B+Don Winslow: DrogháborúAgave Könyvek, 2008, 3480 Ft
A magyar embereknek sok bosszantó tulajdonságuk van, ilyen például – amellett, hogy a lépcsőn szeretnek hátrafelé böködni a kezükben lengetett esernyő hegyes végével – az, hogy hajlamosak azt gondolni, hogy okosabbak, mint külföldi könyvek, filmek szerzői, akik ellenben annyira hülyék, hogy egy normális címet nem tudnak adni. De majd mi segítünk a dolgon, mi az, hogy Idegen? Legyen Nyolcadik utas a halál. Mi az, hogy A kutyák hatalma*? Legyen Drogháború!
Ilyen címmel a Film+ késő esti sávjában lehet találkozni, Don "The Dragon" Wilson ered rosszfiúk nyomába Kelet-Los Angelesben, szóval az Agave kiadóval kapcsolatos összes pozitív előítéletem ellenére is csak hosszas unszolásra vettem kezembe a könyvet. Ami viszont jó.
Don Winslow hosszú életrajzából kiderül, hogy nem volt eseménytelen élete: volt újságíró, színházigazgató, pénzt csempészett Dél-Afrikába jótékonysági célra, állatokat tartott, szafarikat szervezett és dolgozott magánnyomozóként, afrikai történelemből és hadtörténetből is van diplomája, és csoportokat készített fel, hogy mi a teendő terrortámadás és emberrablás esetén.
Márpedig ilyesmi van a könyvben bőven, a történet a mexikói drogkartellek harminc évét követi végig több szálon: van itt egy amerikai, megszállott drogellenes ügynök, aki még megszállottabb lesz, mikor megölik az egyik emberét (és micsoda elégtétel a bosszúról olvasni, az isten bocsássa meg), drogbárók, amerikai és mexikói kormányügynökök, rendőrök és ki tudja még mik (meg hogy éppen melyik oldalon állnak), bal- és jobboldali gerillák, olasz és ír maffiózók, kurvák és papok, rokonok, barátok és üzletfelek. És senki sem ártatlan, bármelyik oldalon álljon, mindenki könyékig mocskos. Van, aki derékig, és van, aki ki sem látszik.
És közben részletesen megismerhetjük a drog útját: hogyan jut az ültetvényekről, esetleg némi gerillaközvetítéssel a drogbárókhoz és tőlük az USA-ba, kinek a zsebét kell megtömni, hogy ez így is maradjon. És mit akar az Egyesült Államok: megállítani a beáramló sok tonnányi kábítószert, vagy valami egészen mást? Minden, amit tudni akart a kartellekről, és még annál is több. (Például minden, amit soha nem akart tudni a kartellekről. Kedvcsinálónak: hogyan hámozzák meg egy áruló fejét, mint egy banánt, miközben az illető még él? Mit csinálnak vallatáskor egy izzó vasrúddal? Vajon hová tűnik egyes dél-amerikai országokban teljes falvak lakossága?)
Ez eddig persze még így is, legyen bármilyen jó, csak egy sima maffiaregény, de Winslow nagyon jól ír, használja a nyelvet, játszik a leírásokkal, a bekezdések ritmusával, a kihagyással, lassítja-gyorsítja az időt, ügyesen szervezi egymásra a szálakat, élvezet olvasni, még egy finom romantikus szálra is futja az erejéből. Ráadásul egy ötszáz oldalnál hosszabb regény hajlamos néhol leülni, de ennél ezt egyáltalán nem éreztem, Don Winslow szövege (talán újságírói múltjának köszönhetően) a terjedelem ellenére olyan, mintha mindig csak a legszükségesebbekre szorítkozna. Nem azt mondom, illetve csak félve mondanám, hogy megújította a maffiaregény műfaját, de a formát ennél jobban megtölteni nehezen lehetne.
----
Sajnos muszáj még egy kicsit dohognom a fordításon, aki nem szereti az ilyesmit, ugorjon a következő érdekes posztra. Azért muszáj, mert az Agavés könyveknél rendszeresen ütközöm bosszantó apróságokba, amik azért különösen bosszantóak, mert a fordításokkal amúgy semmi baj nincs, bárcsak hasonló színvonalon jelenne meg minden könyv magyarul. Tehát: itt van először is a gyakran elhangzó bassz egyedül kifejezés, muszáj voltam utánanézni az eredetiben, és hát igen, a fuck yourself-et fordította így Varga Bálint, nem mondom, hogy nem védhető, de annyi szép, bevett magyar káromkodás van, felesleges ilyen bántóan szokatlan kifejezésekkel próbálkozni. Az viszont nehezen védhető, és máshol is egyre többször látom, hogy az angol farmer-t farmernek fordítja, amin, ha észak-amerikai gazdálkodókról lenne szó, nem is akadnék fenn, de a mexikói campesinók legyenek inkább egyszerűen csak földművesek, sőt akár parasztok. Ugyanígy a cowboy nem cowboy lesz magyarul, ha Mexikóban járunk, hanem marhapásztor, lovas, akármi. (A kommentözönt megelőzendő: igen, tisztában vagyok a spanyol vaquerók és a cowboyok közötti gazdag kulturális kapcsolatokkal, de ez nem változtat azon, hogy a magyarban ezeket a szavakat már kiosztottuk.) A Populáris Forradalmi Hadsereg valószínűleg inkább Népi Forradalmi Hadsereg, az Amazon meg magyarul Amazonas. Ezek tényleg apróságok, a termék élvezeti értékét nem befolyásolják, de egyszer kéne csak elolvasnia egy olvasószerkesztőnek a könyveket, és akkor az ilyen szőrszálhasogatók, mint én, sem hasogatnák a szőrszálat.
* The Power of the Dog, idézet egy zsoltárból: "Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából!"
