Nem könnyű dönteni a könyvespolcok előtt állva, hogy mit is érdemes hazavinni a gyereknek olvasásra, főképpen, ha az olvasást nem csak magányos tevékenységnek fogjuk fel. Nem könnyű úgy mérlegelni, hogy ne érezzük azt a vásárlás során, hogy éppen önmagunkról alkotott képünk és véleményünk dől romokba, miközben a gyerek igényeit sem szeretnénk sérteni. A Vivandra Kiadó könyveinél sosem érezhetjük ezt a fajta hasadást, minden kötetük megbízhatóan intelligens, modern, izgalmas és esztétikus. A most már ötéves kiadó vezetőjével, Ágoston Alexandrával beszélgettünk.
Bátor és igényes könyvek, különleges és új hangok a külföldi gyerekirodalomból, így jellemezném alapvetően a Vivandrát. Milyen koncepciónak és kinek köszönhető a kitűnő válogatás az általatok kiadott könyvek esetében?
Koncepció nincsen, rengeteget nézegetek, böngészek, olvasok, és nagyon sok minden tetszik, de valahogy különleges kapcsolatba kell kerülnöm a könyvvel, hogy eldöntsem, foglalkozunk-e vele. Ha már valamit kiválasztottunk, akkor próbáljuk kitalálni, hogy itthon hogyan fogadnák vajon, de nehéz kiszámítani, a valóság többször rácáfol az előzetes meggyőződéseinkre.
Ki és mikor alapította a kiadót?
A Vivandra kétszemélyes családi vállalkozás, ötévesek vagyunk.
Miért csak gyerekkönyvekkel foglalkoztok?
Pernilla Stalfelt műveivel kezdtük a könyvkiadást, szerettük volna, ha Magyarországon is elérhetőek, aztán magával ragadott ez a komoly gyerekvilág. De Patrick Ness regényei már egyáltalán nem gyerekkönyvek, sőt szerintem az Amikor életemben először megszülettem a felnőttebbeknek talán többet jelenthet, vagy legalábbis más élményt nyújt. Emellett egyre inkább foglalkoztatnak a fiatal felnőtteknek szóló könyvek, de ahhoz sokat kell még tanulni a szakmáról.
A magyar gyerekkönyvek közül főképpen Marék Veronika és Richly Zsolt műveit adjátok ki, minek köszönhető ez?
Ismertem őket már régről, és kiderült, hogy kincsek lapulnak a pincéikben, rajzok, írások, képregények. Olyan könyveket jelentetünk meg tőlük, amelyeket mi szerkesztünk egybe 25-30 éves, elfeledett újságokból vagy a régi kedvenc Kockásfülű nyúl animációs sorozat alapján.
A tavalyi év egyik sikerkönyve (számomra) egyértelműen a Chaos Walking trilógia első két darabja volt. Hogyan találtatok rá?
Egy külföldi könyvfesztivál hírlevelében olvastam Patrick Ness-szel interjút az épp megjelent első kötetről, amiben elmondta az okokat, hogy miért írta meg, és hogy milyen zenéket hallgatott végig, miközben dolgozott. Ez nagyon felvillanyozott, és megvettem a könyvet. Aztán próbáltuk kideríteni, hogy kinél vannak a jogok, de a külföldi ügynök kérésére a hazai képviseletnek versenyeztetnie kellett a trilógiát. Szerencsére egy kiadó sem pályázott, így sikerült megszerezni.
Milyenek a visszajelzések a kritikák, illetve az eladási statisztikák alapján?
Sok jó kritika született, találkoztam persze az ellenkezőjével is, de örültem azoknak is, mert elolvasták. A legnehezebb elérni azt a korosztály, amelynek elsősorban szólhat ez a sorozat, de bizakodó vagyok, hogy folyamatosan terjed a híre, és egyre jobban fogy a boltokban.
Hogyan találtatok rá Pernilla Stalfeltre, akit akkoriban kiadni igazi merészség volt, és sikerült a magyar olvasók kedélyeit végre pozitív értelemben felborzolni. Mit jelentenek neked a könyvei?
Stockholmban élő barátainknál sorakoztak a polcon Pernilla Stalfelt kötetei, és elképesztő hatásuk volt ránk, azt hittük, itthon majd sorban állnak értük. Nem így történt, de azért szép lassan megismerték a négy Stalfelt-könyvet, ma már nem számítanak annyira különlegesnek, hiszen egyre több elhallgatott témáról jelennek meg gyerekeknek szóló művek.
A király, akinek nem volt semmije, a Pötty könyv és az Amikor életemben először megszülettem kitűnő gyerekkönyvek, igazi francia igényességgel, humorral és tematikai ötletekkel. Honnan a francia kötődés, és miért éppen ezeket választottátok?
Véletlenül alakult így, nincsen francia kötődésem, csak annyi, hogy szeretem a kultúrájukat, és nagyon jó fordítókkal hozott össze az élet. Az említett könyvek francia kiadói pedig mindig együttműködőek, örülnek a magyar megjelenésnek, állandó kapcsolatban vagyunk. A király, akinek nem volt semmije és az Amikor életemben először megszülettem illusztrátora, Charles Dutertre nagy kedvenc, minden könyve más és izgalmas. Mindkettőben benne van az élet lényege más-más módon, könnyedén, stílusosan. A Pötty könyv nem várt sikertörténet az egész világon, Hervé Tullet úgy ismeri a gyerekek képzeletvilágát, mint senki más, lenyűgözően egyszerű dolgokat talál ki, amik megunhatatlanok a gyerekek számára.
Mit gondolsz nehézségnek a magyar gyerekkönyvpiacon?
Számunkra a legnehezebb feladat, hogy eljuttassuk a könyveinket az olvasókhoz, hogy tudjanak a létezésükről. Nagyon hiányzik egy alternatív terjesztési hálózat, amely független a kiadóktól, és amelyen keresztül eljuthatnánk az olvasókhoz.
Milyen ma a gyerekirodalom értékelése az irodalom szempontjából nézve? Szerinted is perifériára szorult, vagy sokkal jobb a helyzet, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt? Hogyan látod ezt mint kiadó?
Nem hiszem, hogy a gyerekirodalom a perifériára szorult, rengeteg gyönyörű gyerekkönyv van, elvileg széles a választék, nagy a kínálat, egyre bátrabbak a kiadók, remélem, hogy a szülők és a tanárok is. És nagy kihívás a jövő, mert a gyerekeink bizony nemcsak papírból, hanem gépekről fognak olvasni, ami nem olyan nagy baj, csak olvassanak.
Milyen könyvekkel készültök ebben az évben?
Marék Veronika Kék kerítését szeretnénk végre befejezni, Patrick Ness Chaos Walking trilógiájának hátborzongató befejező kötete készül, de lesz még egy gyönyörű Patrick Nessünk is, Szólít a szörny címen. Tárgyalunk egy zseniális Tullet-könyvről (Flop), és dolgozunk Vajda Éva indiai történetén Bodonyi Panni illusztrátorral. Reméljük, hogy mind meg is megvalósul.
