Szívmelengető középkor című kiállításához kapcsolódóan mese- és novellaíró pályázatot hirdetett a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum. A gyerekek két korosztályi kategóriában pályázhattak és több kiállítási tárgy közül választhattak (volt köztük oroszlánalakú kályhaláb és mézeskalácsforma a sárkányt legyőző Szent György alakjával – a teljes listáért katt IDE!), ezek köré szőtték történeteiket. A pályázat lezárult, mi pedig itt, a Könyvesblogon megmutatjuk a legjobbakat. A 9-13 éves korosztályban harmadik lett Ivák-Tokody Dávid A beképzelt oroszlán című meséjével.
Ivák-Tokody Dávid: A beképzelt oroszlán
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy meleg, sőt forró sivatag. Itt nagyon sok állat lakott, és fittyet hányva az evolúcióra, nagy békében éltek. Egyszer erre tévedt egy vad oroszlán a szomszéd sivatagról. Mendegélt, mendegélt, amikor megszólított egy tevét:
- Hé, te teve!
Mivel a teve még nem látott oroszlánt, sőt még ragadozót sem, meghökkent:
- Hát, te meg ki vagy?
- Én egy oroszlán vagyok.
- Mi? Egy orosz lány? Hogy kerülsz te Afrikába? Ráadásul nem is lánynak nézel ki.
- Oroszláááááán! Nem orosz lány!
A teve erre az álomba ringató szóra, elmenekült. A mérges oroszlán továbbment, amikor egy tócsához ért. De ott bizony annyi állat volt, hogy csak hangos bömböléssel jutott hozzá a vizéhez. Miután kíméletesen, „türelemmel” megitta a frissítő vizet, mindenki sutyorogni kezdett, hogy milyen udvariatlan. Mire a víziló megszólalt:
- Mit gondolsz, ki vagy te?
- Én??!! Az állatok királya vagyok!
Erre lett aztán nagy kacagás, zsibongás! Hát az oroszlán mérgelődve, puffogva elment.
Teltek-múltak a napok, az állatok kezdték megszokni a mérgelődő, zsémbes oroszlánt. Bárki bármit kért tőle, mindig elutasította, és senkinek sem segített.
Egy szép napsütéses reggelen (igazából teljesen ugyanolyan volt, mint a többi reggel, csak így színvonalasabb a mese)…, szóval egy reggel az oroszlán kénytelen volt a folyóhoz menni, mert az itató kiszáradt. A folyónál azonban különös dolog történt. Majom Mihály (csak azért Mihály, mert a majom m-mel kezdődik, és ennek így kell lennie egy normális gyerekmesében. Nem?) Szóval Majom Mihály banánt szedett (hát mi mást?), amikor a héját elhajította, pont az oroszlán fejére. Ez is irreális, mert a Nílus 6853 kilométeres hosszán pont azon a parton, pont abban a másodpercben dobta a fejére a banánhéjat… Mindegy, így történt, és persze erre az oroszlán dühbe gurult, igaz, nem egy bukfenccel – de ez egy kifejezés (amúgy elég értelmetlen kifejezés).
Próbálta elkapni a majmot, de nem sikerült, és a Nílusba esett. Az állatok ki akarták menteni, de nem engedte, és megfulladt.
De mivel egy mese így nem végződhet, kell valami természetfölötti varázsige, a barátság és a szeretet ereje, vagy egy defibrillátor (ami egy kicsit életszerűbb). Ez fel is élesztette, és azóta jóbarátok.
Ha nem hiszed, járj utána! Vagy ha okosabb vagy, utazz utána!
