Douglas Adams rajongóinak május 25. a Törülközőnap, amikor világszerte megemlékeznek a Galaxis útikalauz stopposoknak 2001-ben elhunyt szerzőjéről. Az idei évforduló egy informatív és szórakoztató könyv, a Ne ess pánikba! megjelenése miatt különleges. Neil Gaiman lehetőséget kapott még a nyolcvanas években, hogy beszélgessen Adamsszel és a barátaival, sőt még a rajongói levelekbe is beleolvashatott.
Neil Gaiman, a Sandman-képregénysorozat és az Amerikai istenek című könyv későbbi szerzője még a nyolcvanas évek második felében kapott felkérést, hogy dolgozza fel Douglas Adams életművét. Az Adamsszel folytatott beszélgetéseken és természetesen a barátok, munkatársak beszámolóin alapuló, Ne ess pánikba! című könyv eredetileg 1987-ben jelent meg, a nemrég az Akadémiai Kiadó gondozásában kiadott magyar fordítás már ennek a többszörösen bővített változata. Ez az a könyv, amiről azt mondta Douglas Adams, hogy "minden bizonnyal a legzseniálisabb mű a Galaxis útikalauz stopposoknak regényről, legalábbis ma reggelig". És ez az a könyv, aminek segítségével mi is megemlékezünk erről a hihetetlen és örökérvényű figuráról.
Kép: Guardian
Douglas Adams nem élt unalmas életet, és bár legendásan küzdött a határidőkkel, nagyon szorgalmas alkotó volt. Épp ezért Gaiman könyve nagyon sűrű, minden fejezet fontos és érdekes. Legszívesebben kiemelnénk belőle mindent, de mivel ugye ez nem lehetséges, megmutatjuk inkább a bevezető oldalakat:
A könyvben Gaiman a gyerekkortól kezdve követi Adams életét, még olyan részleteket is elénk tár, amikor a langaléta Adams annyira idétlenül festett a kötelezően előírt iskolai rövidnadrágban, hogy édesanyja még kérvényt is írt, hadd viselhessen a fia hosszúnadrágot (amit persze elutasítottak). Megtudjuk, hogy Adamsben tízévesen merült fel először, hogy író lesz, és, hogy azért volt neki különösen fontos, hogy Cambridge-ben tanuljun, mert ott működött a Footlights színjátszókör, ami a Monty Python-csoport tagjainak a javát adta.
A Ne ess Pánikba! mindent érint. Az egyetem utáni nélkülözés éveit, azt, amikor a Ki vagy, Doki? stábjában dolgozott, a Galaxis útikalauz stopposoknak eredeti rádiójátékának, és a későbbi könyvek hihetetlen sikerét, Adams és a filmivilág-, Adams és a számítógép kapcsolatát, a Galaxis-univerzumon túli műveket, és még nagyon sok mindent. A bakelitlemeztől a környezetvédelmig kiemeltünk pár érdekességet!
A törülköző
Azt mindenki tudja a Galaxis útikalauzból, hogy a törülköző kifejezetten hasznos holmi, de azt tudtátok, hogy a nyolcvanas években a Marks&Spencer Galaxis-törülközőket akart a piacra dobni? Az üzlet végül nem jött össze, de egy birminghami reklámcég is fantáziát látott a dologban, és 1984-ben el is kezdték árusítani az “eredeti” Galaxis-törülközőket, amelyekre még a könyv idevágó oldalát is rányomtatták. A jellegzetes lila, illetve kék színű törülközőket már nem gyártják, de a ZZ9 Plurális Z Alfa szektorban (a Galaxis útikalauz stopposoknak híres rajongói társasága), amennyiben tagok vagyunk, ma is kiváló “Don’t Panic” feliratú törülközőkhöz juthatunk.
Isztambul
Mielőtt elkezdte volna cambridge-i tanulmányait, Adams elhatározta, hogy elstoppol Isztambulba. Hogy legyen az útra pénze, mindent elvállalt. Csirkeólakat takarított, vagy egy kórház radiológiai osztályán volt portás (korábban hasonló pozíciót töltött be egy idegszanatóriumban). Végül eljutott Törökországba, de egy ételmérgezés miatt kénytelen volt hamar visszatérni Angliába. Tervét azonban még évekkel később sem adta fel, és Európában stoppolva ismét Isztambul felé akarta venni az irányt. Jobb híján most beállt pajtát építeni, de “összetört egy traktort, megrepesztette a medencecsontját, …és olyan csúnyán megrongálta az utat, hogy újra kellett aszfaltozni.”
Olvasói levelek
Douglas Adams teljesen érthetően rengeteg rajongói levelet kapott. A legtöbben arra voltak kíváncsiak, honnan meríti az ötleteit, de sokan tanácsot kértek a szextől a könyvírásig, és persze megtalálták olyan elvetemültek is, mint az a három egyetemista, akik kiszámoltak mennyi kettő a negyvenkettediken, amit morzejelekké alakítottak, és az ezekből kapott betűkből összefabrikálták a “Végső nagy kérdést az életre, a világmindenségre, meg mindenre”. Gaiman könyvében azt írja: "Douglas Adams levelesládájában kotorászni, hamisítatlan tudattágító élmény". Most ezekből mutatunk néhányt, de természetesen a könyvben sokkal bővebb válogatást találunk,
K: Tulajdonképpen mi a Ki vagy, Doki lényege?
