Húsz éve halt meg Ottlik Géza

barraban | 2010. október 11. |

1990. október 9.-én, az első demokratikus választás évében halt meg Ottlik Géza író, műfordító, az egyik legnagyobb hatású, kultikus magyar regény, az Iskola a határon szerzője.

1912. május 9.-én született régi nemesi, katonai családban. Ottlikot a családi tradíciónak megfelelően katonának akarták nevelni, ezért több kadétiskolába is beíratták, ahol a leendő író alaposan megtapasztalhatta a katonai nevelés brutális, elembertelenítő jellegét: az Iskola a határon létrejöttét köszönheti ennek a családi döntésnek az irodalom.
Érettségi után a budapesti egyetemen matematika-fizika szakra járt, később újságíróként próbált elhelyezkedni. Írásai megjelentek a Napkelet című folyóiratban, 1939-ben a Nyugat is közölte a Drugeth-legenda című novelláját. „Ma is féltékenyen óvom az irodalomtörténeti skatulyában a helyemet, mint a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó elbeszélő.” – vallott erről az időszakról.

Irodalmi pályája elején főként Kosztolányit, Márai Sándort és André Gide-et vallotta mestereinek, a 40-es évek elején alakult ki saját írói látásmódja. Dolgozott az Új Nemzedékben, 1933-tól pedig a Budapesti Hírlap bridzsrovatát szerkesztette (később Hugh Kelseyvel közösen írt egy könyvet a kártyajátékról angolul, mely magyar nyelven 1999-ben Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein címmel látott napvilágot).
A háború alatt légoltalmi szolgálatra osztották be, munkáját arra használta fel, hogy feleségével együtt a fasizmus üldözöttjeit, többek között barátját, Vas Istvánt rejtegesse.

1945-ben a Magyar PEN Klub titkára lett, dolgozott a Rádióban dramaturgként, és amerikai és francia írók hangjátékait tolmácsolta. 1948-ban elkészült főműve, az Iskola a határon első változata Tovább élők címmel, Ottlik azonban javításra visszakérte a kiadótól. 1948 után a magyar írók megszokott kálváriáját végigjárva mellőzötté vált, megszűntek a publikálási lehetőségei, s hiába ajánlotta fel önként a termelőszövetkezeteknek saját földjét, 1952-ben kuláknak nyilvánították. Megélhetését műfordításokkal igyekezett biztosítani, ő magyarította többek között Hemingway: Az öreg halász és a tengerét, a fiataloknak Dickens számos művét és Erich Knight Lassie-jét, vagy John Osborne: Dühöngő ifjúság című drámáját.

Az ötvenes évek végétől fokozatosan visszatérhetett az irodalmi életbe. 1957-ben megjelent Hajnali háztetők című kisregénye, 1959-ben pedig az átdolgozott Iskola a határon. 1960-ban londoni tanulmányúton vett részt, ahova fordítói kvalitásainak elismeréseként hívták meg. 1969-ben publikált egy novelláskötetet Minden megvan címmel, 1980-as Próza című műve pedig esszék, tanulmányok, cikkek gyűjteménye. Halála után, 1993-ban jelent meg utolsó műve, az Iskola a határon folytatásának tekinthető Buda című regény, melynek szövegét Lengyel Péter gondozta. A Buda nem kerülhette el a nagy előddel való összehasonlítást, és a végeredmény megjósolható lett: bár elismerték részértékeit, úgy ítélték meg, hogy nem éri el a zseniális alapmű színvonalát.
 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.