A
Hosszúfény (Határon túli magyar írók antológiája) Magvető Kiadó Bp. 2008, 2200 Ft
A Magvető Kiadónál megjelent Hosszúfény című antológia, a határon túl született kortárs írók alkotásairól próbál – azt hiszem sikeresen – összetett képet nyújtani számunkra. A Könyvhétre megjelent kötet nemcsak azzal keltheti fel az érdeklődésünket, hogy kiket von egy kalap alá, hanem hogy milyen különböző műfajú szövegek kerültek egymás mellé ebben sokszínű válogatásban; a három egységre tagolódó kötetben (Páthosz temetése, Külön térben és időben, Harmadvalaki) egyaránt találkozhatunk lírával, prózával (prózarészlettel) tanulmánnyal, a gyermekirodalom körébe tartozó szöveggel és drámarészletekkel is. Így tehát nemcsak szerzőit tekintve, hanem a szövegek tartalmát illetően is meglepő és egymástól alapjában véve elütő írások rendelődnek egymás mellé, s talán csak a már említett három egység tartja őket egyben. Alapjában véve azonban mégis az a legfontosabb, hogy átfogó képet kíván nyújtani a Fekete Vince által összeállított antológia a Határon túli irodalom képéről, a határon túl született jelentős alkotók munkásságáról. Nagyon fontos szempont volt az összeszerkesztésben – olvashatjuk az előszóban –, hogy a válogatásban szereplő írók mind a magyar kulturális tárca ösztöndíjasai voltak 2004 és 2006 között, tehát ez teremt még egy bizonyosfajta kohéziós erőt a határon túliságon kívül. A kulturális tárca 2004-ben alapított ösztöndíjrendszerével, melyet neves alkotók fémjeleznek, (Gion Nándor, Székely János, Benedek Elek, Schöpflin Aladár) próbálja elérni, hogy az elszakadt térségekben is kiváló alkotói munka folyhasson.
Ha végigtekintünk a szerzői gárdán, azonnal láthatjuk, hogy természetesen itt olyan alkotók is szerepet kapnak, akik már komoly életművet tudhatnak maguk mögött, vagy esetleg a határon túli irodalomnak már bizonyos mértékben szimbólumaivá váltak (Orbán János Dénes, Balla D. Károly, Berniczky Éva stb.) s persze azok is, akik ugyan már ösztöndíjasak, vagy netán más, egyéb díjjal is rendelkeznek, de mégis a fiatalabb korosztály képviselői (Danyi Zoltán, Szilveszter László Szilárd). Így tehát nem a megszokott nemzedéki antológia-típust képviseli a Hosszúfény, mint más, mostanában megjelent gyűjtemények.
Nagyon érdekes vonása még a válogatásnak, a műfaji sokrétűségen belül, hogy megtalálhatók benne olyan szövegek is, amelyek egy másik, az antológiában szintén jelen lévő alkotó munkásságának egy szegmensét vizsgálják, róla szólnak. Ez számomra mindenféleképpen érdekessé teszi a válogatást, hogy több olyan szöveg is helyet kap, melyek azokra a művekre reflektálnak kritikai szemmel, melyek arra hivatottak, hogy megmutassák, mit is képvisel ma a határon túli próza, líra, vagy akár a dráma. Tehát nemcsak irodalmi műveken keresztül ismerhetjük meg a mai határon túli irodalmat, hanem arra is választ kaphatunk bizonyos mértékben, hogy a határon túl született írók, irodalomtörténészek mit gondolnak az említett szerzők műveiről, munkásságáról (Selyem Zsuzsa: Glissando. Láng Zsolt Bestiáriumairól).
Nem hiszem, hogy ebben az esetben bármelyik művet is ki lehetne/ ki kellene emelni a válogatásból, hiszen olyan sokrétű, olyan változatos, hogy nyilvánvalóan minden Olvasó számára más lesz az, ami komoly elismerést vált majd ki. De azt azért mégiscsak nyugodt szívvel kijelenhetem, hogy összességében is komoly színvonalat képvisel a Hosszúfény, mind a líra, mind a próza, mind a tanulmány és a dráma terén is. Változatos és izgalmas témák merülnek fel a kötetben, egyedi beszédmódokkal ismerkedhetünk meg az antológiát olvasva, s ezt nemcsak a már említett neves alkotók biztosítják – sokan megismerkedhetnek új alkotókkal, akik ugyanakkor a magyar irodalom szervez részét képezik.
