Sikamlós festmények titkos utalásai

Németh István: Az élet csalfa tükrei, Typotex, Budapest, 2008, 176 oldal+képmelléklet, 2300 Ft és Daniel Arasse: Festménytörténetek, Typotex, Budapest, 2008, 285 oldal+képmelléklet, 2900 Ft B+ és A

Amélie és Forrest Gump közös nyomozásuk során Leonardo da Vinci képein fedeznek fel érdekességeket a Dan Brown blöffregényéből készült filmben. Persze nem ez az első eset, amikor rejtélyek megoldásához művészeti alkotások adják a segítséget, a számtalan példa közül elég Morgan Freeman könyvtári lapozgatására gondolni A hetedik-ben vagy kedvenc Batman-ellenségem, a Megfejtő (The Riddler) rébuszaira. A kulcsszó talán a narratíva – bár a festmények nem elsősorban narratív alkotások, valahol mégis azok, hiszen amennyiben rendelkezünk hangképző szervekkel, és találunk valakit, aki beszéli a nyelvünket, a képekről is beszélgetünk. Vagy éppen olvasunk. A Typotex kiadó Képfilozófiák című sorozatának két kötetében Németh a XVII. századi holland zsánerképek, Arasse pedig a reneszánsz festmények titkos utalásairól lebbenti fel a fátylat.

Hollandus piktorok sikamlós témái

A KGRE Néderlandisztika Tanszékének oktatója azzal kezdi, hogy célja a szórakotatás. „Megérkeztünk úticélunk végére, sikerült a tervünk” – drMáriással szólva. Németh jó témát választott a szórakoztatáshoz, hiszen a hollandus piktorok néhol igencsak sikamlós témákkal játszadoztak el. A főleg allegóriákat bemutató-magyarázó téma-és motívumtörténeti kirándulás állomásai során fény derül a híres parasztmulatságok valódi „jelentésére”, egy közmondás képi megvalósításainak mikéntjére, de megtudhatjuk azt is, mi a fő funkciója az álmatag tekintetű hölgyek mellett bizarr mosolyba merevedő doktoroknak, a madarakat áruló piaci árusoknak, a szappanbuborékoknak vagy a sakkozó párocskáknak.

A rövid fejezetek során megemlített számtalan kép színes reprója a képmellékletben is megtalálható, de a kötet egyébként is gazdagon illusztrált. A felhasznált képanyag nagy része Magyarországon lelhető fel, így az is kiderül, a jól ismerteken kívül még milyen értékek birtokában vannak a hazai múzeumok, képtárak. A zsánerfestészet és a komédia párhuzamainak bemutatáshoz a szerzőnek látszólag nem kellett megerőltetnie magát, ugyanakkor eszmefuttatásai nem tekinthetők beleerőltetettnek sem. A tudományos terminológia szinte teljes mellőzésével a könyv mindenki számára jól érthető, tanulságos kiadvány, ami ráadásul egy viszonylag ismert terület eddig nem taglalt érdekességeiről szól. A duhaj képeken több esetben észrevehető az egyik korábbi poszt okádó figurája, de szerintem a prímet Gillis van Breen metszete (lásd lentebb) viszi, amin egy madárárus a kuncsafttal való csevej közben mással is foglalatoskodik. Van még azonban sok minden, ami megmosolyogtató, és leszámítva azt, hogy Németh néha mintha ismételné magát, könyve abszolút rendben van.

A Mona Lisa még mindig rejt titkokat

A francia művészettörténész élete hattyúdalaként is felfogható könyv egy rádiós adássorozat szövege. Első betűjétől az utolsóig valódi remekmű, akárcsak azok a freskók és festmények, melyek a Festménytörténetek hosszú regiszterét képezik. Arasse kötete nem egyszerűen esszé vagy elemzés, hanem önéletrajz is. A halálos beteg tudós egyáltalán nem didaktikus módon emlékezik meg kedvenc képeiről, azok alkotóiról, de munkatársairól és mestereiről is, miközben egy-két emlékezetes múzeumi látogatás, restaurálás, gyermekkori emlék is előkerül. Személyes alkotás, annyiban mindenképpen, hogy Arasse kifejezetten festészettörténet tár elénk, és nem művészettörténetet. Az fogott meg benne, ami annak idején Földényi Melankóliájában: a visszafogott és precíz zsenialitás, a grandiózus témában való tudományos jártasság, illetve a többi művészeti ág kellőképpen indokolt bevonása.

A lényeg a részletekben rejlik – állítja a szerző. Ez az alaptétele az ún. tárgyközeli festészettörténetnek, ami a könyv szinte összes fejezetét átszövi. Fő témai a perspektíva, emlékezet és meggyőzés viszonya, illetve az anakronizmusok. Írásaiban – melyek Németh szövegeivel szemben néha bizony megkövetelik az előismereteket – előkerül Walter Benjamin, Freud mester, de Michel Foucault is, hiszen Arasse termékeny gondolatokkal egészíti ki a francia filózofus Las Meninas-elemzését, ami azóta is Velazquez képének leghíresebb elemzéseként funkcionál. Ja, és hát ennyiben megvan a kontakt Németh témájával is (Arasse egyik kedvence.)

Megdöbbentő felfedezései közül legjobban szédületes Mona Lisa-szövege, és az Angyali üdvözletek komparatív vizsgálata tetszett. Utóbbi esetében az olvasóbarát stílus még a teológiai eszmefuttatásokon is átlendített. De Arasse-nak végülis mindegy, olyan oktató lehetett, aki a látszólag legérdektelenebb képről is úgy tudott beszélni, hogy lebilincselte hallgatóit. Kiderül, mi a probléma Szent Sebestyén köldökével, Mona Lisa mosolyával, egy királyi pár tükörképével, és megismerhetjük a legpofátlanabb (és legtrükkösebb) festőt, Benvenuto Garofalót is. Arasse könyve felér egy érdekfeszítő nyomozással is, képtelen voltam letenni.

A kiadás

És végül magáról a kiadásról. A Typotex Kiadó sorozata jó megjelenésű, és jól megszerkesztett. Egy helyen vettem észre, hogy két kép szövegét összecserélték, de ezen kívül nem fedeztem fel bántó hibát. A két könyv képmelléklete gazdag, és remek segítség, hiszen mindkét szerző könyvében található olyan fejezet, aminek valódi értelmezéséhez egyébként több albumot kéne egyszerre lapozgatni. A könyvek borítója ötletes (a puha fedél részben kivágott, alatta egy festmény), ráadásul Németh esetében pont jól takarja a festmény fontos részleteit. Ami negatív, hogy könnyen összegyűrődhet, szamárfüles lehet a borító, ezzel pedig lőttek a maximális esztétikai élvezetnek, így nem ajánlott sok mással együtt bevágni a hátitatyóba.

Kapcsolódó anyag