A-
Tim Burton: Rímbörtön – Az Osztrigasrác mélabús halála, Magvető – Xpress.hu, 2008, 119 o.
Ezt a könyvet az a Tim Burton írta és rajzolta, aki a Batmannel, Az Álmosvölgy legendájával, az Ollókezű Edwarddal, a Charlie és a csokigyárral, de nem is kell sorolni, miféle fimopuszokkal lopta be magát a szívekbe. Hősei ezúttal olyan deformált gyerekek, akiket valamilyen születési rendellenesség választ el a normális élettől: az egyik lány nem tudja abbahagyni a bámulást, a másikból ágy lesz, a harmadiknak csak szimplán túl sok szeme van. Az egyik srácnak sajtból van a feje, a másik félig robot, a harmadik egészen múmia.
A mű 11 évvel első megjelenése után jutott el hozzánk. A címadó történet eredetileg Stephen R. Bissette Taboo című képregényantológiájába készült, és valóban van valami tabuszerű a gyerekhalálok, gyerekkínzások ábrázolásában, mégha itt nincs is szó teljes komolyságról.
Ha első dolgunk, hogy kapcsolatot keressünk a filmekben ábrázolt hangulatokkal és világnézettel, azt találjuk, hogy a filmek bizarr, sötét humora, depresszív hangulata, a hősök karikás gülüszemei itt is visszatérnek a kegyetlenség és tréfa, a játékosság és brutalitás szétszedhetetlen szövevényében, de a képi világ nem sokban emlékeztet az animációs filmekére (A halott mennyasszony, a Karácsonyi lidércnyomás). Van még egy tényező, pontosabban egy inspirátor a képben, aki nem más, mint a 2000-ben elhunyt amerikai illusztrátor, Edward Gorey. Az ő The gashlycrumb tinies című „Macabre Abc”-jében, már 1963-ban felbukkannak öngyilkos és meggyilkolt gyerekek, az egyes halálnemeket az a-z-ig sorolt gyereknevekkel párosítva. Burton munkája sokkal inkább emlékeztet erre a karakteres könyvre, mint saját alkotásaira. A szereplők gyermekrajzszerű egyszerűséggel megrajzolt apró alakok, lényegretörő, néhány vonallal felvázolt skiccek, nem pedig aprólékosan kidolgozott figurák.
Tim Burtonnél persze nem előzmények nélküli, hogy különc, zakkant gyerekről verselget: az 1982-es Vincent című bábfilmjének főszereplője egy 7 éves kisfiú, aki Vincent Price-nak képzeli magát, zombit csinál a kutyájából, megöli a nagynénjét, és egy halott nőbe szeret bele. A YouTube-on is elérhető kisfilm érdekessége, hogy maga a nagy horrornarrátor, Vincent Price szavalja el a filmben Tim Burton versét.
Ami a Rímbörtön versikéket illeti, egy kritikában felmerült a vád, hogy a képek nélkül nem állják meg a helyüket. Ezzel egyetértek, de nincs is arra szükség, hogy külön olvassuk őket. Kép és szöveg szerves egységet alkot, de ha már valamit, akkor a képeket inkább nézhetjük önmagukban. A magyar fordítás mindenesetre Stern Gábornak köszönhetően ütősre sikerült.
A könyv az első adandó szabad félórában kivégezhető, de gyenge idegzetűek bizonyosodjanak meg arról, hogy kísérő van az oldalukon.
Akinek mindez nem lenne elég: a könyvből animációs film készült The world of Stainboy (Pacasrác világa) címmel.
"Jobb nevet nem találva, úgy hívták, hogy Gyula.
Teljes nevén:
az a kagylószerű bigyula"
(Az Osztrigasrác mélabús halála 43.)
"Ahogy jött egykor
formás teste létre,
most úgy cserélődött
rugós ágybetétre"
(Az ággyá lett lány 66.)
"Hogy nehogy bepereljen,
mondjunk csak Szuzikát.
(Ő az a lány, aki hosszú
órákat szipuzik át.)"
(Szuzika 103.)
"Lent várt a garázsban,
lehetett bármily' korai óra.
Várta, hogy a kocsi induljon,
s ő rácuppant a kipufogóra."„Szervác lelke elhagyta testét,
a barátok elmondták imájukat.A lelke felszállt a mennybe,
De az ózonrétegben hagyott egy lyukat.”
(Szervác, a Szennysrác, 71., 75.)
„Ismertem egy lányt,
ki állandóan révedt.
Megbámult ő mindent,
Mire tekintete tévedt.”
(A bámuló lány 17.)
