Harmadik Hangoskönyvünkben a beat tanúja, a Lelkigyakorlatok szerkesztője, az U35-ös írógeneráció legnagyobb Nils Petter Molvær-rajongója, Sirokai Mátyás válogatott zenéket kedvenc könyvéhez, J. G. Ballard Vízbe fúlt világ című sci-fijéhez. Az apokaliptikus látomáshoz nu jazz, drone-os elektronika és sötét ambient dukál. (Szabó Benedek hangoskönyvét itt, Hó Mártonét pedig itt találod.)
Az irodalom a legjobb legális tudatmódosító, és ez a regény számomra a felejthetetlen tripek közé tartozik. Ballard olyan utazást kínál, ami a teljes bemerülés élményével ajándékoz meg, mert egyszerre vezet egy triász kori vadonba és a tudat prehisztorikus múltjába. A Vízbe fúlt világ cselekménye a nem túl távoli jövőben játszódik, amikor a klímaváltozás miatt megmelkedik a légkör hőmérséklete, az emberi faj pedig fokozatosan elveszíti uralkodó szerepét az élővilágban. Egy maroknyi kutatócsoport tagjainak mentális szétesését követjük nyomon, miközben megpróbálják elhagyni a dzsungel által visszafoglalt állomáshelyüket, de pszichéjük fokozatosan alkalmazkodik a hüllők világához. A trip motorját a költői erejű víziók hajtják, amik olyan sűrűn átszövik a regényt, hogy az idézetek válogatásánál könnyű volt újra elveszni közöttük. A tíz választott részlet az archeopszichikus dzsungel tíz csalösvénye, a hangsávra pedig a dzsungel hangjait hitelesen megszólaltató zenészek himnuszai és zörejei közül válogattam. Az utazáshoz iránytű és fejhallgató használata erősen ajánlott.
"Kerans a szálloda erkélyéről kinézett az óriási nyitvatermőkre, amelyek vagy négyszáz yardnyi távolságban, sűrű csoportokban nőttek az elhagyott áruházak tetején, a lagúna keleti részén. Még a sűrű, olajzöld leveleken át is világosan érezte a nap kegyetlen sugárzását. A tompán visszaverődő fénypászmák úgy perzselték meztelen vállát és mellkasát, hogy hamarosan izzadni kezdett. A szemét sötét szemüveggel védte. A napkorong már nem éles körvonalú kör volt, hanem szélesen elnyúló tojásdad alakzat, óriási legyezőként nyílt szét a keleti láthatáron, és sugarai a lagúna holt, ólomszürke vizét ragyogó rézpajzzsá változtatták. Délre, ami már kevesebb, mint négy óra, a víz olyan lesz, mintha égne."
Steve Reich - Drumming (Four Tet Remix)
"A patak mentén minden iroda és áruház ablakából leguánok lesték őket. Fagyos fejük darabosan rángatózott. Időnként a kutter nyomába vetették magukat, elkapdosták a liánokról és rothadó fatörzsekről felriasztott rovarokat, aztán beúsztak az ablakon, és felmásztak a lépcsőn korábbi háromszintes leshelyükre. Ha nem lettek volna a hüllők, valami furcsa, álomszerű szépség árasztotta volna el a lagúnákat és az elsüllyedt irodák szegélyezte patakokat, de a leguánok és sárkánygyíkok nem engedték szárnyalni a képzeletet. Az, hogy az egykori igazgatósági termekben telepedtek meg, világosan mutatta, hogy a városban ők voltak az urak. Újra a hüllő volt az uralkodó faj."
Murcof - Camino
"Bodkin lábánál egy hordozható lemezjátszó állt, mely halk sercegést hallatott – egyetlen három hüvelyk átmérőjű lemez forgott a korongon. A tű mechanikusan keltette az alig hallható mély, lassú dobolást, amely hirtelen véget ért, amikor Bodkin kikapcsolta a lemezjátszót. Gyorsan lejegyzett valamit, aztán a hősugárzót is kikapcsolta, és meggyújtotta az ágy melletti lámpát.
Hardman lassan megcsóválta a fejét, levette és Bodkinnak nyújtotta a fejhallgatót.
– Ez csak időpocsékolás, doktor. Őrültség ez a lemez, az ember úgy értelmezi, ahogy akarja. – Kényelmetlenül fészkelődött a keskeny ágyban. A hőség ellenére alig volt veríték az arcán s meztelen mellkasán, és úgy nézte a hősugárzót, mint aki sajnálja, hogy a szál izzása lassan kihuny.
Bodkin felállt, a lemezjátszót feltette a székre, és a dobozra húzta a fülhallgatót.
– Talán épp ez az értelme, hadnagy – egyfajta hallás utáni Rorschach. Nem gondolja maga is, hogy a legutolsó lemez keltette a legtöbb érzelmet?"
