Natalie Young, a darabolós chick noir keresztanyja (Fotó: Ray Wells)
A hetvenes évek közepén Tom Sharpe írt egy regényt Wiltről, a mogorva magyartanárról, aki szabad óráiban arról ábrándozott, hogy elteszi láb alól hárpia feleségét. Az asszonyka sértetlenül úszta meg az ábrándozást, de eltűnésével álmatlan éjszakákat okozott a helyi rendőrfőnöknek. Natalie Young Season to Taste című regényének hőse, Jacob már nem volt ilyen szerencsés - ő a tányéron végezte. Hiába szingliskedik immáron harmadszorra Bridget Jones, és hiába nyomoz minden második skandináv regényben karakán nyomozónő, a chick lit és a femikrimi már nem divat. Helyükre született kannibálfeleségek, nyom nélkül eltűnt férjek, és a házasság sötét oldala lépett – vagyis a legújabb könyves őrület, a chick noir.
Hannibál tanárnő
Hogyan edd meg a férjed, áll Young könyvének borítóján, és nincs benne semmi irónia. A brit írónő könyve ugyanis egy unatkozó feleségről, Lizzie Prainről szól, aki egy ásóval vetett véget harminc évig tartó házasságának, férje maradványait pedig komótosan elfogyasztotta. A kannibalizmus Youngnál (is) szimbolikusan értendő, a középosztálybeliség, a kapitalizmus, a gourmet-kultúra és a párkapcsolatok metaforájáként. Hősnője mégis olyasmiket tanácsol az olvasónak, hogy mindig pihentesse a húst fólia alatt, mielőtt farigcsálni kezdené. Ő például csirke helyett a férje bal alsó lábszárát, és további tizenöt testrészét szokta az ételbe aprítani, természetesen csak minőségi alapanyagok társaságában. Young könyvében nincs hiány a hányingerkeltő részletekből sem, kiderül például hogyan készítsünk emberszíves spagettit, és mitől lesz a legfinomabb a sült comb.
A darabolós részekhez némi kutatást is végzett egy agysebészként dolgozó barátjával, sőt, még néhány operációt is végignézett, hogy tudja, mit hogyan kell felvágni. Írás közben pedig kiderült, hogy nem is olyan finnyás, mint gondolta. (Egy halat simán kibelez, de a csirke bőrétől undorodik, bár a fantáziája szerencsére elég élénk.) Rajongóitól néha recepteket kap ajándékba, könyve promótálásához pedig előszeretettel pózol nyers hússal és húsvágóbárddal. Sőt még Charles Saatchi fejével is a tányérján. A fotót az asszonyverő Saatchi úr nejének, Nigella Lawson celebszakácsnak is elküldte, de választ egyelőre nem kapott.
Egy ágyban az ellenséggel
A január közepén megjelent Young-regény a kiadók által chick noirnak keresztelt műfajnak legújabb darabja - az örökké tartó boldogság helyett a házastársi bizalom és intimitás romba dőléséről mesél. A rossz házasságokat reflektorfénybe állító thrillerek térhódítása az amerikai Gillian Flynn Holtodiglan című könyvével kezdődött, melyben a férj lesz az elsőszámú gyanúsított, miután feleségének ötödik házassági évfordulójukon hirtelen nyoma veszik. (A regényből készült film ősztől a mozikban, a csalfa férjet Ben Affleck, a felszívódott asszonyt Rosamunda Pike alakítja.)
A britek válaszára sem kellett túl sokat várni, januárban megjelent a Before We Met című „pszicho-suspense”, Lucie Whitehouse tollából. Főhősnője, Hannah Reilly tökéletes házasságban él, egészen addig, amíg egy szép napon férje el nem felejt hazamenni. Whitehouse a chick noirt egy olyan pszichothrillerként definiálja, amely a sok nő által tapasztalt félelmeket és szorongásokat tárja fel. A párkapcsolatok sötét oldalával foglalkozik, azzal a gondolattal, hogy sosem ismerhetjük teljesen a partnerünket, valamint az otthont és a kapcsolatot fenyegető veszélyekkel. A veszély a saját házastársunk képében érkezik. Az írónő a chick noir felbukkanásának a Holtodiglant (Alexandra, 2013), és SJ Watson Mielőtt elalszom (Athenaeum, 2011) című könyvét tekinti, de megemlíti még a tavaly áprilisban elhunyt ASA Harrison The Silent Wife, valamint Jean Hanff Korelitz You Should Have Known című regényét is. Harrison egy huszonkét éve működő kapcsolatról ír, melynek alapja a tagadás, Korelitz pedig egy odaadó feleség és hirtelen eltűnő férje köré kanyarít sötét sztorit. (Ezek egyelőre csak angolul olvashatók, de a műfaj valószínűleg hamar ellepi majd a magyar könyvesboltokat is.)
Nem szakácskönyv, nem feminista
Young ügynöke szerint a chick noir nem új találmány, mindig is hagyománya volt a négy fal közti feszültségről szóló történeteknek. Elég csak Patricia Highsmith-re (A tehetséges Mr. Ripley), Daphne Du Maurierre vagy épp Charlotte Bronte-re gondolni. Szerinte Gillian Flynn-nek sikerült új életet lehelnie a műfajba, Young könyvét, a Season to Taste-et pedig egy karaktertanulmánynak tartja - egy házasság anatómiájának, a legfurcsább és legfelkavaróbb nézőpontból megírva.
A nézőpont különösen akkor felkavaró, ha történetesen az írónő exférje vagy. Pont, mint Peter Sandison, akitől Young még azelőtt vált el, mielőtt írni kezdte a regényt. Valószínűleg nem írt volna ilyen könyvet, ha minden rendben lett volna a szerelmi életével, és néha nem is hiszi el, hogy az ő neve van a borítón. Az exférj egyébként imádja a sztorit, egy okos és izgalmas fekete komédiának tartja, ám hiába keresett hasonlóságot maga, és a (sokkal idősebb) regénybeli férj között, nem talált. Young tett róla, hogy jól el legyen rejtve. Az írónő jelenleg nem vágyik új kapcsolatra, ott vannak neki a barátai, a gyerekei és a munka. Nincsenek illúziói az emberekben lakozó dühvel, bosszúval, gyűlölettel, agresszióval és erőszakkal kapcsolatban, a művészetet pedig remek terepnek tartja ezek feltárására.
Nem tudatosan választotta a chick noir műfaját, de örül, hogy részese lehet az új trendeknek. Szerinte sok nő nem tud mit kezdeni a chick littel, amelyben a női boldogság kulcsa a megfelelő férfi megtalálása. A chick noir könyvekben a felhőtlen örömmel és a boldog véggel ellentétben a kétségbeesés, és a sötét oldal kerül elő. Ezekkel pedig sokkal könnyebb azonosulni.
