Kapcsolatok [Kiemelt: Görgey Etelka]

A
Raana Raas: Csodaidők – Az ogfák vöröse
Animus Kiadó, 2006, 448 oldal, 2980 Ft

 
A Csodaidők című tetralógia első kötete, Az ogfák vöröse nagyon messzire repít térben és időben, s közben egy olyan világot mutat be, amelyhez pillanatok alatt közel kerül az olvasó. Minden ismerős ezen a vörös lombú fákkal tarkított, távoli bolygón, valahol a távoli jövőben, és mégis mindenre rá tudunk csodálkozni. 

A Raana Raas nem felvett írói álnév. A szerző személye a történet része, kilétét már az első kötet után is találgatják az olvasók, bár ezzel kapcsolatban mindössze az előszó ad némi támpontot. Ez az előszó egyébként a legnehezebben megfogható része Görgey Etelka regényének, azonban, ha utána belekezdünk a Prológusba, pillanatok alatt magába szippant a Csodaidők világa. A háromezres évek végén játszódó történet nem klasszikus értelemben vett sci-fi, mert sokkal nagyobb szerepet kapnak benne az emberek, mint a technika. Világa, bár térben és időben távol helyezkedik el, tökéletesen ismerős: szereplői végtelenül emberiek. Nagyregény – mondja a fülszöveg. Családregény, politikával és technikával, bolygóközi utazással és narancssárga fűre hulló vörös lombokkal fűszerezett mese az emberekről.

Kétféle világ néz farkasszemet a történetben; a „külsősöké”, amely sokban hasonlít a mi mostani világunkhoz, mégis rengeteg olyan szabállyal, történelmi múlttal rendelkezik, amelyet nem ismerünk. És a „kavenieké”, akiknek számunkra ismeretlen, vallási alapon szerveződött, nagycsaládi rendszerben élő világa végképp különleges. A szerző pedig jól beleilleszti a két világ bemutatását a cselekménybe; egyszer sem érezzük úgy, hogy nekünk, olvasóknak áll meg magyarázni az író. A három főszereplő közül kettő ugyanis tapogatózva ismerkedik a másik, a sajátjától eltérő világgal, így az olvasónak lehetősége van arra, hogy egyszerre lássa mindkettőt belülről és az ismerkedő szemszögéből is. Mindez elegendő lehet arra, hogy teljes képet nyújtson egy olyan világról, amelyben sosem éltünk, és a cselekmény megértését, átélését ne akadályozza a jövőbeli világ. 

Mégis, bármennyire izgalmas is ez a kitalált jövő, egy új nyelvvel, vallással (és hozzátartozó könyvvel, szertartásokkal), technikával, a Csodaidők ereje az emberek ábrázolásában rejlik. A pókháló finomságú szövedékében az érzelmekkel nagyon is telített kapcsolatoknak, amelyek lassan körbefonják és összefűzik a szereplőket. A végzetes félreértésekben és hazugságokban. A boldogság elvesztésében és óvatos keresésében, a reményben. Abban, ahogy a szemünk láttára születik meg a szereplőkben a kétség, a fájdalom, a szeretet. Abban, hogy ezt mi is át tudjuk érezni, még akkor is ha, a fejezetek szemléletváltása révén mi, olvasók többet tudunk a szereplőknél.

A Csodaidők ugyanis három történettel indul; Judyéval, aki tizenegy évesen véglegesen árvaházba kerül, szembe kell néznie azzal, hogy anyja lemond róla, és egy távoli bolygóra kell utaznia, hogy egy a sajátjától eltérő, a kaveni világ vezette otthonban éljen. A második fejezetben ismerjük meg Giin történetének kezdetét, aki, nagyon is otthon van a kaveniek között; politikus, magas rangú hivatalnok, akinek egy beosztottja halála miatt rengeteg feladat szakad a nyakába, s egy olyan kérdés mellett áll ki, amely alaposan megosztja a kavenieket. A harmadik főszereplő, Yaan pedig egy gazdag és neves kaveni család gyermeke, aki később a család vezetője lehet, jelenleg azonban szenved apja zsarnokságától, amely kiterjed öltözködésére, leendő tanulmányaira, munkahelyére. Ennek a három embernek fonódik össze a története úgy, hogy bár az egyes fejezetek mindig másik szereplőt követnek, a három életút egységes cselekménnyé olvad össze a könyvben. 

Mindhárom főszereplő tele van hibákkal, amelyeken bosszankodhatunk, amelyekért néha akár utálhatjuk is őket. És tele vannak olyan tulajdonságokkal, amelyekért nagyon lehet őket szeretni, meg lehet érteni még a rossz döntéseiket is. Hogy éppen melyikükkel tudunk igazán azonosulni, ki áll igazán közel hozzánk, kinek a fájdalma, öröme hat a legjobban, emberfüggő. Sőt, attól is függ, hogy mi magunk éppen milyen életszakaszban vagyunk. Éppen ettől lesz másodszorra, harmadszorra is érdekes ez a könyv kis idő után, amikor más szemszögre is nyitottak leszünk.

A Csodaidők tetralógia – első kötete, Az ogfák vöröse letette az alapjait ennek a sokszínű mesének. Bár önmagában is kerek egész, minden szereplő élete nyugvópontra érkezik a történet végén, ott vibrál a könyv feszültsége az utolsó oldalak elolvasása után is. Az olvasóban megmarad a kíváncsiság, várja a folytatást, és biztos, hogy ez így lesz a második és harmadik kötet végén is, amíg minden a helyére nem kerül a történetben. A második kötet, a Kiszakadtak megjelenése a júniusi könyvhéten tehát csak átmeneti enyhet ad majd, de nagyon is várják mindazok, akiket magával ragadott Az ogfák vörösének örvénye.

[Róbert Katalin]

„Raana Raas” – Görgey Etelka – a Könyvhéten, június 7-én 12:00 és 14:00 között dedikálja a Csodaidők (első és) második részét az Animus standjánál.

Linkajánlat:
Görgey Etelka a Wikipedián