A: Az egész Ki vagy, Doki lényege az, hogy ha az utolsó húsz év összes epizódjában ötvenkilencedikként elhangzott szavak második betűit visszafele olvassa megkapja annak a helynek a nevét, ahol Atlantisz, az elveszett város eredetileg volt. Remélem, sikerült kielégítő választ adnom a kérdésére.
Egy tizenhárom éves ifjú regényírónak, akinek gondot okozott, hogy milyen nevet találjon ki szereplőinek:
A: Ha nehézséget okoz, hogy milyen nevet találj ki szereplőidnek, akkor valószínűleg nem a megfelelő márkájú kávét iszod. Kipróbáltad már az olasz fajtákat?
Adams sokszor számozott kérdéseket kapott, amelyekre számozva válaszolt.
K:
1. Hogyan találja ki azokat a kacifántos neveket?
2. Mi adta az ötletet a könyvei megírásához?
3. Miért ezt a témát választotta?
4. Mikor döntötte el, hogy író lesz, és miért?
5. Elégedett a könyveivel?
6. Miért küldte el Fordot és Arthurt az ösi Földre?
7. Mennyi idő alatt írta meg a könyveket?
A:
1. Hogyne.
2. 37,5.
3. Dehogy.
4. Somerset.
5. Múlt csütörtökön, reggel.
6. Francia.
7. Nem.
Amikor pedig a Galaxis útikalauz stopposoknak eladási példányszáma elérte a 185 ezret, Adams a következőket írta a terjesztőknek: "Egyedül azt tudom feltételezni, hogy a Galaxis útikalauz stopposoknak minden egyes példányába bankjegyeket rejtettek, vagy fogdmegeket küldtek ki az utcára, hogy úgy fogdossák össze az olvasókat, mivel épp most értesültem róla hivatalosan is, hogy a könyvek forgalma túllépte az abszurditás küszöbét és a már-már nevetséges tartomány felé tart. Akármit tettek is, hogy megszabaduljanak tőlük, hálás köszönet érte!"
A Galaxis-bakelit
A Galaxis útikalauz stopposoknak dupla nagylemezes változatát úgy vezették be, hogy különösebb hírverés nélkül a könyv utolsó oldalára (azaz a 35. fejezet hátuljára) helyezték a megrendelőlapot. Hiába kellett azonban kivágni ehhez egy fejezetet, a (rádiójáték első négy epizódjára alapuló) lemez nagy siker lett, megjelenése évében a kizárólagos postai rendelés ellenére is 120 ezer példány kelt el belőle. A második lemezt, a Vendéglő a világ végént bár sokan kerekebbnek tartották, mint az elsőt, kevésbé volt népszerű, és Gaiman könyvéből az is kiderül, hogy a készítők sem tartották kiemelkedő munkának, Adams például mindkét oldalt túl hosszúnak és “kicsit laposnak” találta.
Környezetvédelem
Douglas Adams a Galaxis-birodalom folyamatos építése mellett lelkes környezetvédő is volt, halálakor Richard Dawkins biológus, az Isteni téveszme című könyv szerzője úgy emlékezett meg róla, mint a fekete orrszarvú és a hegyi gorilla védelmezőjéről. Gaiman külön fejezetet szentel az Utoljára látható című könyvnek (illetve rádióműsornak), amit Adams és a zoológus Mark Carwardine közösen írt. 1985-ben a The Observer és a Természetvédelmi Világszervezet (WWF) kérte fel őket, hogy utazzanak Madagaszkárra és keressék fel a híres véznaujjú makit, amelyet már évek óta nem láttak a szigeten. Roppant szerencséjük volt, már az első éjszaka le tudtak fényképezni egy ritka példányt, és ez további küldetésekre inspirálta őket.
Azt gondolták, abból, hogy a világ távoli tájain élő kihalás veszélyeztette állatokat kutatnak, akár tévésorozat is lehetne, de miután kiderült, hogy a kínai folyami delfinek lefilmezéséhez legalább kilenc hónap és kétszázezer font lenne szükséges, inkább csak egy szem BBC-s hangmérnökkel indultak útnak, és így jutottak el a Jangce folyó mellett Indonéziába, Új-Zélandra vagy Kongóba. Gaiman könyvében többek között azt is elmeséli Carwardine, amikor megpróbáltak kikötni egy Mauritiushoz közeli kis szigeten, Adams kiesett a csónakból és egy sziklának ütődött, de épp bőrrel megúszta, vagy azt, amikor a velük járó publicitás segítségével valóban tenni tudtak az új-zélandi, repülni amúgy nem tudó kakapó papagájok veszélyeztetett helyzete ellen.
