Általános cikkek vers a_ magyar térey

Ezüstkori nyár (Térey: Ultra)

Kalga | 2007. április 27. |
A
(Térey János: Ultra. Új versek, 2002-2006. Szerkesztette Péczely Dóra. Budapest, 2006, Magvető, 148 oldal, 1990 Ft)

Térey és az úgynevezett klasszikus magyar költészet remek viszonyban vannak. Nincs alá- vagy fölérendeltség, eleve nincsenek pozíciók. Térey bámulatos könnyedséggel mutat jogfolytonosságot az utóbbi száz év magyar irodalmával, nem kísérletezik, vagy ha igen, akkor észre sem vesszük. Különösen fontos ez e kötet esetében, mert az Ultra a változatlanság világát írja meg, a fényképalbumok történéseit leíró elbeszélő helyzetéből.
 
Ezüstkori nyarak gördülnek elénk, mintha diavetítőből, hangulatok, látványok, ízek és szagok villannának át a szövegeken, s az olvasó olyan magabiztosan mozdul az így összerakott világban, mint egy elfelejtett és hirtelen felbukkant emlékben. Pontosabban csak azt hiszi, hogy ő mozdul, miközben észre sem veszi, hogy a karját markolják és végigrántják ezen a tájon.

Központi szervező erő a mozdulatlanság és a múló idő ellentéte, az időpontok és helyszínek közötti átjárhatóság kérdése. Olyan élethelyzet, amelyben korszakokat szokott összegezni és lezárni az ember. Az elejétől a végéig ez feszíti a kötet verseit. (Ez tetőzik a címadó Ultra-Aquincumban, melyben történelmi távlatok keverednek a jelen prózai helyszíneivel, egészen sajátos versközeget alkotva.)
 
Téreyben úgy van némi antik föléemelkedés, hogy közben olvasóbarát marad. Magabiztos és figyelmes költő, uralja a verset, és úgy hajt végre formai bravúrokat, hogy közben nem zsonglőrködik: a versszerkezeteket szinte prózaként olvassa az ember. Rezignáltsága, elemző gondolatisága könnyedén átragad az olvasóra, ezáltal téve őt a vershelyzet részévé. Az Ultra kiváló verseskötet és remek olvasmány, melyet mindenki a sajátjának érezhet.