Fotó: Valuska Gábor
Az interjú teljes terjedelmében a Literán olvasható>>
Néha úgy foglalja össze a könyvei lényegét: „Ez egy elcseszett világ.” Na és mit gondol, ma még elcseszettebb, mint volt a nyolcvanas években, amikor az írói pályáját kezdte?
Hát, az ember alapvető természete sohasem változik. Változik az öltözködés, változnak az életstílusok, de az ember és a vágyai nem változnak. Úgyhogy ha azt kérdezi tőlem, ma is azt gondolom-e, hogy ez egy elcseszett világ – nos, igen. És miért? Amiatt, ahogy az ember meg lett alkotva. Az életben az a nehéz, hogy érzelmi lények vagyunk, hajlamosak arra, hogy mélyen érezzünk olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyek fölött nincs hatalmunk (éhség, vágy, szerelem, halál, öregedés, fájdalom), és közben megsérülünk. De mindig próbáljuk megállítani azt, ami elkerülhetetlen, olyan megküzdő mechanizmusokkal, amelyek gyakran csak fokozzák szenvedésünket. Az emberek sok tekintetben elkábítják magukat, s teszik, amit a társadalom elvár tőlük, és rendszerint ezzel kezdődik a baj: a lefelé tartó spirál. Íróként mindig ennek a vizsgálata izgatott: ahogy az emberek elkezdik azt tenni, amit a társdadalom követel tőlük, és ez lesz a vesztük.
Melyik a kedvence a könyvei közül?
Hát, azt hiszem, ez mindig változik. De talán a Glamorámá-t mondanám. De nem igazán szoktam ezen gondolkozni.
És ki a kedvenc alakja a könyveiből?
Ez is változó. Szerettem Victor Wardot. De persze nyilvánvaló, hogy Patrick Bateman nagyon izgatott, és ő az, aki valamiképpen meghatározott mint írót, jó és rossz értelemben egyaránt. A testvére, Sean Bateman valamiféle rejtély, és valamikor még szeretnék írni róla, de hogy sikerül-e? Szeretem Blairt a Nullánál is kevesebb-ből és Lauren Hynde-t A vonzás szabályai-ból. És Jeant, a titkárnőt az Amerikai Psychó-ból. Szeretem a Glamoráma nőalakjait is, és Jane Dennist, a feleséget a Holdpark-ból. Nagyon szeretem a nőalakjaimat. Az Informátorok-ban sok olyan alak van, aki ma is kísért: különösen Tom Price és a „Kinn, a parton” című elbeszélés narrátora.
Az interjú teljes terjedelmében a Literán olvasható>>
James Joyce halott, Bateman él - Jászberényi Sándor írása BEE-ről
