Új rovatunkban különleges könyvborítók tervezőit kérdezzük meg arról, hogyan dolgoznak, miként születnek a nagy ötletek, és milyen tendenciákat látnak a szakmájukban itthon, illetve külföldön. Ezúttal Weiler Péter képzőművésszel beszélgettünk a Szakítós című antológia borítójáról.
Szakítós. Egy éve jelent meg a Menő Könyvek nagysikerű ifjúsági antológiája, Az első. Ebben Dragomán Györgytől Tasnádi Istvánig tizennégy szerző idézte meg az első szexuális együttlét emlékét. A szerkesztők ezúttal a kapcsolati ív legvégére tették a hangsúlyt, és a most megjelent gyűjteménynek a Szakítós címet adták. Ez a kötet azonban nemcsak a párkapcsolati szakításokról szól, hiszen szakítunk akkor is, ha egy másik országba költözünk vagy pontot teszünk a hobbink vagy egy sportkapcsolat végére.
Hogyan reflektál ez a borító a tavaly megjelent Az első című antológiára?
A formai követelmények némileg a korábban kitalált irányt kellett kövessék, hiszen ez a kötet Az első a párja. A méret, a fekete háttér és a sok színes elem oda kötődik. A téma mindkét esetben nagyon izgalmas volt, hiszen az első szexuális élmény és a fájdalmas szakítás nagyon maradandó nyomot hagynak mindannyiunkban. Erről beszélni, írni vagy egy ilyen kötethez borítót tervezni minden alkotónak szép feladat.
Mi adta az ihletet a borítóhoz?
Amikor felhívott Csapody Kinga, a Menő Könyvek főszerkesztője, és elmesélte milyen témán dolgoznak, a borítóhoz egyből egy bonyolult műszer jutott eszembe. Abban az időben jártam egy hangszerboltban, ahol moduláris szintetizátort árultak. Ennél bonyolultabban kinéző műszert talán nehéz is elképzelni. A párkapcsolatok összetettségére hasonlít, kábelek futnak minden irányba, kapcsolók százai, kijelzők mutatnak más és más dolgokat, egyszóval tekintélyt parancsol már a puszta látvány is. Azt sugallja, hogy aki ezzel bánni tud, az komoly mester lehet. A párkapcsolatokhoz elvileg mindenki konyít, de úgy igazán mégis kevesen értik a másikban és magukban játszódó folyamatokat. A szakítás sokszor váratlanul történik, kigyullad egy piros lámpa, és ott a vége.
Szakításkor megszűnik a létezés koordináta-rendszere
Bő egy éve jelent meg a Menő Könyvek első ifjúsági antológiája, Az első (ITT írtunk róla, és az év végi ötvenes listánkra is felkerült). Ebben Dragomán Györgytől Tasnádi Istvánig tizennégy szerző idézte meg az első szexuális együttlét emlékét, az előszót Nyáry...
Máskor hosszú évek alatt érik meg a döntés, és akkor sem végleges. Mindenesetre a moduláris szintetizátor látványát végül annyira ijesztőnek találtam, hogy ennél egy barátságosabb képi világot kerestem. Maradtak a kapcsolók, de csak KI és BE üzemmódban működnek. Így az összkép színes lehetett és a sok egyforma elem tükrözi, hogy ahány kapcsoló, annyi sztori, azaz annyi novella.
Hogyan készültek el a tervek?
Ha van egy erős ötlet, ami képileg is működik, akkor a folyamat egészen gyorsan lezajlik. A tervezésre általában jellemző, hogy a munka 70%-ban fejben történik, a számítógép elé csak akkor ülök le, ha már konkrétan elképzeltem, amit látni akarok. Egy apró trükk van még, hogy a szoba végéből is megnézem, elég feltűnő-e. Ha belépek egy könyvesboltba, vajon észreveszem-e nagy távolságból. Sőt, azt is megvizsgálom, hogy online kis méretben mit mutat magából, van-e annyira szuggesztív, hogy kattintsak.
Szakítós - Kicsit halj bele, aztán rázd meg magad és menj tovább! (felelős szerk.: Csapody Kinga)
Menő Könyvek, 2018, 376 oldal, 2990 HUF
Melyik friss külföldi megjelenés az, aminek a borítója különösen megragadta, és miért?
Nekem a német kiadók borítói tetszenek a legjobban. Ha lehet így általánosítani, akkor finomabbak, mint az amerikaiak, több bennük a kísérletező gondolat. Ugyanakkor feszesek, és mérnökien precízek.
Ahogy azt a német építészektől vagy formatervezőktől is megszokhattuk.
