(J.M.Coetzee: Szégyen;Art Nouveau 2007, ford. George Gábor)Ami Coetzee Szégyen című regényének főhősével történik (megdugja az egyik tanítványát, majd ez kiderül, és távoznia kell az egyetemről) az logikus, lehetséges, de elkerülhető. Mármint a következmény lenne elkerülhető, de éppen attól lesz érdekes a történet, hogy a főhős nem kapálózik: nem akarja elkerülni a következményeit annak, amilyen ő, és amit ebből kifolyólag cselekedett nem először, de valószínűleg utoljára.
Az, ami a főhős lányával történik (egy kisváros melletti elhagyatott környéken egy farmon él, egyedül, és, noha az apja épp ott van nála, mikor megtámadják, ez csak arra elég, hogy amellett, hogy őt megerőszakolják, még az apját is felgyújtsák), az logikus és lehetséges. A megismétlődése elkerülhető lenne – például egy elköltözéssel. De Lucy nem akar kitérni a következmények elől. Ott marad. Mert ez az élete.
Apa és lánya történetében a szégyen érzése közös. Az egyik szégyelli amit tett, a másik szégyelli, amit tettek vele. Mindketten elkerülhetnék a szégyennek azt a fajtáját, amit az embernek amiatt kell éreznie, amit a környezete gondol róla. De egyikük sem akarja elkerülni ezt, mert azt is tudják, hogy a szégyennek azt a fajtáját, amit az ember maga érez magával szemben, nem kerülhetik el.
A 303. oldalon David a volt feleségével beszélget. Azt mondja a volt feleség: „úgy végzed majd, mint azok a szomorú öregemberek, akik a szeméttárolókban turkálnak.” Ekkor már a könyv nagyobb részén túl vagyunk, és tudjuk, ez nem pusztán egy, a volt feleségek részéről szinte kötelező megállapítás. Tudjuk, sőt a főszereplő is tudja, hogy ez többé-kevésbé valószínű, sőt, egyre valószínűbb. De a főszereplő számára ez már nem fontos. Nem ez a fontos. Azt válaszolja, amit a történet során megtanult: „Egy gödörben végzem. És te is. Mindannyian.” Aki erre nem kíváncsi, még egy pár évre nyugodtan félreteheti a könyvet.
Ja, és az egész történet Dél-Afrikában játszódik: Cape Townban kezdődik és egy Grahamstown nevű hely környékén ér véget: „Ha nem leszel bácsi délen,/nem voltál férfi itt sem” (Kemény István: Bácsi, délen)
Kapcsolódó anyagok:
Coetzee-ről az Irodalmi Szemlében
Coetzee a Wikipedián
