Az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre Detektívtörténet című korai kisregényét méltatta a pénteki Los Angeles Times a friss angol fordítás alapján. Az 1977-es novella amerikai kiadását az Alfred A. Knopf gondozta, a szöveget az a Tim Wilkinson ültette át magyarból, aki már a Felszámolás és a Sorstalanság című regényt is angolra fordította, írta az MTI.
A liberális újságban kritikát közlő Richard Rayner a szerző rendkívüli első regényéhez, a Sorstalansághoz hasonlítja a novellát. Az auschwitzi és buchenwaldi koncentrációs tábort gyerekként megjáró író művének főhőse, a kamaszkorú Gyuri megpróbálja "ésszerűsíteni" a rázúdult kegyetlenséget. A németek távozása után Gyuri meglepő módon nosztalgiát érez a táborok iránt, ahol "tisztább és egyszerűbb" volt az élet.
"Csak egy túlélő mer leírni ilyen gondolatot" - állapítja meg a kritikus, aki hozzáteszi: ez a téma, hogy tudniillik a módszeres kegyetlenség megteremti a saját érzelmi logikáját, a Detektívtörténetben is megjelenik. A "kitűnő fordításban" olvasható novella egy képzeletbeli dél-amerikai diktatúrában játszódik az 1970-es években. Az író azt mutatja be, hogyan nyomorította meg és tette tönkre az emberek életét a diktatúra.
Kertész Imre a tragédiát iróniával és logikával ötvözi, ez utóbbi szóhoz minduntalan visszatér. A tudományos objektivitással íródott kisregényben az erőszak leírásával szinte nem lehet találkozni, annak brutalitása mégis átütő módon jelenvaló. A szereplők pszichológiai ábrázolása - még a rendőröké is, vagy talán éppen az övéké - tökéletes. Sok minden a sorok között történik. Ez különös bezártságérzetet kelt az olvasóban, aki a humanitás teljes megszüntetésének képével teszi le a könyvet - írta a Los Angeles Times kritikusa.
A liberális újságban kritikát közlő Richard Rayner a szerző rendkívüli első regényéhez, a Sorstalansághoz hasonlítja a novellát. Az auschwitzi és buchenwaldi koncentrációs tábort gyerekként megjáró író művének főhőse, a kamaszkorú Gyuri megpróbálja "ésszerűsíteni" a rázúdult kegyetlenséget. A németek távozása után Gyuri meglepő módon nosztalgiát érez a táborok iránt, ahol "tisztább és egyszerűbb" volt az élet.
"Csak egy túlélő mer leírni ilyen gondolatot" - állapítja meg a kritikus, aki hozzáteszi: ez a téma, hogy tudniillik a módszeres kegyetlenség megteremti a saját érzelmi logikáját, a Detektívtörténetben is megjelenik. A "kitűnő fordításban" olvasható novella egy képzeletbeli dél-amerikai diktatúrában játszódik az 1970-es években. Az író azt mutatja be, hogyan nyomorította meg és tette tönkre az emberek életét a diktatúra.
Kertész Imre a tragédiát iróniával és logikával ötvözi, ez utóbbi szóhoz minduntalan visszatér. A tudományos objektivitással íródott kisregényben az erőszak leírásával szinte nem lehet találkozni, annak brutalitása mégis átütő módon jelenvaló. A szereplők pszichológiai ábrázolása - még a rendőröké is, vagy talán éppen az övéké - tökéletes. Sok minden a sorok között történik. Ez különös bezártságérzetet kelt az olvasóban, aki a humanitás teljes megszüntetésének képével teszi le a könyvet - írta a Los Angeles Times kritikusa.
