Nyolcvanöt éves korában korházban elhunyt Alain Robbe-Grillet, a francia Új Regény meghatározó alakja. Valószínűleg szívroham végzett vele a normandiai Caen kórházában.
Alain Robbe-Grillet 1922. augusztus 18-án Brestben született, s Afrikában, majd az Antillákon agronómus-mérnökként kezdte pályafutását. Első nagy regénye, az 1953-ban megjelent A radírok azonnal elhozta számára a világhírnevet. A francia új regény egyik legfőbb teoretikusaként és képviselőjeként az írás hagyományos elbeszélésmódját vitatta, és azzal okozott botrányt, hogy aprólékosan leírta a tárgyakat és szándékosan kifelejtette könyvéből az élőlényeket.
Ezt a fajta látásmódot ültette át a filmművészetbe is, amikor 1960-ban Alain Resnais francia filmrendező, az Új hullám (Nouvelle vague) egyik mestere felkérte Tavaly Marienbadban című filmje forgatókönyvének megírására. A dráma 1961-ben elnyerte a Velencei Filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt.
Később Robbe-Grillet maga is rendezett filmeket. Az ötvenes és hatvanas években a párizsi Editions de Minuit kiadó egyik legfőbb szerzője volt, 1972 és 1997 között az Egyesült Államok több egyetemén tanított.
2004-ben beválasztották a Francia Akadémia "halhatatlanjai" közé. Ez azonban mindeddig papíron maradt, mert az író nem volt hajlandó megjelenni az akadémia kupolájában az ünnepélyes átadásra hagyományos zöld öltözékben, karddal a kezében. Beszédét sem volt hajlandó előzetesen elolvastatni a testülettel, rögtönözni akart. A szabályok szerint ezenkívül méltatnia kellett volna elődjét, de ő nem akart anekdotákat mesélni, annak ellenére, hogy az illetőt, Maurice Rheims művészettörténész-írót nagyon kedvelte.
2007 novemberében jelentette meg legutolsó regényét, aminek legfontosabb témái a vérfertőzés, a pedofília és a kínzás. A regény kerettörténete: egy 14 éves lány apjával él és dug. Az apa különös nevelésben részesíti, arra kényszeríti, hogy meztelenül olvassa fel neki a 18. századi erotikus meséket. Ha hangsúlyozása nem helyes, fantáziadús büntetések következnek. A lány megtanulja a leckét és alkalmazza 13 éves prostituált barátnőjével szemben. Az író bravúrja, hogy a történeteknél botrányosabb az író leírása.
Alain Robbe-Grillet 1922. augusztus 18-án Brestben született, s Afrikában, majd az Antillákon agronómus-mérnökként kezdte pályafutását. Első nagy regénye, az 1953-ban megjelent A radírok azonnal elhozta számára a világhírnevet. A francia új regény egyik legfőbb teoretikusaként és képviselőjeként az írás hagyományos elbeszélésmódját vitatta, és azzal okozott botrányt, hogy aprólékosan leírta a tárgyakat és szándékosan kifelejtette könyvéből az élőlényeket.
Ezt a fajta látásmódot ültette át a filmművészetbe is, amikor 1960-ban Alain Resnais francia filmrendező, az Új hullám (Nouvelle vague) egyik mestere felkérte Tavaly Marienbadban című filmje forgatókönyvének megírására. A dráma 1961-ben elnyerte a Velencei Filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt.
Később Robbe-Grillet maga is rendezett filmeket. Az ötvenes és hatvanas években a párizsi Editions de Minuit kiadó egyik legfőbb szerzője volt, 1972 és 1997 között az Egyesült Államok több egyetemén tanított.
2004-ben beválasztották a Francia Akadémia "halhatatlanjai" közé. Ez azonban mindeddig papíron maradt, mert az író nem volt hajlandó megjelenni az akadémia kupolájában az ünnepélyes átadásra hagyományos zöld öltözékben, karddal a kezében. Beszédét sem volt hajlandó előzetesen elolvastatni a testülettel, rögtönözni akart. A szabályok szerint ezenkívül méltatnia kellett volna elődjét, de ő nem akart anekdotákat mesélni, annak ellenére, hogy az illetőt, Maurice Rheims művészettörténész-írót nagyon kedvelte.
2007 novemberében jelentette meg legutolsó regényét, aminek legfontosabb témái a vérfertőzés, a pedofília és a kínzás. A regény kerettörténete: egy 14 éves lány apjával él és dug. Az apa különös nevelésben részesíti, arra kényszeríti, hogy meztelenül olvassa fel neki a 18. századi erotikus meséket. Ha hangsúlyozása nem helyes, fantáziadús büntetések következnek. A lány megtanulja a leckét és alkalmazza 13 éves prostituált barátnőjével szemben. Az író bravúrja, hogy a történeteknél botrányosabb az író leírása.
