Csütörtöktől látható a mozikban Az időutazó felesége, ami Audrey Niffenegger remek bestselleréből készült, mi is írtunk a könyvről, mert tényleg jó. Az örök szerelem a témája, amit egy scifibe ágyazva mesél el nekünk a szerzőnő, aki állítólag a nagyszülei szerelmi történetétől kapott kedvet a sztori megírásához.
Az időutazó felesége egy 2003-as regény, az Ulpius már 2004-ben kiadta Gálvölgyi Judit fordítását ronda zöld borítóval, és két kötetté szétválasztva, majd 2006-ban újráztak a nemzetközi borítókat követő gyönyörű egykötetessel (a sárga harisnyásat). 2009-ben az Athenaeum 2000 jelentette meg ismét, ők már gyanúsan követik a filmplakát gyöngyös borzalmát. A két könyv közül az egyiket soha nem venném a kezembe, mert csúnya és lódít.
Ha ez egy Nora Roberts- vagy Vavyan Fable-könyv lenne, akkor nem lepődnék meg. A férfi finoman a nő nyakát csókolgatja, aki félszomorúan belenéz a messzeségbe. Bezzeg az Ulpius amerikai minta alapján készített borítója mennyivel érdekesebb. A történetben a kislány és a cipő is szerepet kap, az örök várakozás szimbóluma lesz, így a borítón lévő rejtvénytt olvasóként rögtön meg akarom fejteni, amint kézbe veszem. Ráadásul a sárga harisnya a piros cipővel is izgalmassá teszi a borítót.
Melyik kellene?