Töltsék meg e-könyvekkel a könyvtárakat!

.konyvesblog. | 2012. október 09. |

bodo_new_jpeg.jpg

Mintha Magyarországon is véget érne lassan a DRM-mítosz. Azok a könyvszakmai szakemberek, akikkel volt szerencsém találkozni, ismerhetik a véleményemet a DRM-ről: gonosz, gonosz dolog, ami a másolást ugyan nem képes megakadályozni, de képes megkeseríteni a fizetni vágyó fogyasztó életét. Ha innen nézem, akkor a DRM mítosz kimúlása tehát örvendetes fejlemény. Mindezt előrebocsátva mégis most azt mondom: ne temessék még a kiadók a DRM-et, jól jöhet az még bizonyos helyzetekben.

A Harvard Egyetemen működő Berkman Center for Internet and Society Július elején tette közzé az e-könyvek, a kiadóik és a könyvtárak helyzetét összefoglaló jelentését. (A dokumentum itt elérhető) A jelentés kiinduló helyzete a magyar szereplők számára is ismerős: a könyvtárak pontosan érzik, hogy ha hosszú távon nem tudnak e-könyveket kínálni az olvasóiknak, akkor a könyv-gyűjteményeik is könnyen arra a sorsra juthatnak, ami a zenei gyűjteményeiket már elérte: ki jár könyvtárba zenét hallgatni a digitális generáció tagjai közül? A másik oldalon a kiadók gyanakvással tekintenek a könyvtárak digitális terveire, mert attól félnek, hogy az elektronikus dokumentumok könyvtári kölcsönzése tönkreteheti a még ki sem fejlődött e-könyv piacot: ki akarna e-könyvet venni, ha az ár töredékéért, ne adj isten ingyen kikölcsönözheti ugyanazt a fájlt a helyi könyvtárból? Kimondva - kimondatlanul persze a kiadók is tisztában vannak azzal, hogy ugyanezek a könyvtárak egyben nagyszerű értékesítési felületet is kínálhatnak egy a könyvkultúra iránt mélyen elkötelezett olvasói/vásárlói réteg felé, azon milliók felé, akik évről évre megújítják a könyvtári tagságukat.

A könyvtárakat a kiadók se kiköpni, se lenyelni nem tudják, és így van ez a másik oldalon is. Az eredmény, ha nem csalnak az emlékeim, kölcsönös gyanakvás, meg nem értés és ellenségesség. A magyar helyzet érthető, és nem is különbözik túlságosan attól a bonyolult viszonytól, amiben az amerikai piaci szereplők, kiadók és könyvtárak vannak. Van azonban (legalább) egy lényeges különbség a két országban megfigyelhető helyzet között, mégpedig az, hogy a létező és jelentős feszültségek ellenére az USA piacain kialakultak az együttműködés egyre sikeresebb csatornái és logikái, és kialakultak azok az első üzleti modell-kezdemények is, amik mindkét fél számára kedvező feltételekkel teszik lehetővé a könyvtárak részvételét az e-könyv forradalomban.

A DRM reneszánsza

A kiadók legnagyobb félelme a könyvtárak e-piaci tevékenységét illetően az, hogy a könyvtári kölcsönzés kannibalizálhatja az e-könyvek értékesítési piacait. A könyvtárak hagyományosan a kiadók legfontosabb üzleti partnerei, a könyvtáraknak értékesített volumen rendszerint komoly szerepet játszik a legtöbb könyv üzleti tervében. Elvileg nincs akadálya, hogy a könyvtárak az e-könyveknek is ugyanolyan vásárlói legyenek, mint a hagyományos kiadásoknak, ám ha az így megvásárolt digitális fájlok aztán mindenféle megkötés nélkül adhatók tovább a könyvtárlátogatók felé, akkor bizony tényleg nem lesz oka az embernek e-könyvesboltba menni az e-könyvtár helyett. A most kimúlni látszó DRM technológiák paradox módon épp a könyvtárak számára jelenthetik a túlélés zálogát, segítségükkel ugyanis körberajzolhatók azok a felhasználási gyakorlatok, amiket a könyvtárak esetében már megszoktunk, és amik képesek elszigetelni ezt a piacot az e-könyv piac többi részétől.

A könyvtárlátogatók megszokták, hogy a kikölcsönzött könyvet idővel vissza kell adni, és hogy a népszerűbb könyvekre bizony akár heteket is várni kell. A DRM –mily szerencse- épp ezeket a kötöttségeket képes tökéletesen reprodukálni a digitális világban: segítségükkel megszabható, hogy egy e-könyvet hányszor lehet kikölcsönözni, hány kópia cirkulálhat egyszerre az olvasók között. Míg a hagyományos értékesítési csatornákon a kiadók lassan az USA-ban is elkezdtek elmozdulni a DRM mentes megoldások felé, a könyvtárakkal kötött megállapodásokat épp e technológiák intenzív alkalmazása teszi lehetővé. A lehetséges üzleti modellek igen változatosak: segítségükkel meghatározható, hogy a könyvtár megveszi-e az elektronikus kópiát, vagy csak hozzáférést vásárol a könyvöz, és az is beállítható, hogy ezek a tranzakciók milyen feltételekkel fogyasztható (kölcsönözhető) kópiákat eredményeznek. Egyes megállapodások például csak egy bizonyos számú kikölcsönzést tesznek lehetővé, s így az e-könyv ugyanúgy „elhasználódik”, ahogy elkopik egy fizikai kópia. Más megállapodásokban limitálva van, hogy egy könyvtári kópia hány olvasónál lehet egyszerre. Van, ahol ez a szám egyre korlátozódik, más megállapodások (természetesen más ellentételezésért cserébe) több párhuzamos felhasználót is engedélyeznek. Bizonyos szerződések lehetővé teszik, hogy a könyvtárak birtokolják a digitális kópiákat, kielégítve ezzel a könyvtárak gyűjtemény gyarapítási szándékát. Más megoldások csupán az elektronikus folyóirat-adatbázisokhoz hasonlatos hozzáférést kínálnak egy e-könyv adatbázishoz. A jelentés szerint az e-szolgáltatásokat kínáló amerikai könyvtárak kétharmada jelenleg olyan modellt követ, ahol megvásárolja vagy örökös hozzáférést szerez egy e-könyvhöz, azonban az így megvásárolt kópia egyszerre csak egy könyvtárlátogató számára érhető el. A maradék egyharmadnyi könyvtár egy elektronikus adatbázishoz vásárol éves hozzáférést, ebben az esetben azonban jellemzően nincs limitálva a párhuzamosan elérhető kópiák száma, ám nem kerülnek könyvtári állományba az elektronikus kópiák.

