A+
Anchee Min: Vörös Azálea Ulpius-ház, 2007, 348 o.
A csütörtökön kezdődő Könyvfesztiválon Kína, a kínai kultúra, könyvkiadás és alkotók lesznek a fesztivál díszvendégei. Ennek tiszteletére mi is készültünk néhány kortárs kínai szerző művének recenziójával, íme az első.
Hamar kiderült, hogy a könyv, amelyik így kezdődik: „Mao elnök tanításain és Mao asszony, Csiang Csing elvtársnő operáin nevelkedtem.” arról szól, hogyan lúgozza ki, tépi apró darabokra és gyújtja fel az emberi lelkeket a legkeményebb fajta diktatúra. Megjegyzem, valahányszor eddig ilyesmit olvastam, azt gondoltam: ez nemcsak engem merített ki teljesen, hanem a témát is; és minden alkalommal tévedtem. Nemcsak a hatalom módszerei végtelenül változatosak, hanem az ezt hitelesen közvetíteni képes nyelv is.
Mindez már önmagában is elég lenne egy komplett regényhez, amelyik nem mellesleg az írónő élettörténete és helyenként annyira szürreális, hogy már-már hihetetlen. De ebben a környezetben (a rend kedvéért: Csiang Csing elvtársnő megállás nélkül sugárzott operái, tanára ellen hamisan tanúzó és szüleit feljelenteni hajlandó diák, halálra dolgoztatott gyereklányok, bőr alatt lakmározó piócák, a gondolatok totális ellenőrzésének kísérlete, a rendszer szerelemirtó ideológiáiról nem is beszélve) még némi erotika is helyet kap. A borító propagandaszövegének olvastán („megható és erotikus”) kételkedtem abban, hogy ez lehetséges úgy, hogy elkerülje a hollywoodi giccset. Ebben is tévedtem. A szigorú, katonás és szikár nyelvezet valamint brutális tények között óvatosan talál helyet a finomabb érzékiség. Elsősorban a nyelvezet az, mely ellenáll a giccsre kínálkozó alkalmaknak - talán azért, mert nem az író anyanyelvén, hanem angolul íródott. Azt mondanám, kifinomult, de nem azért, mert lágy, vagy cifra, hanem mert arányos. A többnyire tárgyilagos (esetenként száraz) hang mögött alig észrevehető érzelmek mozognak, amikből később lesz tragédia vagy katarzis. Vagy nem. A lélek legképlékenyebb és legostromoltabb részei megfogható tényekké válnak. Nem véletlenül, hiszen 8 évig készült az írás. Itt érdemes megemlékezni a fordítókról is, Hazai Attiláról és Turai Katalinról.
Eleinte csupasz életrajzi adatok közt mozgunk, családi mindennapok közt a kiszolgáltatottság fejek felett lebegő damoklész kardjával. A drámai él egy kakas megölése kapcsán kezdi a felszínt karcolni. Csak néhány szó utal arra, hogy a halálból kapott dózisok egyelőre ízelítők. Nem kell sokat várni arra, hogy a legmélyebb pokolig durvuljanak az események, a korántsem jószándékkal kikövezett úttal a Vörös Tűz Gazdaságba. A tizenéves lányok javarészét munkatáborba kényszerítik, köztük az éltanuló, Vörös Gárdista, és immáron teljesen agymosott, a Párthoz mindenek felett hű főhőssel. Sokat kell várni azonban arra, hogy a főhős észrevegye: mennyire megcsalta ez a hűség. A Gazdaság, majd később a „színitanoda” - ahová a Vörös Azálea (a nemzeti propaganda-filmopusz) főszerepére kiválasztva kerül - kálváriája és megaláztatásai sikeresen kinevelik belőle fanatizmusát, de addigra már késő: Mao elvtárs halálával ő is nem kívánatos személlyé válik Kínában.
A csupasz tényeket pedig így öltözteti a szerelem kezdetben:
„A zene sebes vizű folyóvá dagadt a fejemben. Hallottam, ahogy tengereken és hegyeken ömlik át, ahogy a felhők és szelek hajtják, ahogy sziklákon és vízeséseken zúdul alá, ahogy összegyűlik a kövek közt, és végül beleömlik az óceánba. Magával ragadt, ahogy őt elragadta a zene. Megéreztem a zenén át az igazi énjét. Felébredtem. Ő ébresztett fel.”
És végül:
„Látom, ahogy a fiatal dombokat befedi a vérvörös azálea. Az azálea virágzik, elönti a hegyeket, az egész bolygót. Gyökerei beleharapnak a földbe, és most nyög, sír a gyönyörtől.”
Életrajz/Bibliográfia:
Anchee Min 1957-ben született, egy ideig Sanghajban élt szüleivel és három testvérével. Megjárta a Vörös Tűz gazdaságot, kiválasztották a Vörös Azálea főszerepére. Mao halálával nemkívánatos személlyé vált Kínában, a további tortúrák elől ’84-ben egy barátnője segítségével az Egyesült Államokba disszidált, ahol azóta is él. Megtanult angolul, majd rendező szakot végzett.
A Vörös Azáleát 1994-ben adták ki először (magyarul 2001, Tiara); 1995-ben a New York Times bestsellere. 20 nyelvre lefordították, és mindenütt vezette az eladási listákat. Hollywood megvette a forgatókönyv jogait. Bár nem publikálták kínaiul egyik írását sem, Kína szerte ismert és népszerű.
További regényei:
Katherine (1995) (magyarul: Tiara, 2001) – egy amerikai nő története, aki Kínába érkezik angol nyelvet tanítani
Becoming Madame Mao (2000) – (magyarul: Madame Mao, Tiara, 2001) - fikció Csiang Csing asszony tündökléséről és bukásáról
Wild Ginger (2002) – egy tragikus szerelem története a Kulturális Forradalom idején
Empress Orchid -' The Life of China's Last Imperial Ruler (Houghton Mifflin, 2003) – egy 19. Sz.-i császárnő élete
