Az 1940-ben született francia író, "új kiindulási pontok, költői kalandok, érzéki extázis szerzőjének, az uralkodó civilizáció feletti és alatti emberség kutatójának".
A családjáról tudni kell, Mauritiuson született édesapja és anyja is, de az ifjú Nobel-díjas Franciaországban nevelkedett egy kis faluban, Roquebilliére-ben. Nyolc évesen kezdett el verseket írni és képregényeket olvasni, de élt Nigériában is anygjával és testvérével. Nizzában végezte az egyetemet, ahol irodalmi tanulmányokat folytatott, hétévesen írta első könyvét a tengerről.
23 évesen mutatkozott be első regényével (Le Procès-verbal), amit Renaud-díjat kapott és Goncourt-díjra jelölték. A regény eddig nem jelent meg magyarul, főszereplője, Adam Pollo érzékeny fiatalember, aki a városban sétálva hosszú monológokban fejti ki véleményét a társadalom érzéketlenségéről, végül pszichiátriára kerül. A regényt gyakran hasonlítják Camus Közönyéhez és Sartre Undorához.
1967-ben katonai szolgálatát Thaiföldön tölti, ahonnan elküldik, mert erőteljesen bírálta a gyerekprostitúciót. Innen Mexikóba megy, hogy ott fejezze be a katonai szolgálatát, majd a Latin- Amerikai Intézetben (Institut d'Amérique Latine) dolgozik. Ekkor lesz az indián kultúra szenvedélyes rajongója. Több mint harminc könyve jelent meg eddig, köztük novellák, esszék, regények, két fordítás.
Az 1970-es évektől már higgadtabb, letisztultabb stílusban születtek J.M.G. Le Clézio művei, irodalmi prózájában, esszéiben a gyermekkor, az utazás, a kisebbségek sorsa, a környezetvédelem maradt visszatérő téma. 1980-ban nagy áttörést jelentett a Sivatag (Désert) című regénye, amely az észak-afrikai elveszett kultúrák és Európa kontrasztját mutatja be nem szeretett bevándorlók szemszögéből. Ettől kezdve a nagyközönség is kegyeibe fogadta. Legújabb magyarul megjelent munkája a 2003-ban született Körforgás (Révolutions) című regény. Magyarul 1975-ben jelent meg Tellér Gyula fordításában a Terra Amata, később a Körforgás, a Gyalogember, A láz és A háború jelent meg.
A Notre-Dame tornyaiban jelent meg az Amikor Beaumont megtudta, mi a fájdalom című szöveg, a Huszadik századi francia novellákban és a Szerelmesek éjszakájában (Európa, 1970) a Gyalogember, a Huszadik századi francia novellákban (Noran 2005), Hátra (In: Égtájak, 1967), Aki sose látta a tengert (In: Égtájak, 1979). Megjelent az "Onitsha" c. regénye is magyarul, az Aranyhalacska 1998-ban az Európánál.
1994-ben a Lire olvasói szerint a francia irodalom legnagyobb alakja ő. 1985 óta ő az első francia író, aki elnyerte a díjat, akkor Claude Simon kapta.
