(Albert Flórián - Kiss László: Életem a Fradi - Titkok az Aranylabda árnyékából. Ringier Kiadó, Budapest, 2007. 172 oldal, 5900 Ft)
Az elmúlt évszázad második felében rengeteg potenciális világsztár kergette a pöttyöst a magyar futballpályákon. Albert Flórián egyike volt azoknak, akik a korabeli címek és trófeák közül bezsebeltek egyet, ráadásul nem is akármelyiket: az Aranylabdát. A France Football által díjazott legjobb európai futballisták között a mi Flórink olyan, mint íróink között Kertész Imre. Az egyedüli. A Császár több éven át góljaival, cseleivel kergette őrületbe a hálás közönséget és a sportbarátokat. Most könyvet írt.
Bár társszerzőként működött közre, alkalmi csapattársa, Kiss László szerényen visszahúzódott a könyvbemutatóval összekötött sajtótájékoztatón, és csak annyit jegyzett meg, hogy hajdani focistaként ő is sok mindent átélt abból, amit a Ferencváros 9-ese megtapasztalt. Majd kis hatásszünetet követően még hozzátette, sokat vitatkoztak Flórival a braziloknak lőtt Mészöly-tizenegyesgólról. Valóban felkötött karral szerezte meg utolsó gólunkat a Szőke Szikla? Az illetékes a közelben volt. Mészöly, aki reykjavíki káromkodása (Zsolti, az I... b.... meg, rúgd már ki a labdát! - mindezt premier plánban) és szeretett Lotharunk elzavarása óta meglepő módon visszahúzódott, kitérő válaszal élt: "Te voltál kijelölve a 11-esre, Flóri!" Kacaj.
Több legenda tiszteletét tette az Üllői úti stadion Springer-szobrának háta mögött elterülő placcon. Itt volt Rákosi és Szűcs Lajos (no nem a lepkevadász), Mészöly és Illovszky, Fenyvesi doktor, és ifj. Flóri, aki bár "apja sáros nyomába nem érhetett", véleményünk szerint gyorsabb volt, mint Csepregi, és jobb lövőtechnikával volt megáldva, mint Deme Imi. Susogós tréningruciban még B. Bertalan is elmajszolt egy-két uborkával megkoreografált szendvicset, de gesztusa nem nagyon illett a képbe. Maga sem oly nagyon. Eleinte kissé merev volt a hangulat, de miután mindenki elmondta a magáét, dedikálás közben a Császár láthatólag oldottabb állapotba került. Kérdések viszont nem záporoztak.
Kálnoki Kis Attila, hazánk egyetlen naponta megjelenő sportalapú írott médiatermékének főszerkesztője mindenkit emlékeztetett a - valljuk be, szomorú - tényekre. Nem elég, hogy az impozáns könyv szerzője nem (csak) Albert Flórián (ezt végülis sejtettük), de ex-öttüsázónk felvilágosította a hallgatóságot a kiadvány születésének steril körülményeiről is: belső ötletből, felkérésre született (irdatlanul hosszú) négyhónapos munka után. Flórit nem adta el a Fradi külföldre, de minden időnk legjobb spílere most eladta emlékeit a hazánkban több, olvasásnál alantasabb célokra is felhasználható nyomdaterméket gyártó konszernnek. De mindegy, gól után csak középkezdés jöhet. Kérdések helyett mindenki a svédasztal felé fordult.
A könyvről ezen a szinten csak szépet és jót lehet mondani. A kiadás igényes, tipográfiai megoldásai hangulatosak, gazdag képanyagot tartalmaz, és a szöveg esetében sem lehet nagyon elmarasztalókat írni. Oké, persze, van benne néhány ismétlés (például a dorogi csatárötöst a könyv végére simán megtanultam), sőt, egy-két stilisztikai hiba, de ezeket most nem tekintjük súlyos vétkeknek. Az emlékeit felidéző Császár, majd az így "készen kapott" anekdotákat fejezetekké, könyvvé bővítő Kiss László könyvükkel messzemenően teljesítik az elvárásokat: az Albert Flórián életét, híres meccseit, kalandjait bemutató kiadvány több híres meccs jegyzőkönyvét is magában foglalja. Két további okból ajánlanánk olvasásra az Életem a Fradi című könyvet: egyrészt friss, illetve naprakész (így például a kettős rangadók mellett szó esik a Fradi jelenlegi nagy riválisáról, a Vecsésről is), másrészt külön fejezet szól arról, mit gondolt Flóri volt csapattársáról, a Ferencváros legutolsó komoly eredményeket proodukáló mesteréről, Novák Dezsőről, miután kiderült, a hátvéd besúgóként ténykedett.
Az Életem a Fradi nem lesz tananyag a bölcsészkarokon, de nem is ez volt vele a cél. Több évtizednyi hallgatás után önéletrajzot írt a magyar labdarúgás egyik legnagyobb alakja. Egy olvasást megér. A mozdulataira meg úgyis emlékszünk.
