B+
Anais Nin: Vénusz deltája, Palatinus - E(X)trém, 2008, 336. oldal, 2800 Ft.
Anais Nin eredetileg egy titokzatos gyűjtő kedvéért, a csekélyke honorárium reményében fogott erotikus történetek írásába. Állítása szerint a 30-as években több író barátja, köztük Henry Miller is ugyanennek a megrendelőnek írta pornográf novelláit, pusztán az oldalanként 1 dolláros javadalmazásért. Nin később hozzájárult, hogy kiadják pikáns elbeszéléseit, így a 70-es évektől közkincs és az erotikus irodalom klasszikusa a Vénusz deltája című novellafüzér. A Palatinus új E(X)trém névre keresztelt sorozatának egyik nyitó darabja, amely rögtön felkeltette érdeklődésünket a széria iránt; tekintve, hogy az eddig megjelent könyvek egytől-egyig izgalmasnak ígérkeznek, remélhetőleg találkozhatunk még a sorozat darabjaival itt a Könyvesblogon!
Nem tudni, hogy az írónő a kiadás előtt mennyire nyúlt bele az eredeti szövegekbe, de így első olvasásra úgy tűnik, hogy nem nagyon, hiszen az elbeszélések jelentős része kimunkálatlan, töredékes, a cselekmény hol akadozik, hol pedig egyes epizódok mindenféle logikát nélkülözve kerülnek egymás mellé. Olyan benyomásunk lehet, mintha a szerző valóban gyorsan, egy svungra írta volna a novellákat és nem nagyon törődött apróságokkal, nagyvonalúan bánt a részletekkel. Ezek a cselekményvezetésbeli következetlenségek kárára vannak ugyan az élvezhetőségnek, mindez mégsem jelenti azt, hogy kétsége vonjuk a kötet jelentőségét. A helyenként ügyetlen fordulatokat, suta párbeszédeket könnyedén feledteti Nin egészen sajátos közelítése a szexualitáshoz, amely világosan mutatja azt is, hogy az írónő nem csupán holmi szakmai rabszolgamunkának fogta fel a pornográf elbeszélések farigcsálását, de a benne megfogalmazódó kérdésekre, kételyekre is igyekszik választ talán, sőt célja még ennél is több. A könyv előszava nem más, mint néhány idézet Nin híressé vált naplójából (ez a Henry & June című film forrása is), ebből kiderül, hogy az írónő szeretné felfedezni, feltárni, meglelni az érzékek nyelvét, a hús-vér szerelem nyelvét, amelyet női írók addig nem nagyon mertek kutatni, bár szerinte érzékenyebb alkatuknál fogva éppen ők lennének alkalmasak a felfedezésre. Így tehát egyértelmű, hogy a pénzkereseten túl Nin célja ennek a nyelvnek a megtalálása is volt. Ennek megfelelően a gyönyör, az élvezet, a kívánás, a vágyakozás leírására nagy hangsúlyt fektet novelláiban, és talán nem túlzás azt állítani, hogy időnként valóban célt ér és képes egy hiteles, rendkívül telített és hatásos nyelvet találnia a testi szerelemhez, gyönyörhöz.
A történetek legjellemzőbb helyszíne Párizs, szereplői pedig jobbára művészek, forradalmárok és prostituáltak. Ne feledjük, Nin maga is Párizsban töltötte a 30-as évek nagy részét, ami a két világháború között valóban a művészet központja volt, nem mellesleg pedig a szexuális szabadság, a kicsapongások, züllöttség fővárosa is. Az írónő tehát nem volt híján tapasztalatoknak és az elbeszélések legbizarrabb helyzeteinek döntő többségét élesben, real time is megélte. A novellák lélektani, érzelmi összetettségének oka azonban nem csupán a tapasztalat, hanem Nin egyéb ismeretei is. Az írónő ugyanis komolyan foglalkozott az akkoriban már meglehetősen divatos freudi pszichoanalízissel, pontosan ismerte Otto Rank kutatásait és kívülről fújta Krafft-Ebing könyvét is. Az elbeszélésekben megjelenik szinte minden a fetisizmustól a transzszexualitáson át a nekrofíliáig. Mindez azonban cseppet sem öncélúan, vagy a katalógus teljessége miatt, Nin ugyanis valóban kutatja, vizsgálja a gyönyört, a nemi élvezetet. Központi kérdése érezhetően a nemek közötti különbségek megállapításának zavara. Egyes női szereplői kétségbeesetten kutatják, miként lehetséges nőként férfi módjára élvezni, hogy lehetséges-e feltárniuk, használniuk a bennük rejlő férfit, és ugyanez fordítva is igaz. A férfiak miként tudnak szembenézni saját női oldalukkal. A bizonytalanságokat, 'eltévelyedéseket' a szereplők jellemzően gyakran analizálják, sőt kezelik úgy, hogy felidézik első nemi élményeiket, vagy a traumát kiváltó helyzeteket, időnként el is játsszák a múltbéli eseményeket. Érdekes, hogy az aktusok leírásában rendkívül érzékletes Nin gyakran virághoz, növényhez hasonlítja a vaginát, amennyiben női szereplője szemszögéből ábrázolja a szeretkezést, néhány jelenet valóságos botanikai leírás. A férfi szereplők ugyanakkor sebnek, mohó szájnak látják a nő a szemérmét és a szemszögükből ábrázolt aktus inkább a húsfeldolgozáshoz hasonlít. Ebből is látszik, hogy az írónő alkalmazza a pszichoanalízis és a szexuálpszichológia és patológia megfigyeléseit és közben igyekszik megteremteni a saját, költői és felettébb expresszív nyelvét.
A kötet néhány kifejezetten gyenge és elkapkodott novellát is tartalmaz, általában a hosszabb elbeszélések jobban kidolgozottabbak és többnyire ezek is a legjobban sikerültek. A záró szöveg (Marcel) talán az egyik csúcspontja a kötetnek, ami amellett, hogy egy közös terápia már-már megható történetét meséli el, már több mint egy pornográf elbeszélés, a háború beköszöntével egy szívszorító búcsú a békebeli, féktelenül szabad Párizstól, egy örökre eltűnt bohém világtól, ahol minden megeshetett. Azonban csak a végére marad némi keserűség, Nin novellái általában inkább pozitívak; nők és férfiak mindig egyszerre érnek a csúcsra, minden hímvessző szép, még a csúnya is, a lányok szeretik a sperma ízét, a férfiak pont ott és pont tökéletes tempóban simogatnak.
A Vénusz deltája remek könyv, érdekes és elgondolkodtató, örülhetünk a Palatinus új sorozatának, bár muszáj szót ejteni arról, hogy valóságos bűn, amit szöveggondozás terén műveltek a kiadónál, sajnos, a kötet hemzseg az elütésektől, bosszantó helyesírási hibáktól, ami bizony lehangoló, főleg akkor, ha egy ilyen igényes kiállítású, szép, kézre álló és alapjában véve nagyszerű könyvvel teszik ezt.
