(A gabonakereskedő)
Komédia három felvonásban
Én is elmondom, amit mindenki, hogy a szerzői utasítások, színleírások még csak nem is javaslatok, inkább csak „ahogy Móricka elképzeli” – a szöveget; tehát, ha, akkor az olvasást segítik. A KAR egyszerre szereplője s nézője a darabnak, jelen vannak meg nincsenek is (finom jelképiség!); tánckar, színi-, pantomim- és tornakör, énekelhetnek, akár a, ha még emlékszünk rájuk, Vidám Fiúk, beszélhetnek egyenként, csoportosan, együtt, eljátszva, kántálva, kommentálva, kánonban, kánkánban és így tovább, leleményesen, ahogy kiadja magát; a KAR úgy essék, ahogy puffan.
Kis fontoskodás még a mondatokról: sok a töredékmondat, ezek többször úgynevezett (én nevezem úgy) emeletes mondatok,
olyan
olyan mintha
olyan mintha többször
nekifutnánk (mintha most fogalmaznánk), ami a félreértelmezéseknek tág lehetőségét adja, elvileg azért, hogy rátaláljunk egyre.
Többnyire későn.
Volna valamilyen színházi anekdota, hogy hogyan is kell darabot kezdeni. Hát úgy, hogy rögtön világos legyen a szituáció, ki kicsoda stb. Azaz, első szín: belép két ember, s az egyik így szól: Atyánk, mint jól tudod, gabonakereskedő volt.
Amikor még nagyon biztos voltam abban, hogy sosem írok színdarabot, úgy gondoltam, ha majd írok, annak mindenképpen ez lesz az első mondata. Közben, lám, változott a gabonakereskedő fekvése, én pedig behajtottam magamon a hajdani fogadkozást. A darab jól kezdődik, annyi biztos.
