B
Szendi Gábor: A nő felemelkedése és tündöklése
Jaffa, 2008, 332.
Vajon miért versenyezteti a Jaffa kiadó a két sztárpszichológus, Szendi és Csernus nőkről írott könyveit? Aztán miért olyan divatos dolog férfiaknak nőkről írni, és miért gondolják, hogy érdemben hozzá tudnak szólni a témához és ezt meg is kell tenniük? Ha valakinek tarsolyában a megfejtés, ne habozzon. Jó, lehet, hogy ez nem verseny, hanem ízlés vagy pofon, az összehasonlítás akkoris adja magát. A Szendi könyve pc-bb, fogyaszthatóbb és korrektebb: ő legalább nem ragadtatja magát felszínes, megalapozatlan, leegyszerűsítő és többet ártó mint használó kijelentésekre. Hanem inkább átesik a ló túloldalára: mindent statisztikai adatokkal, kémiai anyagok neveivel és kutatási eredményekkel igyekszik alátámasztani, és e sok adat bábáskodása közt elvész a Nő. Róla nem tudunk meg semmi olyat, amit eddig ne sejtettünk volna legalább homályosan. Amire kíváncsiak lettünk volna, hogy hogyan és miért emelkedik fel, illetve tündököl, persze szó sem esik. Többnyire a férfi viszonylatában, ahhoz képest ismerünk a nőre.
A könyv erénye viszont, hogy sokminden másról esik szó benne, mindenféle egyéb hasznos holmiról, ami legalábbis érdekes lehet: az agy rendellenességeiről és az ebből származó betegségekről, hormonális hatásokról, félteke-gondolkodásokról, a női szépség mércéiről, stb. Ismeretterjesztő jellegű munka, ebből következően nem is akar túl mélyre ásni. Szendi szórakoztató olvasmánynak szánta a könyvet, talán épp a mély-analízisben megfáradt arcoknak. Ékes bizonyíték erre, hogy ironikus, viccesnek szánt stílusban ír, azonnal feloldva az esetlegesen előkerülő, lesújtó tények okozta feszültséget.
A fejezetek a könnyebb fogyaszthatóság kedvéért kis, külön címekkel elválasztott részekre vannak osztva, így lehet olvasni két megálló között. Viszont ez azt is jelenti, hogy - számomra legalábbis – túl rövid egy-egy gondolatmenet; hiányoltam belőlük valamiféle konklúzió lecsapolását. Lehet, hogy ez az én feladatom lett volna. Sokszor semmitmondónak tűnt a problémafelvetés, vagy álproblémafelvetésnek (pl. a péniszméretet taglaló részlet), és többször botlottam már ismert tények boncolgatásába kötődési típusokról, szimmetriaarányokról.
Mindenesetre érdemes fellapozni a könyvet, de ne azért, hogy többet tudjunk a nőkről, hanem hogy kiderüljön pélául, hogy a halakban található Omega3 zsírsav jó depresszió ellen, a balkezesség erős tesztoszteronhatás eredményeként alakul ki (az egyik elmélet szerint legalábbis) és a szép emberekkel mindenki szívesebben van együtt, mint azokkal, akik nem szépek. Vagy lapozzuk fel csak azért, mert unatkozunk.
