Umberto Eco lenyűgöz, de unalmas

Kalga | 2007. június 08. |
C
Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze, Európa kiadó, 2007, Budapest 520 oldal, 3600 Ft


Nekem Umberto Eco mindig is gyanús volt egy kissé: ponyvát ír vagy szépirodalmat?

A Rózsa neve és a Baudolino inkább a lektűr irányába mozdult el szerintem, de az előbbit legalább menti a nyelvi megformáltság, az ötlet és a hangulat. A Foucault-inga pedig egy regénynek álcázott, kiváló tudományos értekezés. Persze van cselekményszál, rohangálnak ide-oda az ingerült templomosok, de mégis inkább arról van szó, hogy roppant művelt úriemberek párbeszédnek álcázva mondják fel a világtörténelmet.

A Loana királynő alaphelyzete nehezen lehetne a szerzőre még ennél is inkább jellemző. A főszereplő egy baleset kapcsán úgy veszíti el az emlékezetét, hogy (mit tesz Isten!) semmi másra nem emlékszik az életéből, csak a tanult és olvasott részekre. Tegye minden Eco-rajongó a szívére a kezét: nem is nehéz a mestert elképzelni, ahogy a körmét rágva próbálja kitalálni, hogyan mutathatná meg az eddigieknél is jobban a hatalmas műveltségét. Hát, ebben sikerrel járt a professzor.

Mivel a főszereplő egy antikvárium tulajdonosa, reménykedtem hogy akkor most kapunk egy jó adag bibliofil beöntést Gutenbergtől napjainkig, de nem.

A regény főszereplője leutazik vidéki házába, ahol egykor gyermekéveit töltötte, és régi ifjúsági irodalmak és képregények útján kísérli meg feleleveníteni emlékeit. Mindeközben rekonstruálja a fél évszázadot, a háborús évek Olaszországát, meg élete nagy szerelmének történetét, melyet ugyanúgy elfelejtett, mint minden mást. Az emberi személyiség és jellem, az emlékek mibenléte feletti elmélkedésen túl a regény egyébként erről a szerelemről akar szólni.

De csak akar, mert ebben a formában elég vontatott: az 520 oldalból a kábé kétszáz oldalnyi nettó katalogizálás soknak tűnik. A huszonharmadik világháborús slágerszöveg után meg egy kicsit már ideges is lesz az ember. Az egész fölösleges allűrnek tűnik. (A fordítónak külön elismerés jár egyébként!.)

A regény második fele ezzel ellentétben a (valószínűleg) kómába zuhanó főszereplő egybeöntött, több száz oldalnyi emlékzuhataga. A száraz katalogizálással szemben itt akkorát fordul a stílus, hogy az egyik szereplő eszmefuttatásában odáig jut, hogy Isten fasiszta és a legnagyobb ellenfele Jézus. Ez a gondolatiság egyáltalán nem áll jól Ecónak.

Ami ezeken felül van a regényben, az belefér egy Csók és Könny harminc oldalába is: egy amnéziás keresi a múltját szülőházában, rátalál a gyermekkori szerelme nyomaira, akit elvesztett és élete minden nőjében őt kereste, de a halálban /kómában újra rátalál.
TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.