Krúdy Gyula: Álmoskönyv, Kalligram, 2008, 3200 Ft
Álmai mindenkinek vannak, és mivel ezek az álmok oly mértékben befolyásolják az ébrenlétben töltött időt, hogy a magyarázatuk gyakran átveszi a jelenségek valódi szerepét, az álomfejtés egyáltalán nem elhanyagolható tudomány. Az álmok értelmezése természetesen sosem tarthat igényt a lélektudományok egyéb, manapság egzaktnak tartott területeinek kijáró tiszteletre, hiszen nem egyéb történeti kuruzslásnál, a babonák hagyományának ügyes felhasználásánál. Mégis, Krúdy Álmoskönyvét olvasva nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy a könyvben leírt és felhasznált módszereket éppen a gyakorlati alkalmazásuk sikere indokolja. Hiába tűnnek sokszor alaptalan babonának, üres fondorlatnak, az okkult praktikák hatékonysága nem elhanyagolható. Ezt támasztja alá a Kalligram Kiadónál most megjelent Álmoskönyv is, amely a Krúdy Gyula-életműsorozat egyik legizgalmasabb darabja. Az író – szépirodalmi – életművének szerves részét képező könyv a népi hiedelmek, babonák, álmok és a valóság sötét oldalát feltáró egyéb varázslatok világába vezeti olvasóját. A fortélyok gyakorlati alkalmazásainak ismertetésekor Krúdy saját tapasztalataira támaszkodó nosztalgikus beszédmódjához a racionális elemző szkeptikus hangjai vegyülnek. A szöveg így egy tanulságos kordokumentum és egy nagyigényű irodalmi vállalkozás szórakoztató elegyévé válik.
Négy részre bontható a jelenlegi kiadás, amely számos korábban – ilyen szövegkörnyezetben – nem közölt írással bővült. Az első nagyobb egység egy rövid bevezetővel ellátott álom-lexikon. Az álmok jelentőségének és az álomlátás hazai gyakorlatának ismertetését követően Krúdy ábécérendbe szedve tálalja a lehetséges magyarázatokat. Ezek között szép számmal akadnak konvencionális, józan paraszti ésszel kikövetkeztethető értelmezések, amelyek láttán feltámadt bennem a vágy, hogy írnék jómagam is egy hasonlóan végiggondolt listát. De a váratlan megfejtések és a komoly forrásmunkával alátámasztott szócikkek azért meggyőztek a szöveg – szigorúan kontextusfüggő – hitelességéről. Jó pár (ön)ironikus és abszurd megjegyzést hintett el menet közben Krúdy, amelyek a különös ellentmondásokat is képesek feloldani, sőt, a szöveg így megteremtett atmoszférájának, illetve a homogén narratívának köszönhetően egységes írássá változtatják az álmok könyvét; némi posztmodern elbizakodottsággal akár regényként, vagy novellafüzérként is olvashatjuk az álom-magyarázatokat.
A második rész a Babonák (könyve). Itt kézzelfoghatóvá válik az alkotó meghasadt értelmezői pozíciója, hiszen az álomfejtés bevezetőjében hangsúlyozott szkepszis két részre szakítja a szöveget. A babonák ismertetése alapvetően hitetlenkedő, esetenként gúnyos és távolságtartó, míg a leírásnál nagyobb betűvel szedett Jegyzetben a szerző ész érvekkel és a hiedelmek valószerűségére apellálva próbálja meggyőzni olvasóját a lidércek, sárkányok, világító csecsemőujjak létezéséről. „Két kéz írta a Babonák Könyvét” – írja Krúdy: az egyik a nappali világ józan és unalmas környezetében dolgozott, „amikor nem halljuk a magasból a vándormadarak kiáltását”, a másik az éjjeli zajok, vészjósló zörejek közt fogalmazta jegyzeteit. Mivel ez utóbbiak hosszabbak, a nagyobb méretnek köszönhetően jelentőségteljesebbek és nem utolsó sorban sokkal izgalmasabbak is a puszta leírásoknál, komolyan kell vennünk Krúdy felszólítását: „Ne vessük meg a babonásokat.”
Minden okkult praktikák közül számomra a tenyérjóslás tűnt a legfélelmetesebbnek. A jövendőmondásnak ez az ága oly annyira testhez kötött, hogy a jelek és nyomok olvasása jóval nagyobb mértékben támaszkodik az emberi természetre, mint a korábban ismertetett fortélyok esetében. A bevésődött üzenetek valóban kézenfekvők és az álmokkal ellentétben pontosan kijelölhető eredetűek. A magyarázat már más kérdés természetesen, hiszen a tenyérjóslás sem tekinthető egzakt tudománynak, de a jelek megfejtése mégis jóval bensőségesebb, mint más jóslatok esetében. Az Álmoskönyv harmadik része A kéz könyve. A tenyéren futó vonalak és rovátkák pontos behatárolásától kezdve a jellemző ujjformákon át viselőjük tulajdonságáig kimerítő áttekintést ad ez a fejezet a tenyérjóslás tudományáról. A sorok között olvasni, vagyis a vizsgált kéz gazdájának legmélyebb titkait és sorsának alakulását megismerni hatalmas felelőséggel jár, nem is csoda, hogy a jósokat az évtizedes tapasztalaton kívül a bizalom minősíti leginkább. Különösen fontos ez abban az esetben, ha a végzet egy csalfa asszony képében érkezik. Érdekes, hogy a jóslatok nagy része, az álmoktól a tenyérvonalakig a szerelmi praktikák szigorúan egyoldalú magyarázatát célozzák. A tisztességes nő, aki boldoggá teszi a jósnőkhöz szaladgáló férfit, nem csapodár, ellenben az őrületig hűséges, jó keresztény, vagyis nem hisz a babonákban, és így tovább; míg a férfi éppen a babonák elbeszélései alapján építheti fel a vágyott nő képét. Mulatságos, de a körülményeket figyelembe véve nem indokolatlan ellentmondások ezek.
A kötet végére kerültek a korábban ilyen terjedelemben és összeállításban még sosem publikált írások. A Függelék az álomfejtés gyakorlati részének dokumentumait közli, Krúdy Gyula és az olvasók levélváltását, amelyek így utólag legitimálják az első részben kifejtett értelmezéseket. Az érdeklődő közönség igényeinek kielégítését szolgáló jóslatok és magyarázatok tekintetében mindenképpen. A leírások igazságtartalmát zárójelbe téve, igazán szórakoztató a babonák elméleti és gyakorlati szerepéről a velejéig vallásos társadalom kontextusában olvasni. Sokan szépirodalomként – és így a szerző munkássága szerves részeként – hivatkoznak az Álmoskönyvre, ami a mű besorolását jelentősen megkönnyíti ugyan, de tévútra viheti az olvasót. Sokkal szerencsésebb talán irodalmi érdekességként, kordokumentumként olvasni, és az egységes narratíva helyett a lexikonok vagy enciklopédiák szójegyzékszerűen szétdarabolt értelmezésére hagyatkozni.
