Esterházy Péter: Könyörgés irgalomért (EP HAT VAN - NETNAPLÓ)

.:wendy:. | 2010. április 14. |

Esterházy Péter hatvanadik születésnapja alkalmából a héten hat álruhás és egy valódi EP írja a netnaplót a Literán. Itt van a második nap, vajon kinek a tollából? Az ugrás után a szöveg végén szavazni is lehet!

 

  “Bovaryné én vagyok, mondta Flaubertné.”
   Esti szerette a parafrázist, mint anya a hülye gyerekét, elvtelenül, forró bűntudattal, szerette a parafrázis kenetteljes kínosságát, szerette suta nehézkességét, meg persze azt, hogy fölös tereket szorít ki magának, tulajdonképpen mindent szeretett benne, talán azt az egy vonását kivéve, hogy nem szerette eléggé, mégis, ha ránézett, hát némi utálattal ismerte be, mintha csak magamat látnám.
“Az álmodtam, hogy felébredek, és egymással játszom.”
Ránézett a naptárra - mit ad isten, éppen Lukács György születésnapja volt.
  Kiszámolta, műhelygond!, “diktálják, kolléga urak”, ez a mai lesz a hátralévő életének első napja, úgy döntött, avval tölti, értsd jól, amihez az olaszok után a legjobban értett,  (a)  (S)semmivel.
Új szokása lett ez, neki, a réginek.
Kimegyek, elszívok egy semmit, mondta váratlanul, még tavaly, egy novemberi estén, pilinkézett a porka hó, szitált, már a kacsa után voltak, itt, hatvantájt, ebben a kontextusban ez még rozmaring, káposztás cvekedli érzékenyen odakapatva, durvára tört színesborssal, etc, Esti családja vette a lapot, szemérmesen elfordult, mint aki nem akarja, hogy nevetni lássák.
Azok a gyors, karcos, szűrőtlen semmik!
Négy-öt kapkodó belégzés, Estit elragadta a zabálás őrülete, habzsolva semmmizett, akárha csíkos tébécépizsamában, a szanatórium mögött,  aztán a szőke semmik, Hercegovinából, álmodozó arckifejezés járt hozzájuk, meg persze kávé-konyak, a párizsi csempész semmik, sárga kukoricába töltve, a töltényhüvelynyi, muszka semmik, egyujjjas bundakesztyűben, mi tagadás, Esti a semmi Donja volt, spleendid (sic!) talentum, pluszba rá még önmaga Leporellója.

>>> FOLYTATÁS A LITERÁN 

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

MARGÓ
...

Moa Herngren svéd író: Nem mi választjuk az anyósunkat

Mozaikcsaládok, hétköznapi drámák, párhuzamos igazságok és szembenézés a legnagyobb félelmekkel. Interjú a világhírű szerzővel.

...

Londoni zenész unokája írta meg a budapesti zongorista filmbe illő történetét

Egy mágikus erejű zongora és egy hihetetlen, de igaz történet: Roxanne de Bastion az Őszi Margón.

...

Pajor Tamás: Pályatársaim erős virtuális pofonokkal józanítottak ki

Milyen egy későn jött dackorszak? Miért nincs a művészetnek feladata? Pajor Tamás Veiszer Alindával beszélgetett a Margón.

...

Czakó Zsófia új regényében anyák és lányaik próbálják megérteni egymást

Hogyan lesznek a legközelebbi családtagokból távoli rokonok? Czakó Zsófia legújabb regényéből kiderül.

...

Mécs Anna: Azokat a részeket akartam megmutatni, amik a nő testén és lelkén kevésbé észrevehetőek 

Mécs Anna Rutin című új kötetét Réz Anna és a szerző mutatta be az Őszi Margó Irodalmi Fesztiválon.

...

Lehet-e a zenetörténet közérthető? – Fazekas Gergely az Őszi Margón

Fazekas Gergely Négynegyed című könyvének bemutatóján számos izgalmas anekdotával lettünk gazdagabbak.