Ben Frost - Stomp
"Ezek a legrégibb földi emlékek, olyan időkódok, melyeket minden kromoszómánkban és génünkben őrzünk. A fejlődésünk minden mérföldköve organikus emlékekkel van teleírva – a szén-dioxid-ciklust irányító enzimektől kezdve a felkari idegnyaláb szerveződéséig és a középagyban lévő piramissejtek idegpályájáig mindegyik magán viseli ezer olyan döntés nyomát, melyet hirtelen lelki vagy pszichikai-kémiai válságban kellett meghozni. Ahogy a pszichoanalízis újra felépíti az eredeti traumatikus helyzetet annak érdekében, hogy felszínre hozza az elfojtott emlékeket, úgy most mi is visszazuhanunk az archeopszichikus múltba, és felszínre kerülnek a hosszú korszakokon át szunnyadó ősi tilalmak és ösztönök. Mindegyikünk olyan ősi, mint maga a biológiai birodalom, és véráramunk e totális emlék nagy tengerének van alárendelve. A magzat méhen belüli fejlődése az egész evolúciót megismétli, központi idegrendszere egy kódolt időskála, amelyen a neuronok minden kapcsolata és minden gerincszint egy jelképes állomás, a neuronikus idő egy egysége."
Amon Tobin - Kitchen Sink
"Lába alatt a víz oda-odacsapódott az oszlopoknak, neki-nekiloccsantak, érezte a lassú dobogást a fejében, amely egyre terjeszkedő, ellentétes irányú mozgásokat keltett, mintha saját folyásirányát keresztezné. Figyelte, hogy csobbannak az apró hullámok a lejtős tetőn, és arra vágyott, bárcsak otthagyhatná az ezredest, begyalogolhatna egyenesen a vízbe, hogy feloldhassa önmagát és az őrmadárként mindig nyomában járó rémeket a varázsos nyugalom kebelén, a fénylő, sárkányzöld kísértetkígyó járta tengerben."
Arve Henriksen - Recording Angel
"Nem valódi álmot láttál, Robert, hanem több millió éves szerves emléket. – Rámutatott a nyitvatermők ligetei mögött felkelő nap peremére. – Felébredtek azok a veled született kiváltó mechanizmusok, melyek millió évekkel ezelőtt rakódtak le a citoplazmádban, a kiterjedő nap és az emelkedő hőmérséklet üzennek a gerinc szintjein lefelé a mélytengerekbe, melyek a tudatalattid legalsó rétegei alatt vannak, a neuronikus psziché teljesen új területére. Ez az ágyéktáji áttétel, a teljes biopszichikus felidézés. Valóban emlékszünk ezekre a mocsarakra és lagúnákra. Néhány éjszaka múlva már nem fogsz félni az álmoktól, annak ellenére, hogy a felszínen borzalmasak."
Nils Petter Molvær- - Tløn
"Ahogy fekete hadnagyai újra megindították a motorokat, és a part felé sodródtak, bíráló szemmel mérte végig a környező épületeket, erős arcát majdnem vidáman hajtotta félre. Az aligátorok úgy gyűltek köré, mint a kutyák, fölöttük keringtek és vijjogtak az őrmadarak, nílusi lilék és kis pólingok, rikoltásaik felverték a reggel csendjét. Egyre több és több aligátor csatlakozott a falkához, váll váll mellett köröztek az óramutató járása szerint, amíg már legalább kétezren voltak, mint a hüllői gonoszság tömör, csoportos megtestesülése."
Jojo Mayer Nerve - Ghost Life
"Ahogy a percek múltak, Kerans lassan kezdte úgy érezni, hogy minden feladata közül a legfontosabb, hogy megőrizze ezeket a távoli csillagképeket, melyek talán épp ugyanazok, melyek a triászkorban vették körül a Földet. Lelépett az emelvényről, és lassan visszament a kapcsolószobába, maga után vonszolva á légvezetéket. Ahogy elérte az ajtót, érezte, hogy a vezeték kicsusszan a kezéből, és felindultan odahurkolta a kilincshez. Várt, amíg a vezeték megfeszül, aztán egy második hurkot tekert a kilincs köré, így aztán szabad mozgást biztosított magának egy tizenkét láb sugarú körben. Újra lesétált a lépcsőn, középen megállt, fejét hátrahajtotta, és eltökélte, hogy örökre a retinájára vési a csillagképet. A mintájuk máris ismerősebbnek tűnt, mint a megszokott csillagképeké. A napéjegyenlőségek hatalmas, vonagló recessziójában egybillió csillagászati nap szülte újjá önmagát, és eredeti perspektívákkal rendezte újra a csillagködöket és sziget-világegyetemeket."
David Parsons - Ararat Legong
"Az iszap mély bölcsője gyöngéden megtámasztotta, mint egy végtelen méhlepény, összehasonlíthatatlanul lágyabb volt minden ismert ágynál. Ahogy lassan elvesztette az eszméletét, magasabban látta csillogni a méhbeli éjszaka őszi csillagködeit és galaxisait, de lassan ezek fénye is elhalványult, és csak elméje legmélyén maradt meg az azonosságtudat halvány csillogása. Csendesen megindult, lassan lebegett a kupola középpontja felé, de tudta, hogy ez a halvány vezérfény gyorsabban gyengül, semhogy elérhetné. Amikor már nem látta, a sötétben igyekezett tovább, mint egy vak hal, a végtelen, elfeledett tengerben, egy olyan ösztön által hajtva, melyet sohasem fog megérteni…"
James Blake - I am sold
"Így aztán elhagyta a lagúnát, ismét behatolt az őserdőbe, és néhány napon belül végleg eltévedt. Az egyre nagyobb hőségben és egyre vadabb esők között továbbra is délnek tartott a lagúnák között. Aligátorok és óriás denevérek támadták meg, de ő csak ment, mint egy második Ádám, aki az újjászületett nap elveszett édenkertjét keresi."
Talvin Singh - Traveller
