B+
Martin Güich: Az ölelés, Ab Ovo, Bp., 2007, 129.old. 1900 Ft
Dolf, Az ölelés főhőse retardált, a proszektúrán dolgozik, hullamosó, ismeri a halált, tudja, hogy az agy végül a hasba varrva végzi, a többi szervvel együtt. Nem meglepő, hogy Dolf az élettel nem tud mit kezdeni; szabadidejében lepkéket, és bogarakat gyűjt, tűhegyre szúrja áldozatait, úgy gyönyörködik bennük.
Walter, Dolf egyetlen barátja, vasúti munkás, ő csak az életet ismeri, a test melegére vágyik, minél több nőt akar hanyatt dönteni. Dolf még soha nem volt nővel, Kristina, aki valamicske gyönyörhöz juttatja, csupán egy poszteren létezik, meg Dolf zavaros gondolataiban. Mindkettőjük a másik titkára kíváncsi, undorodva, de mégis izgatottan hallgatják egymás történeteit. Walter azonban elhatározza, hogy embert farag barátjából, bevezeti az élő hús rejtelmeibe, azonban egy napon feltűnik a hullaházban Natalie, aki Dolf ölelésében talál vigaszt egy percre, amikor szembesül szerelmének halott testével.
Az ölelésnek visszavonhatatlan, már-már giccses következményei lesznek: Dolf egy kihűlt test által ismeri meg a női test melegét. A történet innen szerencsétlen, és olykor mesés fordulatot vesz, Dolf elveszíti a munkáját, és szegényes albérletét, majd csodás módon hőssé válik, amikor véletlenül megakadályoz egy bankrablást. Walter balesetet szenved, meghal az anyja, és barátja beavatására tett kísérletei is sorra elbuknak. Dolf egyre jobban elmerül a Natalie iránt érzett szerelemében, a rátörő szenvedéllyel nem tud mit kezdeni, kétségbeesetten próbál közelebb kerülni a lányhoz, miközben még lejjebb süllyed. A meghitt találkozás, csak a hideg boncasztalon valósulhat meg.
Gülich nagyon szorosan kötődik a közelmúlt osztrák-német irodalmához, a szigorú apokaliptikusok (Bernhard, Handke, Jelinek) méltó, költői lelkű tanítványa. A mélybe, a lét minimumába ránt ez a szöveg, ami talán kiszámítható, lehet, hogy néhol közhelyes, sőt giccsbe hajló, de magába szív, nem lehet letenni.
