A vajszínű árnyalat jelezte nekünk a következőt:
Megint lehet szoritani, kedves honfitarsak: megvan a Three Percent-en a legjobban sikerult angol(ra) muforditasok kozepdontos listaja (long list), es bizony három, ismetlem, mert szivem majd kiugrik a helyebol: HAROM darab magyar konyv is szerepel: Kertész Imre: Detektívtörténet (ford.: Tim Wilkinson - itten irtam rola nagyon picit), Bartis Attila: A nyugalom (ford.: Goldstein Imre) es Karinthy Ferenc: Epepe (ford.: George Szirtes) cimu munkaja (ez utobbi elkepeszto kritikai sikert arat errefele, csak ugy ropkodnek a Kafka meg Orwell nevek vele kapcs).
Egyebirant a masodik legnagyobb oromot egy olyan szerzo jelenlete okozta nekem, aki vitathatatlanul a 20-21. szazad fordulojanak egyik legeslegnagyobb iroja (es mellesleg megint egy olyan irodalmar, akit magas ivben leszarnak a magyarorszagi kiadok, teljesen erthetetlen okbol): Roberto Bolaño-rol beszelek (mondjuk ottan Borges tajekan tessenek gondolkodni rola), aki tobbek kozott megirta az Évszázad Nagyregényét, igy, ketszeres nagybetuvel, a 2666-ot - kabe Száz év magány es / vagy Alexandriai négyes (errol se tud senki otthon persze, pedig legalabb 30 eve mar letezik magyarul) kaliberu irodalmi robbanast okozva.
