B
Földes András: Erőss Zsolt - A Himalajánál magasabbraLibri, 300 oldal, 2012, 2993 HUF
ELSŐ MONDAT: „A kisfiú egy havas lejtő alján állt, és sírt.”
A kisfiúból férfi lett, a férfiből hópárduc, a havas lejtőből sziklafal, a sziklafalból meg a világ legmagasabb hegycsúcsa, írnám, ha egy mondatban akarnám összefoglalni a Mount Everest első magyar állampolgárságú meghódítójának, Erőss Zsoltnak az életútját. Földes András már a második könyvet írja barátjáról, és ezúttal a hegyre is elkísérte. Azzal, hogy épp a tragikus végkimenetelű Annapurna-túrához csatlakozott, nemcsak a kívülálló szubjektív drámaiságát adta hozzá a történethez, de egy hosszú évek óta lappangó konfliktust is kirobbantott a Magyarok a világ nyolcezresein expedíciósorozat alapítói között. Mivel a hegymászó élete nem csak játék és mese, senki se számítson diadalittas csúcshódításokra vagy hangos ünneplésekre a világ tetején. Sokkal inkább ember- és hóhatár feletti teljesítményre, és egy nagy adag megszállottságra. Az ország első hegymászócelebéről szóló portrékötet leginkább önsegélyező könyvként válik be, különösen azokon a napokon, amikor elhisszük, hogy nincs nálunk szerencsétlenebb ember az univerzumban. Elfagyott ujjakról és a természet testet, lelket és barátságokat nem kímélő erejéről olvasva rájövünk majd, hogy nekünk nem is olyan rossz. A könyvben felsorakoztatott szakkifejezésekkel bármelyik sítúrán sikert arathatunk, kiderül, hogy mi a legjobb módszer a szenzációra vágyó újságírók lenyugtatására és az is, hogy hiába mászott meg Erőss kilencet a világ 14 nyolcezres csúcsából, ismerkedni csak az interneten képes.
A cikk a Könyves magazin 5. számában jelent meg.
