Általános cikkek európa 2007 onetti

Semmi nem egyértelmű

florescu | 2008. augusztus 26. |

B
Juan Carlos Onetti: A megvalósult álom (elbeszélések), vál. és szerk.: Scholz László, ford.: uő. et al., Európa, Budapest, 2007, 395 old, 3000 Ft

 

Egy bizonyos Alfonso Reyes, mexikói író-irodalomtudós 1941-ben amiatt panaszkodott, hogy a spanyol-amerikai irodalom még nem bővelkedik jeles képviselőkben. Bő negyven évvel később már egy öregfiúk focicsapatot is össze lehetett volna állítani az azóta hírnevet szerzett alkotókból – Dél-Amerika fél évszázad alatt  kitermelte írói nagyjait. Bár Reyes Shakespeare-és Dante-szintű emberekben gondolkodott (illetve ilyeneket hiányolt), cseppet sem elképzelhetetlen, hogy a kánonnak nevezett akármi száz év múlva majd egy García Márquez-t vagy egy Borges-t fog ilyen szintre emelni. Na mindegy, szóval nekem mindig Reyes szavai jutnak eszembe, mikor egy általam eddig ismeretlen dél-amerikai szerző könyvét veszem a kezembe. Onetti le sem tagadhatná, hogy erről a kontinensről származik – történetei jellemzőek, megtöltve a tipikus couleur locale minden bájával és árnyfoltjával. Bár a jelen kötet egy mélységeket és magasságokat is (gazdagon) tartalmazó könyv, az tagadhatatlan, hogy Onettinek tök egyedülálló a stílusa, még a spanyol nyelvű irodalom múlt századi nagyjaihoz való összehasonlítás keretein belül is.

Onetti kedvenc húzása az emberek közötti kapcsolatok mélyanalízise, bár ebben még semmi szokatlan nincsen. A szokatlan talán az írói módszer, azaz egy olyan látomásos „szűrő” alkalmazása, ami a legegyszerűbb fabulát is képes többértelművé (ezáltal játékossá), érdekessé tenni. A Matías, a távírász narrátora egész pontosan meghatározza azt az írói (megfigyelői) módszert, ami a kötet egészére érvényes:

„Mint azt már tudják, számomra semmit sem jelentenek a puszta tények. Csak az számít, mi van bennük, vagy mit hordoznak; aztán ki kell deríteni, mi van mögöttük és azok mögött, leásva a dolgok legmélyére, amit persze sosem érhetünk el.”

Létezik két olyan terminus, amelyet az irodalomtudomány a XX. század egyes szövegei, leginkább dél-amerikai szövegei kapcsán kezdett reklámozni: a mágikus realizmus és a metafizikus detektívregény. Mindkettőtől hányingerem van, tipikus jegyei (műfaji megjelölései) annak, amikor egy adott kor egy adott kontextusa képtelen normális reflexiók és hozzáértés nélkül valami idegent a kezei közé szorítani. A lényeg az, hogy Onetti mindkét vonulatnak a ma ismert jegyeit kellő hévvel alkalmazza, hogy meghülyítse, mindazonáltal szórakoztassa is a gyanútlan olvasót. Kezdetben odavágott ez az egész, a kötetindító néhány oldalas elbeszélések nagyrészt lógva hagytak, néha ott tartottam, hogy hagyom a fenébe az egészet. Az lejött, hogy a legtöbb esetben apró életmozzanatok generálják a sztorit (a fickót zavarja menyasszonya bátyja, a fater leküldi kurválkodni a jányt, egy nőci megrendezi a valóságot a színházban, stb.), de ezzel nem nagyon tudtam mit kezdeni.

A hosszabb elbeszéléseknél mozdult meg valami, egymás után következtek a concept sztorik, melyek állandó színhelye a kőtipikus dél-amerikai poros városka, Santa María, ahol mindenkinek elege van mindenből, mindenki megdug mindenkit, gyanakodva néznek az idegenekre, és persze mindeközben forróság, nyugalom, és pia ezerrel. Hogy mindez mennyire tipikus, kibogarásztam két sokatmondó részletet is:

„Semmi sem történt Santa Maríában, ősz volt, épp csak a halódó, pontos, lassan kihunyó nap csillogó édessége volt jelen. Ezt Santa María sokféle lakosa mind érezte, ahogy az eget és a földet bámulta, mielőtt elfogadta volna a munka eredendő értelmetlenségét.”

vagy

„Mi pedig, egész Santa María, akik – a tudatlanság s feledés jóvoltából meg a négyszögletes, magas falak oltalmában – biztonságban lehettünk, nyugodtak és csipkelődők voltunk, képesek arra, hogy ne higgyünk a messzi, távoli fehérségben, a kerek vagy kifli alakú hold mind nagyobb fehérje alatt bolyongó fehér csíkban.” (Az elrabolt menyasszony)

Enyhén egzisztencialista, mondathatná a belénk táplált reflex (vagy virtus). És valóban, Onetti történeteinek legtöbbje egy olyan főszereplőt állít középpontba, akit könnyedén elképzelhetnénk ókori arcként, aki egy marha nagy követ görget fel-alá egy hegyen, és ezzel jól el is van. Az elbeszélések nagy részének végén szomorú az ending, de ezzel nem lövök le poént. Tényleg, a sokadik történetnél már mindenki előre tudhatja a végét, viszont a hangsúly az analízisen van – Onetti néha meghökkentő dolgokat tár fel hőseinek múltjában. A főszereplők egyébként többnyire idősebb férfiak és fiatalabb nők, több esetben prostik, a másik kiemelt leosztás viszont a felszarvazott férj-incselkedő nőci. Van itt még öngyilkos dandy, utolsó menstruációját megélő nő, két lánytestvér, akik mindketten testüket árulják, és míg a fiatalabb jobban „dolgozik”, a másik él meg jobban a melóból, és hasonlók, és hasonlók. Szóval azt is lehetne mondani, hogy variációk egy témára.

Onetti zseniálisan oldja meg, hogy semmi ne legyen egyértelmű, hiszen ez okozná elbeszéléseinek vesztét. A rejtjelezés viszont a rövidebb szövegek esetében túlontúl zavarólag hatott, igaz, olvastam legalább öt valóban remek elbeszélést a kötetben. 

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!