"Akik cinizmusban élik életüket egész nap, este megmosakszanak a mese vizében” – állapította meg a nyugatos Shöpflin Aladár a kínai krétakör-történet első hazai bemutatójáról írt cikkében. A krétával megrajzolt kör meséje elterjedt motívummá vált a korrupt mandarinok által fertőzött középkori kínai társadalomban, a Krétakör című Jüan-kori (1280-1367) dráma révén pedig az elesettek felemelkedésének és az igazságszolgáltatásnak - nem mai értelemben vett- szimbólumává vált.
A történetben az ószövetségi salamoni ítélet elevenedik meg: két nő áll az ítélőszék előtt, hogy eldöntsék ki az igazi anyja a gyereknek. A bíró krétával egy kört rajzoltat az ülésteremben, mely közepére a gyermeket állítja, s így szól: “A két asszony pedig lásson neki, s húzza ki a krétakörből! Aki valódi anyja a gyermeknek az ki tudja majd húzni a körből, akinek pedig nem édes gyermeke, annak ez nem sikerül” Az édesanya meg sem próbálja rángatni a gyermeket, s mikor a bajkeverő ál-anya már örülne a sikerének, a másik így védekezik: minek bántsam szegényt, hisz oly törékeny a karja, mint a kender szára. Az igazságos ítélőmester számára ezekkel a szavakkal bizonyítást is nyer, hogy ki a fiú igazi anyja.
A krétával vont kör és az ember sorsa közti képzet elevenedik meg ebben a klasszikus opera-drámában, amit kínaiul zaju-nek hívnak. Érdekes - írja Tőkei Ferenc a magyarországi kiadás utószavában -, hogy a népi színjátszás, a vásári mesemondók világa már korábban is jelen volt a középkori kínai társadalomban, de a dráma csak a mongol korban fejlődött nagy jelentőségű irodalmi műfajjá. Az ország elszigeteltsége a Jüan-dinasztia korában megszűnt egy időre, Kína egy világbirodalom részévé vált, ahová a birodalom minden pontjáról érkeztek emberek.
A zajuben, melyet a mai kínai opera elődjeként tartanak számot, négy fő karakter jelenik meg, melyek többnyire a főbb emberi típusok színpadi megjelenései, a jelenetek közé az európai prológusra emlékeztető beékelt áriák teszik a történetet kerekebbé.
A dráma szerzőjéről Li Qianfurol, szinte semmit sem tudunk, a mű szemlélete alapján sejteni vélik, hogy egy társadalom peremére jutott, hivatalt nem kapott, elszegényedett írástudó lehetett, aki a városokban mesemondással, színjátszással kereste a kenyerét.
A neki tulajdonított Krétakörben féltékenység, viszály, gyilkosság elevenedik meg egy Szung-dinasztia korabeli lány történetén keresztül. Az apa halála után az elszegényedett család lánytagja kurtizánként keresi kenyerét, mely a megvetést, a társadalomból való kirekesztést vonja magával. Haj-tang, hogy helyzetéből és szégyenétől szabaduljon, hozzámegy (de facto az anyja száz ezüstért eladja) jótéteményeséhez, a gazdag Ma úrhoz. Később, mikor másodfeleségként végre fiút szül a férjnek, a várt megbecsülés és felemelkedés helyett az első feleség ármánykodásával találja magát szembe. A féltékeny és álnok nő addig mesterkedik, míg gonosz hivatalnok szeretője közreműködésével egy adandó alkalommal meg nem mérgezi Ma urat. A gyilkosságot Haj-tangra keni, s az öröklött vagyon megkaparintásáért még a fiúgyermekét is magáénak hazudja. Az igazi anyát a lefizetett pribékek addig verik, míg azt nem vallja, hogy a másik nőé a fiú. A kínai népmesei hőst, az igazságos Pao Cseng bírót azonban a haszonleső szomszédokkal és korrupt hivatalnokokkal ellentétben nem lehet lefizetni: a krétakör segítségével próbára teszi az anyajelölteket.
A korrupciónak, az emberi romlottságának lesz aztán világszerte elterejdt szimbóluma ez a krétakör, leghíresebb feldolgozása Bertolt Brecht Kaukázusi Krétakör című drámája. (Ő Klabundnak a kínai történethez viszonylag hű művét használta mintául.) Brecht a helyszínt a Kaukázusba tette át, és a gyermekien egyszerű kínai történetet színesebbre és jóval összetettebbre formálta. Ám a végén ismerős mesei fordulattal találkozunk: két nő egy gyereken vitatkozik, a bíró egy kört rajzoltat, és a jó elnyeli méltó jutalmát.
A Kaukázusi krétakört később adoptálták a pekingi operára is, és sikerrel mutatták be több kínai nagyvárosban. A mű alapja a brechti történet volt, de az eredeti cím megmaradt.
Így zárult be egy időre ez a különös kör, melyet a kínai képzelet hozott világra a középkor hajnalán.
Szerző: Csontos Sára