Diszintermediáció? Ugyan.

Az amerikai e-könyvtári piac kialakulásának egyik feltétele az volt, hogy a könyvtárak és a kiadók közé beékelődött az az elektronikus disztribútori réteg, amelyik egyik oldalról a kiadókkal kapcsolatban állva megszerzi tőlük az elektronikus kölcsönzéshez szükséges jogokat, felépíti az elektronikus kölcsönzés műszaki infrastruktúráját az elszámolási rendszertől kezdve a másolásvédelemig, és amely aztán ezt a szolgáltatás+tartalom csomagot képes értékesíteni a könyvtárak felé. A disztribútori réteg közbeiktatásával lekerült a könyvtárak válláról a műszaki fejlesztés terhe, és az egyébként tagolt sokszereplős piacon megjelent az az aggregátor, amelyik képes a számtalan szereplőt összekötni egymással. Nem utolsósorban ezek a közvetítők viselik a piac beindításával járó pénzügyi kockázatok egy jelentős részét is.

A jelentés számos, itt terjedelmi okokból nem tárgyalt részlettel szolgál az arra kíváncsi olvasónak. Itt most csupán szeretném összefoglalni, hogy miért lenne a magyar szereplők számára is létfontosságú, hogy a jelenlegi ellensége viszonyt a kooperáció váltsa fel.

A könyvtárak fontos értékesítési csatornát jelenthetnek a digitális korban is. Néhány könyvtár az elektronikus folyóirat-adatbázisok kapcsán már megtanulta és megszokta, hogy a költségvetésében helyet kell biztosítson a digitális formátumban érkező tartalmaknak is. Néhányan már azt is felismerték, hogy ha fenn akarnak maradni a digitális korban, akkor el kell kezdeniük a hagyományos szolgáltatásaik mellett digitális szolgáltatásokat is nyújtani. A könyvtárak azonban nem csak követik az olvasóik változó elvárásait, de vezetni is képesek, ami fontos információ a kiadók számára. Ha egy könyvtár elkezd jó minőségű digitális kölcsönzési szolgáltatást kínálni, azzal maga is sokat tehet az elektronikus könyvkultúra elterjedéséért.

Mindeközben a kiadók épp azon tanakodnak, hogy melyik legyen előbb, a tyúk vagy a tojás: várjanak még az e-könyv kiadással, míg megnő az e-könyvolvasók penetrációja, vagy épp azzal tudják felfuttatni ezt a piacot, ha mielőbb kijönnek az elektronikus kiadásokkal. Nos, ezügyben a kínaiak és az idő nekik dolgoznak: már az utcán van a 45 dolláros (tízezer forintos) tablet, (http://venturebeat.com/2012/09/15/hardware-is-dead/), ami gyakorlatilag ezt az egész van-e hardver kérdést irrelevánssá teszi. Ami jó hír, az egyben azonban fenyegetés is: ha az olcsó hardveren nincs mit olvasni, akkor az ember vagy filmet néz inkább vagy játszik, vagy a feketepiacok felé fordul: a kiadóknak egyik sem túl szívderítő alternatíva.

Akármennyire is gyűlölöm a DRM-et, akármennyire is velejéig romlott gondolatnak gondolom a digitális világ szabadságát technológiai akadályokkal felszámolni vagy korlátozni, most mégis azt kell mondjam: a DRM ebben az esetben nem csak a szívemnek kedves könyvtárak hosszú távú fennmaradásához járulhat hozzá, de paradox módon segíthet beindítani egy egyébként nehezen induló hazai piacot is.

A kérdés már csak az, hogy lesz-e szereplő, aki képes ez ügyben felvállalni a kezdeményező szerepet. A magyar piac kicsi, kevés szereplővel, azaz nagyságrendekkel alacsonyabbak a koordinációs költségek, mint az amerikai piac esetében. De még ezen a kis piacon is számos olyan szereplő van, aki pozíciójánál fogva képes lenne betölteni az elektronikus disztribúciós szerepet. Legyen az az OSZK, a KELER, vagy valamelyik nagy hagyományos kereskedő: mindegyiknek megvannak az ahhoz szükséges erőforrásai, hogy az e-könyv kölcsönzés ne csak egy hagymázas utópia, hanem kézzel fogható valóság legyen Magyarországon is. Rajtuk múlik. Meg persze a most egymásra gyanakvó többi szereplő azon felismerésén, hogy ebben a hajóban bizony egymáshoz van kötve a sorsuk, együtt lesznek sikeresek, vagy együtt múlnak el.

Bodó Balázs

(A szerző a Harvard Egyetemen működő Berkman Center for Internet and Society Fellow-ja 2012/13-ban)

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.