Alexa Károly gyújtó hangú írásban támadta meg Parti Nagy Lajost, Kossuth-díj gratuláció ürügyén a Magyar Hírlapban (2007.03.20.). Az egészben maga a beszédmód, pontosabban annak infernális szintje az érdekes, és ez több embert is válaszra késztetett. Újra felszínre kerül a „szekértábor-kérdés”? Kezdjük az elején.
Alexa Károly fentebb említett írásában Parti Nagy Lajos egész életművét, sőt személyiségének „valóságát” is megkérdőjelezte, kulcsszavai az „elvtelen törtetés” és a „politikai hátszél”.
„Odáig, hogy mint egy internetes lap írja: "Ma a legfontosabb esemény Parti Nagy Lajos Kossuth-díja." Fontos esemény, ha nem is a legfontosabb, fontos, de még inkább elszomorító: "hogyan csináljunk karriert", mi, valahai dél-dunántúli Julien Sorelek. Ez a történet mereng a díj mögött. Mit kellett megtennünk érte? Oly sok mindent.” (Alexa Károly: Gratulálunk!, Magyar Hírlap, 2007.03.20.)
Erre született Babiczky Tibor reakciója, aki éppen ezt az - életművet a közéleti szereppel – összemosó beszédmódot kérdőjelezi meg.
„Azon gondolkodtam most el csupán, miért van az, hogy akik úton-útfélen kádárista módszereket kiáltanak, éppen azok bizonyulnak – nyelvhasználat, gondolkodásmód és érvelés tekintetében – Kádár igazi örököseinek. Miért bújik Alexa Károly a többes szám első személy "kéklő párái" mögé. Miért csak sugallja, hogy "tudjuk, kik állnak az egész mögött", miért nem mondja meg pontosan, kik állnak. Szempontrendszerének miért az a kiindulópontja, hogy a kritizált személynek nincs önálló véleménye semmiről, ő csak egy bábu, aki kizárólag politikai megrendelésre "dolgozik". Miért próbálja meg Alexa Károly összemosni Parti Nagy Lajos életművét ezzel az állítólagos (és eléggé kétséges) politikai megrendeléssel” (Babiczky Tibor: Kerülöm a mellébeszélést, Magyar Hírlap, 2007.03.27.)
Három nappal később jelenik meg Radnóti Sándor írása az Élet és Irodalom hasábjain. Az ő tiltakozása már nem mellőzi a viszont-támadás eszközét sem.
„Alexa becsmérlő üdvözletében "a régi pártlap hírlapírójáról" is beszél, mint valami jellemző s Parti Nagynak kedvező vélemény képviselőjéről. Ezt nem kellett volna. Alexa ifjúkorában a régi pártlap kritikusaként csúnyán viselkedett, amikor felsőbb elvárást kiszolgálva kivégezte Vekerdi László Németh Lászlóról szóló könyvét. Ezt megbánta, becsületesen megvallotta, s pályáját nem ez a botlása határozta meg. Éppen ezért most már ne idézze emlékezetünkbe.” (Radnóti Sándor: A vadmalac, Élet és Irodalom, 2007.03.30.)
Végezetül pedig Elek Tibor meglehetősen terjedelmes, és nem igazán lényegretörő írása látott napvilágot, szintén az Élet és Irodalomban.
„Mindezek ellenére én azt mondom, hogy miközben jó, ha tisztában vagyunk irodalmunk sajnálatos politikai meghatározottságaival, mégsem szabad, hogy politikai szempontok határozzák meg egy-egy irodalmi műről vagy életműről alkotott ítéletünket. Senki sem lesz jobb, de roszszabb író sem a politikai megnyilvánulásai által, például az egykor jó színdarabokat is író Gyurkovics Tibor vagy a jó regényeket is író Jókai Anna nem lett jobb költő azóta, mióta jobboldaliságuk, keresztény értékrendjük fölerősödött, de Esterházy Péter vagy Nádas Péter sem lett roszszabb író azáltal, hogy többnyire a balliberális kormányzatok érdekeivel egybevágóan foglalnak állást politikai kérdésekben.” (Elek Tibor: Irodalom, politika, díjak, Élet és Irodalom, 2007.04.03.)
Kérdés, hogy a régóta fennálló megosztottságot lehet-e még kisebb darabokra szétbombázni. Vagy egyszerűen csak az ellenségkép mélyül tovább mindkét oldalon? Alexa Károly nem kapcsolódott vissza ebbe a vitába mindezidáig. Pedig egyszer már a végére lehetne járni.
Kapcsolódó anyagok:
