B-
Kálmán C. György: Szóvátétel, Noran, 2008, 2499 HUF.
"Próbáljuk eljátszani a normális országot. Szarjunk az egészre" - írja Kálmán C. György nem régen megjelent kötetében, amellyel mindent elárultunk róla, alapállásáról, nézőpontjáról és országunk helyzetéről. A társadalomnak szüksége van olyan emberekre, akik úgy igazán megmondják a véleményüket olykor-olykor, persze ezt nevezték az értelmiség kötelességének, feladatának, amíg az értelmiség fogalma teljesen el nem használódott. Ma például nem jelent semmit, olyannyira, hogy szinte nem is használják. A Magyar Narancsban Magánvalóság címen rendszeresen publikál Kálmán C. György, a kiváló irodalmár (metafora-kutatás, beszédtett-elmélet): mit neki szövegként kezelni a mindennapi valóságot, és elemezni azt. Én például innen ismerem, irodalmárként, tanulmányok szerzőjeként, egy ilyen könyvek között élő tudóst képzeltem el tehát, a szakáll stimmelt is.
A tapasztalatok azt mutatják sok tudósnak semmi köze ahhoz a világhoz, amiben él; na, Kálmán C. nem ilyen: folyamatosan jelen van a társadalmi közbeszédben, aktív és érdekes, vitára kész ember. Plusz ironikus, mert máshogy nem tudom olvasni a könyv alcímét: mélyenszántóak, színvonalasak, rangosak. Ritka az ilyen, hogy irónia és stílus is. Az irodalmi eszköztárral felszerelkezve a nyelvészet és az irodalomtudomány nézőpontjából esik neki a magyar politikai- és közéletnek: mert minden csak nyelv, így neki mondhatni kapóra jön. Például Torgyán József is, akihez lassan lábjegyzetet kellene készítenie a szerkesztőknek.
A könyv szövegei a nagy büdös rendszerváltás utáni szabadság enyhe mámorában keletkeztek 1990 és 2003 között, amikor olyan nyelvi leleményeket elemezhetett Kálmán C., mint a Fidesz-cég és Fidesz-közeli cég közötti jelentésbeli és jogi különbségeket, vagy Csurka egy-egy megjegyzését a népnemzeti retorikáról, a nyelv elrablásáról. A politikai nyelvezet nemcsak nyelvészeti vizsgálódásokra ad okot, hanem meg kell mutatni a mindennapi nyelvhasználónak, milyen hazugságokat rejt egy-egy mondat vagy kifejezés; ebben fontos szerepe van Kálmán C-nek. Az egyik legszórakoztatóbb írása Az Ügyészség strukturális elemzésének alapvonalai.
Kálmán C. Györgyöt azért is kedvelem, mert azon kevés irodalomkritikus közé tartozik, aki nem száraz szövegeket alkot, hanem érdekes elemzését és pontos kritikáját adja a bemutatott könyvnek. Ebben a vegyes vágottban nem állnak meg, ezek a rövid kritikák, pedig a Brehm-írás nagyon jó, viszont Az Egy házy nyúl csodálatos életérő, a Goldingról, Broadról, Kingről vagy Hemingwayről írtak nem lépnek kapcsolatba a kötet többi szövegéből, magukban állnak. Itt ez a könyv, és sajnos kötetbe rendezve kevésnek látszik, gyorsan átrágható, felejthető gyűjteménynek tűnik, amit a kézhez vételkor egyáltalán nem gondoltam volna. A lenyomat megmarad, rögzítettük a múltat, mikrotörténelemként egyszer elolvasható, pedig irodalomkritikáit, publicisztikáit és tárcáit a mai napig nagy szeretettel és odafigyeléssel olvasom. Kálmán C. nem szarik bele, ezért lehet szeretni.
