B+
Nick Hornby: Betoncsók, Európa, 2008

Tipikus nyári olvasmányként került elő nálam megint Nick Hornby, akit én csak és kizárólag a Pop, csajok, staöbbi felől vagyok kénytelen láttatni. Az a kedvencem. Hornby szórakoztató irodalmának alapja a popkulturális kontextus és társadalmunk férfijai, mint a magányos férfi (Pop, csajok, satöbbi; Egy fiúról), a futball drukker férfi (Fociláz), az öngyilkos férfi (Hosszú út lefelé) vagy most a 16 éves apa.

Most van egy deszkás srác, akinek az élete Tony Hawk és a félcső meg a flip, a világ egyik legnagyobb és legjobb deszkás pályáján, Londonban él, mert a nagyvárost az különbözteti meg minden mástól, hogy lehet deszkázni. Az élet mindig elbeszélhető sportmetaforákkal, itt tehát a deszkázás lesz az, de nem annyira bonyolultan, mint ahogy Hornby az elbeszélőn keresztül előadja. Például nem kell elmagyarázni ki az a Tony Hawk: ő nem a deszkázás félistene, hanem maga a deszkázás.

Hősünknek van egy útmutató szent szövege, Tony Hawk önéletírása (szóval írt egy könyvet magáról, hogy nevezzem?), amiben a példakép vall életéről, szerelméről, amiket simán rá lehet olvasni saját életére is. Nincs olyan sor, ami ne passzolna a hősünkkel történt eseményekhez.

A londoni nihilben végre szerelmes lesz a fiú, a lány első éjszaka szexet akar, meg is kapja. A hirtelen tinédzser lámúrban hiába figyelnek a felek minden apró részletre (ld. Ross a Jóbarátokban: miért nincs ráírva, hogy csak 99 százaléban véd?), a hiba a rendszer része, és jön a baba. Ez nem spoiler, ez kiderül a leírásokból is.

Eddig nehéz eljutni csak a könyvben, mert elég béna és szájbarágós, de ahogy jönnek a problémák, úgy lesz egyre jobb a regény. Hornby szövegei mintha mindig forgatókönyvnek íródnának, ez most egy Ken Loach filmnek konkrétan, pedig az eleje egy elég rosszul megírt ifjúsági regénynek indul nevelődési regénnyel keverve, aminél el lehet képzelni izgalmasabbat. Például azt, hogy a fiatalok magánélete hogyan alakul, a család hogy fogadja, illetve mi az istent tudnak kezdeni magukkal az ifjú szülők.

Hornby egy valós problémával állt elő egy olyan kultúrában, amely nagyon nehezen viseli az olyan tabudöntést, mint a fiatalok gyerekvállalása, hiszen a normától, az elvárttól eltér. Ha lenne szórakoztató szocidráma műfaj, ami sajnos nincs, akkor ezt a címkét aggatnám a könyvre, mert fontos kérdéseket boncolgat a Betoncsók.