A+
A XX. Század nagy beszédei; Agave könyvek 2006; Ára:2980 forint
Ha az embernek muszájból kell recenziót írnia egy olyan könyvről, melynek témája (mármint a retorikai beszéd) napjainkban gyakorlatilag az ellenzéki politika fundamentumává változott (öszödi beszéd), három dolgot tehet:
1. beszél Gyurcsány retorikai teljesítményéről és latolgatja esélyeit a XXI. Század nagy beszédei között
2. nem beszél Gyurcsány öszödi beszédéről és inkább retorikatörténelemről tart kiselőadást
3. Elküldi az anyjába a szerkesztőjét, hogy ilyen helyzetbe hozta.
Fogalmam sincs, hogy a háromból mit fogok tudni teljesíteni.
Az tény, hogy ez egy jól sikerült kötet. Nem üvölt belőle a politika ideológia szerinti válogatás, Brian Mcarthur bevezetője nagyjából helyre teszi a XX. századi retorikát, s bár szemére vethetnénk, hogy túl sok angolszász beszédet válogatott gyűjteményébe, a kis elmozdulás szinte alig érezhető. Mcarthur kronológiai sorrendben halad és minden beválogatott beszédnek megadja az etapját a bevezetőben. Komolyan mondom szinte magukbaszippantják az embert ezek a szövegek, gyorsan azon kaphatjuk magunkat, hogy a könyvet olvasva röppen el valamelyik éjszakánk. Másnap viszont sokkal okosabbak vagyunk: egyrészt megértjük, hogy a szónoki beszédben is lehet kurvaanyázni másrészt simán összetudjuk hasonlítani kedvenc miniszterelnökünket Hitlerrel. (Nem hasonlítanak)
Elolvasva ezt a könyvet (melynek során Gyurcsány beszéde Damoklész kardjaként lebegett fejem felett) az az érzésem, hogy az öszödi beszéde olyan, mintha kombinálnánk George Patton kedves modorát (“Megint az a kurafi Patton!” 144.oldal) Bill Clinton orális élménybeszámolójával (“Túl sok embernek ártott” 310.oldal).Clinton nyilatkozatával összevetve Gyurcsány beszédét nekem az volt az érzésem,hogy csak annyi a különbség, hogy nálunk nem újdoság , hogy egyszerre szopunk és szopatunk, ráadásul mindezt egyidőben.
Mindemellett a könyvet olvasva az is az eszembe jutott, hogy ideje lenne már összeállítani újra egy magyar retorikai szöveggyűjteményt, az öszödi beszéddel bezárólag. Akkor komolyabb rálátásunk lenne a magyar beszédekre és el tudnánk helyezni kedvenc miniszterelnökünket. (Ki-ki ízlés és politikai hovatartozás szerint)
Hozzá kell tennem, hogy olvasva a könyvet felmerül bennem a gyanu, hogy Gyurcsány beszédének azért voltak vázlatai. Ha nem, akkor Miniszterelnökünk egy szónok zseni, ugyanis a beszéd minden szerkezeti pontjában megfeleltethető a klasszikus retorikai szövegnek, kezdve a jóindulat elnyerésétől. (captatio benvolentiae). Ha mást nem is mondhatunk Gyurcsány beszédéről,annyit biztosan , hogy miniszterelnöknek is van töke, ha szeretjük, ha nem.Az is egyre gyanusabb, hogy, ha nem veszítünk még egy világháborút, akkor helyet kaphat XXI. század gyűjteményében. (Vagy nem, bár stilárisan nem lógna ki egy ilyen szerkesztésből)
Engem személy szerint egyik opció sem érdekel, egyszerűen muszájból hasonlítgatom itt a szövegeket, megnézném, ki bírná kihagyni ezt a ziccert melyet az aktuálpolitikai helyzet kínál. egy retorikai szöveggyűjtemény recenzióban,
Egy biztos: ez egy szinvonalas válogatás, ezért mindenkit bátorítok a megvásárlására, ha másért nem is, pusztán, hogy morfondírozhasson egyet, mint feljebb én tettem.
Szerkesztőimnek hosszú és eredményes életet kívánok.(Live long and prosper)