolde:
A vonat lekésése és a könyvvásárlás már egymástól elválaszthatatlan, ugyanis. Meghívtak a JAK Filozófiai és Irodalmi napok Könyvkritika a weben nevű kerekasztalába (kerekasztalára?), az olvasónaplóm miatt, ami még csak nem is könyvkritika, ezért örültem és megtiszteltetés, még ki is sminkeltem magam, mert megcsípte az arcomat egy szúnyog ügyeletben (vagyis, remélem, csak szúnyog volt és nem valami rondább). A vita, az nagyon érdekes volt, és érdekes emberekkel találkoztam, és még bele is beszéltem néha, bár mit sem értek hozzá, de ha már ott voltam, nem ülhettem csöndben. Azért számos értelmes dologról esett szó, de persze én nem ezekről akarok beszélni, hanem arról, hogyan hullottak porrá egykori irodalomsznobizmusom utolsó morzsái, ha léteztek még egyáltalán. Szóba jött ugyanis, hogy én, annak ellenére, hogy nem írok kritikát, csak olvasónaplót, mégis többször belinkeltem "igazi" irodalomkritikákat is, ráadásul egy alkalommal azzal a megjegyzéssel, hogy nem bírtam őket végigolvasni, ami igaz. TOVÁBB>>
