"Ha Dragomán Gábor évekkel ezelőtt nem kapja rajta apját, miközben egy angol nyelvű videojátékkal játszik, talán most nem az ő neve szerepelne Az én csúcsszuper világom fordítójának helyén. Liz Pichon Tom Gates-sorozatának első részét magánszorgalomból kezdte el fordítani, ám hamar komolyra fordult a dolog, és az idősebb Dragomán-fiú azóta a kilencrészes sorozat többi kötetének lefordítására is megbízást kapott"
- írtuk a héten a 13 éves Dragomán Gáborral készített interjúnk elején, és sokan nem értették, hogy ez szerénykedés vagy álszerénykedés az ifjú fordító részéről, vagy az apja tényleg egy szuperfondorlatos trükkel kötötte össze a videojátékot és a nyelvtanulást.
Minden ott kezdődött, hogy az apa vett egy Nintendo Wii játékkonzolt:
"Az volt a terv, hogy a játékfüggőség okozta motivációt és lelkesedést átirányítom a nyelvtanulás irányába."
Dragomán György posztjában elmeséli, milyen szempontok alapján választotta ki a kardozós játékot, ami kvázi kapudrognak bizonyult nemcsak a videojátékok világába, hanem az angol nyelvbe is. A teljes szöveget itt érdemes elolvasni minden szülőnek, mert nagyon szimpatikus ez a bátor formabontás, ahogy a videojáték eszközzé válik. Persze az a legviccesebb, amikor Dragomán leírja, hogy ül a játék előtt és a fiaival egyezkedik a a játék- és nyelvtanulási szabályokról:
"Aztán elkezdtem játszani, és amikor fiaim meglátták, hogy épp vadul kardozok az erdei manókkal és könyörögni kezdek, hogy hadd kardoznak már ők is, közöltem velük, hogy nem, ehhez még túl kicsik, és kardoztam tovább, viszont azt mondtam, hogy ha jól viselkednek akkor nézhetik, ahogy játszom. Tíz perc múlva már rettenetesen szerettek volna játszani, de én még vártam egy kicsit. Legyőztem még pár emberevő virágot, aztán jött egy párbeszéd. Ezt felolvastam angolul, aztán lefordítottam. És elkezdtem magyarázni a különböző szavakat. Aztán azt mondtam, hogyha hoznak egy lapot és felírják a szavakat, akkor esetleg kipróbálhatják a kardozást. Hoztak. Felírták. Kipróbálhatták."
Dragomán olyan játékot keresett, amiben sokat beszélnek, nagy a szókincse és nem ijesztő, végül két ilyet talált, a Zelda Twilight Princess és az Okamit (ez utóbbinak 300.000 szó a forgatókönyve)
Az apa minden játék előtt kikérdezte a gyerekeket, és ha valaki nem tudta, akkor Clint Eastwood-i értelemben vált szigorúvá:
"Ha nem tudták őket, akkor hajthatatlan voltam, nem volt játék aznap."
A CSODAPOSZTOT olvassátok el, mert a tanulási folyamat során nem csupán a szavakat kellett kigyűjteni, a Dragomán-módszer része a szókártya, a kikérdezés és egy antik hagyomány felélesztése, a séta közbeni tanulás is! Dragomán György és Szabó T. Anna is fordítanak, de ebbe a sorba a videojátékon nevelkedett Gábor is bekerült immár.
